19.rész-Ami a La Plattában történik, az ott is marad?

 19.rész-Ami a La Plattában történik, az ott is marad?

(+18)

Nicole szemszöge:
A kihűlt, rakott brokkolimra meredek,s mereven turkálok benne villámmal.
Hogy tehette ezt?
Még most is hitetlenkedve rázom a fejem Harry gondolatára.
Egy igazi vadállat.
-Nicole Morgan!
A komoly hanghordozásra felkaptam fejem, s Reb, Troy valamint Hanna szúrós tekintete egyszerre irányult rám.
A magányos, sarokban lévő kis asztalom hirtelen megtelt tálcákkal és dühös emberekkel.
-Troy! Ülj te mellé! Én nem vagyok hajlandó!-Hanna rá nem jellemző hangon dühöngött, amiért mellettem van az utolsó szabad hely.
-Ugyan fejezd be!-rázta fejét barátom.
-Nem!-rikkantott- Ez a ribanc elvette őt tőlem! Nem megyek a közelébe!
-Mégis itt vagy!-ejtettem ki gúnyosan a szavakat.
Sok volt Justin viselkedése, a Harryvel való találkozás, most meg a barátaim szánakozó tekintete.
Hogy ez a kis ribanc-mert jelenleg az-még sértegessen, na ezt már nem viseltem el tovább!
-Lányok beszéljük meg!-ült át Troy mellém, így őnagysága is helyet foglalt.
-Szóval, mi ez az egész?- kérdezte Reb, nagyot harapva sonkás pizzájába.
Hm! Lehet azt kellett volna rendelnem, ehelyett a trutyi helyett.
-Fogadtatok! Tuti fogadtatok!-ugrándozott Troy.
-Nem!
-Akkor megfenyegetett valamivel?-csatlakozott Reb.
-Nem!
-Zaklat téged?
-Jézusom, nem!
-Akkor mégis miért vagytok állítólag együtt? Csak nem tényleg együtt vagytok?
-Hát izé.....-hebegtem.
Totál beégés!
Nem akartam hazudni a legjobb barátaimnak, mert igaz hogy néha- például most- kedvem lenne lepuffantani őket egy szép kis revolverrel de attól még a barátaim.
Ha viszont kitálalok valószinűleg Harry sorsára jutok, s az életem a tét.
-Szóval..mi együtt vagyunk.
-De miért? És hogy? Mióta? Nem azt mondtad mindig, hogy mennyire utálod?-érdeklődött Reb.
-Hazudtál?-csatlakozott Harry.
-Igen! Mindig ezt mondta, mert egy kis álszent. Csak felakarta magára hívni Justin figyelmét, hogy aztán lecumizhassa mert igazából egy hátbaszúrós kis ribanc!-És ennyi volt. Hanna kitört, akárcsakegy forrongó vulkán.
-Tényleg leakarod cumizni?-röhögött Troy.
-Nekem nem lenne ellenemre, ha lecumiznál.
A jól ismert hangja csengett egyenesen a hátam mögül, majd kezeit gyengéden vállamra csúsztatta.
-Nem bánjátok, ha elrabolom kicsit Nicolet?
Azzal a bizonyos bugyinedvesítő tekintettel nézett kis társaságunkra, amitől Hanna és Reb menten elolvadtak, sőt még Troy is ámuldozva tekintett rá.
-Épp eszek!-intéztem neki szavaim, s hogy hitelesebb legyek egy nagy adag brokkolit tömtem a számba.
-Uh! Úgylátom jó sok fér a szádba!- folytatta pervezkedését, ami barátaimnál meghozta a kívánt hatást. Egytől egyig nevetésben törtek ki, kivéve Hannát aki vágyakozó tekintettel figyelte Justint.
Nem tudom milyen gonosz szellem szállta meg a testem abban a pillanatban,de úgy éreztem rohadt nagy örömöt okozna, ha kicseszhetnék vele!
-Ettől még sokkal több minden belefér!-kacsintottam Justinra.
Életében először talán most láttam őszintén, minden hátsó szándék nélkül felnevetni. Kisfiússá váltak máskor komor vonásai, s egészen szívmelengető volt nevetése.
Már már emberi lénynek láttam, de aztán eszembe jutott Harry.
Ez csak a látszat. Ő nem kèpes érzelmekre!
-Ott is befejezheted az evést, bemutatnálak néhány embernek. Bökött a menza közepén lévő asztalhoz. A menők asztala.
Láttátok a Bajos csajokat?
Ugyanis a menzai hierarchiáról hitelesebb képet festenek benne, mint az FBI.
Nem ülhetsz le akárhova.
A menők közé csupán születési jogon, vagy külön meghívóval juthatsz be.
Annál a bizonyos asztalnál ülnek a szurkolólányok, s a futballcsapat nagyarcai, köztük Justin.
-Nem akarok odamenni.-jelentettem ki.
Justin összeszűkített szemekkel vizslatta arcom. Nem szokott hozzá, hogy visszautasítsák.
-Pedig muszáj lesz! Ne kéresd magad!
-De nem szeretnèk odaülni.
Justin egy angyali mosolyt intézett barátaim felé, s a székem szintjére gugolt.
Kezét lágyan felkaromra simította, majd fülemhez hajolt.
-Most azonnal felemeled a segged, és szépen odasétálsz a kicseszett asztalhoz! Ha nem teszed a drága kisöcséden perceken belül olyan sérülések lesznek, akárcsak a drága Harryn. Fogy a türelmem és nincs kedvem a kibaszott nyávogásod hallgatni, szóval indíts!
Simogatása pillanatok alatt kemény szorítássá alakult, ahogy erős ujjai satuként szorították felkarom.
Majdnem feljajdultam, amikor egy rántás segítségével felrántott a székről, s a tálcámat felemelve indult asztala irányába.
-Majd legközelebb srácok!-intett nekik Justin.
-Sziasztok!-mosolyogtam fájdalmasan.
Az egyik percben még nevetett, most meg elszorítja a vérkeringésem!
Bipoláris fasz!
-Utállak.-szakadt fel belőlem, ahogy az egész étkező minket figyelt.
-Találj ki valami mást! Ez a szöveg kezd unalmassá válni!
Ma szokatlanul feldúlt, lobbanékony volt, így inkább befogtam a számat.
Pedig ha tudná..
-Srácok! Ő itt Nicole, a barátnőm!
-Hűha!-füttyentett egy minden bizonnyal latin csávó-Nem semmi csaj, Justin! Rico vagyok.
-Örülök.-mosolyogtam félénken.
A pompom csapat tagjai megvetően méricskéltek, sugdolóztak bizonyára rólam.
Hogy honnan tudom?
Az egyik szó szerint ujjal mutogatott rám.
-Szóval, hogy jöttetek össze?-pillantott rám egy vörőshajú lány.
Barna szemei melegséget sugároztak, s már-már megbántam, hogy az egész csapatot leszóltam!
Mindenki felénk fordult, s vártak egy romantikus sablonsztorit.
Csakhogy nekünk nincsen romantikus sablonsztorink.
Kényszerítenek, ez hogy is lehetne romantikus?
Justin morgolódott, de miután látta, hogy lesokkoltam átvette az irányítást.
-Amint megláttam tudtam, hogy különleges lány.-jelentette ki, mire a lányok száját aprócska 'o'-k hagyták el.
Hát igen..tudja mit kell mondani.
-Aztán valami véletlen folyamán állandóan egymásba botlottunk!-
Akarod mondani üldöztél Justin!
-S végül megkedveltem, ma meg már el sem tudom képzelni a napjaimat nélküle.
-Annyira édes vagy.-Nézett kábultan rá egy szöszi.
Megforgattam a szemem, miért kell állandóan flörtölnie?
-Hát, ha engem kérdeztek biztosan nem lesz hosszú életű!- jelentette ki Lindsy, aki időközben felpattant az asztaltól!
-Gyertek lányok, menjünk innen!
-Hát izé..mi még maradnánk.-hangzott kórusban.
Lindsy láthatóan ledöbbent, de igyekezett felvenni pókerarcát.
-Hát jó! Akkor megyek egyedül.
Amint kilépett mindenkiből kitört a röhögés.
-Ma este apáddal vacsorázunk a La Plattában! Beszélni akar velünk!-hajolt közelebb Justin.
-Minek és miről? Egyébként köszi, hogy megkérdeztétek, ráérek e!
-Miért? Mit csinálnál?
-Lehet, hogy programom lenne.
-Kihagyod a Mickey egér következő epizódját?
-Vicces.
-Akkor mond le! 8-kor találkozunk!


Így történt, hogy most itt ülök a kocsiban, a puccos étterem előtt, ahová amúgy sosem tenném be a lábam.
Egyrészt nem az én pénztárcámhoz szabták, másrészt nem sűrűn járok éttermekbe.
Inkább mozi és pizza otthon! Oh igen! Szívesebben tölteném az estét Johny Depp tásaságában a Karib tenger kalózait nézve, pattogatott kukoricát majszolva!
-Gyönyörű vagy kicsim!
Egy sötétkék,eléggé rövid ruhába bújtattam testem, ami nem túl sokat hagyott a képzeletnek.
Esküszöm úgy néztem ki, mint Lindsy.
Anyának megrögzött véleménye volt, hogy egy ilyen helyre ilyen ruha dukál. Plusz pont, hogy illik a szemem színéhez, amit szintén halványkék szemfestékkel hanngsúlyoztam ki.
Hangosat sóhajtottam, s lehajtottam a fényellenzőt.
Úgy látszott, mintha egy utolsó pillantást vetnék magamra, pedig csupán erőt gyűjtöttem.
Szorongtam, hogy mi fog bent várni. Ezt anya nem értheti, hisz ő azt hiszi, csupán apával vacsorázok, hogy jobban megismerhessen..
-Ha hazajöttél beszélünk arról a rejtélyes fiúról, akivel úgy elviharoztál!
-Nem volt semmiféle fiú!
-Azt akarod mondani, hogy képzelődtem? Lehet, hogy öregebb vagyok,de még nem teljesen őrült kislányom. Ugye védekeztek?
-Anya!-kiáltottam fel, miközben elvörösödtem a gondolatra..hogy Justin meg én?! Ugyan...maximum erőszakkal tudna hozzám nyúlni!- 11re hazaérek! Puszi.
-Érted jöjjek ?
-Apa majd hazavisz! Vezess óvatosan!

-Üdvözöljük a La Plattában! Van foglalása?-mért végig a pincér.
-Igen. Justin Bieb...
-Erre tessék!-vezett.
Aztán az egyik hátsó boxban megpillantottam őt. Tökéletesre vasalt öltönyben, ami kiemelte széles vállát, s szabadon hagyta izmoktól dagadó alkarját. A haja rendezetlenül állt, mégis kedvem lett volna beletúrni. Mármár dühítő volt az a fajta vonzerő, amivel magára vonzotta a nők figyelmét.
Biztos megérezte,hogy nézem mert ő is rám emelte égető tekintetét.Ahogy abban a pillanatban rám nézett, szinte felperzselt szemivel. Fokozatosan legeltette rajtam szemeit tűsarkúmtól kezdve egészen a fejem búbjáig. Imádkoztam, nehogy elessek a nevetségesen magas cipőmben, de Justin bámulása sem segített sokat a helyzeten..
-Látom hallgattál rám és kevés ruhát vettél fel.-vigyorgott.
-Bunkó!-foglaltam helyet. Csak nőiesen!
-Komolyan...akárcsak Lindy!
Justin roppant feszült volt, ami az én állapotomon sem segített.
-Lehetne,hogy csak ma este békén hagyjuk egymást?
-Érted bármit, drágám!- dobott légpuszit.
-Paraszt.-motyogtam.
-Kell egy martini-jelentette ki, majd elindult a bárpult irányába.
Figyeltem,ahogy fokozatosan magára vonzotta minden nőnemű figyelmét, s egymás után szemezett mindenkivel.
Egy különösen dögös, vörös hajú hölgyhöz mégközelebb sétált, s egyre haragosabban néztem, ahogy megérinti a vállát, mire a nő megfordul és azonnal válaszol Justinnak. Előrébb tolta szinte már kibuggyanó műmelleit, mire Justin ártatlanul odapillantott.
Ezt már nem bírtam tovább! Az én partneremként érkezik, s más nőkkel flörtöl a pultnál!
Úgy éreztem ennél jobban nem is alázhatna meg.
Összetalálkozott tekintetünk, amikor hátra fordult, s egy beképzelt mosoly kíséretében idegesített tovább!
A szemét! Tudta, hogy figyelem,s ezért csinálta az egészet.
Hirtelen a kis vörös is felém fordult -akit átkoztam gyönyörű szép, égszínkék szemeiért-,majd felém biccentett fejével.
Mi van?
Nem akartam bunkó lenni, ezért viszonoztam a gesztust, bár nem értettem semmit.
Most köszönni akart annak a nőnek, akit épp készül megcsalni?
-Ez meg ki volt?-vontam kérdőre Justint, amint visszaért.
-Féltékeny vagy?
-Én? Ugyan!
-Az előbb nem úgy tűnt!
-Képzelődsz!-grimaszoltam, majd ujjaimmal tovább doboltam az asztalon.
-Abbahagynád?-emelte rám tekintetét.
-Ideges vagyok, hagyj békén.-próbáltam ugyanolyan csúnyán ránézni, de lássuk be, ez nem jöhet össsze.
-Tudok egy módszert, amitől megnyugodnál.-villantotta rám fogsorát.
-Kössz, nem ke..
Mielőtt még befejezhettem volna mondatom, meleg tenyerét térdemre helyezte, majd lassan megindult feljebb.
Amint ruhám aljához ért óvatosan felgyűrte azt addig, amig már szinte kilátszott fekete fehérneműszettem.
-Justin! Mit csinálsz?
-Sh! Próbálj ellazulni!-vigyorgott gonoszan.
Eközben tenyere már combomon járt,s fürge ujjait másodpercek töredéke alatt csúsztatta belső combjaim közé.
Tette egy halk sóhajt váltott ki belőlem, hisz hatással volt rám minden apró kis érintése.
Gyengéden, körkörös mozdulatokkal haladt egyre feljebb és feljebb...
Elakartam lökni a kezét...de egyszerűen nem birtam.
Még sosem tapasztaltam ilyen érzést a testemen. Intenzívebb volt, mint egy áramütés.
Ujjai elérték nőiességem, s egy gyakorlott mozdulattal végigsimított rajta selyembugyim anyagán keresztül.
-Justin! Fejezd be!- remegett meg a hangom.
-Igen? Pedig én úgy látom élvezed!
-Meg ne próbáld!
-Na és miért ne?-közelebb hajolt hozzám, ezáltal nyakamon érezhettem meleg, mentolos lehelletét.
Mindez, s alul simogató ujjai borzongàst váltottak ki belőlem.
-Ne gondolkozz állandóan, csak élvezd az életet.
Szavaival párhuzamosan félre tolta alsóneműm vékony kis anyagát, s mutató ujját nőiessègembe helyezte.
-Justiiin!- a figyelmeztetésem jobban hasonlított egy nyögésre.
Kissé gyötört az érzés de hamar elmúlt, s máris társult munkájához egy másik ujj.
-Ha-ggy-d abb-ba!
-Mondtam, hogy élvezni fogod!
Ajkaimat harapdáltam, félve ,hogy a kellemes érzéstől felsikoltok, miközben vadul kapkodtam a fejem az étteremben.
Bárki megláthatná, hogy épp ujjaz engem az asztal alatt, s az borzasztó kínos lenne.
Látszólag senki se figyelt ránk, s ettől kicsit megnyugodtam.
-Ahh!
Erősebben nyomta belém ujjait, aminek hatására hangosabbat nyögtem.
-Sh! Halkabban cicám. Még a végén meghallanak.
-Justin!-nyögdécseltem.
A disznó, hogy rátegyen egy lapáttal nyakamhoz hajolt, majd egy gyengéd csókot lehelt rá.
-Ohh!
Nyakamon éreztem öntelt mosolyát, amikor rájött, hogy ez milyen hatással volt rám, s fogait gyenge bőrömbe mélyesztette.
Óvatosan szívta a nyakam, miközben már majdnem befogtam a számat, hogy ne törjek ki sikítva.
Az eleinte óvatos munkája kegyetlen szívássá alakult át, összhangban alul mozgó ujjaival, amik egyre erőszakosabban, s gyorsabban dolgoztak bennem.
-Annyira nedves vagy!- súgta fülembe.
Oh, istenem!
Egyre közelebb kerültem a megváltáshoz,amikor Justin egy pillanatra megmerevedett mellettem.
-Viselkedj!
Látszólag elhúzódott tőlem, de ujjai az abrosz takarása alatt még mindig bennem voltak.
-Jó estét! Mit hozhatok?
Egyszerre öntött el a veriték, s rázott ki a hideg amikor meghallottam a pincér hangját.
Próbáltam rendbe szedni lélegzetem,de a nőisségemben lévő dolgok akadályoztak ebben.
-Nekem kezdetnek egy Danielst!
-És a hölgynek?
Észleltem, hogy a pincér nekem beszél, de ez a kis rohadék alig észrevehetően megmozdította ujjait.
-Szivem!-hallottam meg mézes mázos hangját- Az úr azt kérdezi mit hozhat neked?
Gonosz mosoly terült el képén, amit nem is értettem mindaddig amig ismét tempósan elkezdte mozgatni ujjait.
Itt. A pincér. Szeme. Előtt.
JUSTIN!
Bármennyire is próbáltam visszafogni magam, nem sikerült és egy hangos nyögés tört fel torkomból.
Justin tettett aggodással vállamra helyezte szabad kezét, s felém fordult.
-Jól vagy?
Egy pohár vizzel kínált, s játszotta az úri embert miközben alul ismét erőteljesen ujjazott.
Egy újabb nyögés után gyanakodva végigmért minket a pincér, s szinte láttam a megvilágosodást a szemében, amikor a megemelkedett abroszra nézett.
Fülig pirult, s megköszörülte torkát.
-Én....izé...majd később visszanézek!
Ekkora égést!
Justin erősen ostromolt, s hüvelykujjával a megfelelő helyen és időben kezdte maszírozni csiklómat, aminek hatására kész voltam.
Az izmos vállába fúrtam fejem, hogy visszatarsam azt a hangot, ami a kielégüléssel jár, s percekig lihegtem.
-Na szivem-ejtette ki gúnyosan szavait.-Megnyugodtál?
Kihúzta ujjait,s törődően lejjebb húzta szoknyám eredeti helyére.
-Te rohadék.-emeltem fel fejem válláról, s a szemébe néztem.
-Ugyan! Ne szégyeld magad a pincér előtt! Hidd el itt mindennapos, hogy a férfiak itt ujjazzák meg a kurváikat!-magyarázta a legártatlanabb tekintetével.
Azon nyomban felpattantam, majd a félig telt vizes poharat drága öltönyére borítottam.
Ajkaimra gúnyos mosoly húzódott, miközben halkan adtam tudtára szavaim.
-Rohadj meg!
Percekbe telt, mire észhez térten és felidéztem anyának szánt szavaim: Ugyan...maximum erőszakkal tudna hozzám nyúlni!
Pedig Justin Bieber ma hozzámnyúlt! És nyoma sem volt erőszaknak!


Csao!
És megérkezett a rész!!Mint látjátok a sok kihagyás után ez egy extra hosszú..khm rész :D
Sokat kellett várni,de remélem megérte :D Megérte?
Ez lett az eddigi legperverzebb rész, de ha többé nem szeretnétek, hogy Juss és Nicole ilyen közel kerüljenek egymáshoz, csak írjátok meg :D
Mit gondoltok? Nicole tényleg féltékeny volt? :D
Várom a komikat, véleményeket a részről!
Legyetek rosszak.
Xx
       C

I'm back bitches

Csao ribik!

Remelem a napjaitok unalmasak voltak a bejegyzeseim nélkül! Mostanaban nagyon elfoglalt voltam sot most is beteg vagyok emiatt csusznak a dolgok. Tudom hogy nagyon regen kikellett volna tennem a másik a blogba a részt, de telón irtam meg és én béna kitöröltem a jegyzetekből az egész elkészült részt! De semmi gáz, majd ujrairom viszont itt több az olvasom szóval most ideirom a kövi részt! Sok ötletem van szoval szerintem meg vasarnap elott felkerul valamikor az islehet hogy meg ma!!🙈 Annyit elarulok, hogy terveim szerint +18 lesz szoval készüljetek fel ☺️

Xx
C

18.rész-Gyűlölet

18.rész-Gyűlölet

Nicole szemszöge:
Réges-régen a gimnáziumok királyságként működtek, akárcsak a kolostorok a középkorban.
Egyesek számára maga volt a pokol, míg mások szerint a mennyország, csinos kis Prada ruhába bugyolált angyalkák társaságában.
Oh igen!
Hiszen a felső tízezerbe tartozók számára ez az intézmény nem jelentett mást, mint egy újabb babaházat, ahol kedvük szerint húzogathatják barbie-aik zsinorjait.
Csakhogy ezek a Barbie-k kívételesen élő emberek voltak, s némelyk bábut már túlfeszítették feljebb valóik.
Ők kínokkal vészelték át, s leginkább a ringhez, ketrecharchoz vagy a szumóbirkózások egyik közkedvelt helyszínéhez hasonlították.
Ők voltak az elnyomott réteg.
Hiszen mit ér a suli osztálykasztot nélkül?
Ha nincs hierarchia, mit ér a gimis diákok élete?

Ismeritek azt az érzést, amikor a helyiségben tartózkodó összes ember szemei téged méregetnek, égető tekintettel?
Úgy értem, szó szerint égő tekintettel!
Az udvaron tartózkodó, klikkekbe verődött diákság egytől egyig szájtátva bámul ránk.
Nemcsoda, hiszen mikor is láthatták nyilvánosan, egy lány társaságában Justin Biebert, úgy, hogy van rajta ruha?
Nos, édeseim a válasz egyszerű  : soha!
-Utálom, ha néznek.-sziszegem Justinnak, aki magabiztosan lépked mellettem.
Látszólag nem zavarja a kis közönségünk.
-Zárd ki!-hallom férfias hangját.
-De nem tudom! Mindegyik lány azt várja, hogy mikor bukok orra.
-Nem hagyom, hogy orra bukj.-mosolyodik el rosszfiúsan.-Ártana az imidzsemnek, ha bénákkal mutatkoznék.
-Kedves.
Justin elém lép, s udvariasan kinyitja előttem az ajtót.
Hm, tud ilyet is?
-Cső Justin.
-Csá Lerry.-nyújtotta kezét.
-Ki a kis kísérőd?-nyalta meg ajkait.
-Mégcsak ne is gondolj ra!-Volt valami a hanghordozásában, amiért ez a pár szó fenyegetően hatott.
-Miért öreg? Csak nem a barátnőd?
-Eltaláltad, a barátnőm.
Majdcsak egy rántást éreztem a karomon, s maga után vonszolt az ajtón.
-Utálom ezt a seggfejt!
-Pedig úgy látszott, jóba vagytok!
-A látszat néha csal, nem igaz?
-Milyen bölcs vagy.
-Fogd be! Milyen órád lesz?
-Etika.
-Elkísérlek.
-Oda találok egyedül is.
-Fejezd be.-emelte feljebb hangját.
A tömeg még mindig minket munstrált, s Justin kirohanása ezen nem segített.
Érezte, hogy tennie kell valamit, hiszen egy normális ember nem beszél így a barátnőjével.
Hirtelen erős , meleget sugárzó karja csupasz derekamra simult, s egy rántással mèg közelebb kerültem hozzá.
Minek kellett haspólót felvennem?
Most minden lépésnél, minden érintésnél szinte elektromos surlódást érzek karja, s bőröm között.
Meghökkent, döbbent tinédzserek hada ad utat nekünk, miközben a szekrénynek dőlve nyíltan bámulnak.
A tömegben egy ismerős szempárral találkozik tekintetem. 
Hanna!
A francba!
Apró vonallá préselte vékony ajkait, s idegesen lóbálja fejét.
Hangok nélkül próbálom elsuttogni az egyetlen szót ami eszembe jut: SAJNÁLOM! 
Nyílván jól artikuláltam, mivel válasz gyanánt a RIBANC szó érkezik, majd feldúltan távozik.
Rebeca földet súroló álla, s  Troy bíráló tekintete szintén követett utunk során, amely a 113-as előadó felé vezetett.
Justin végre levette rólam biztonságot nyújtó karjàt, s ajkaimat rágcsálva fordultam felé.
Ideges voltam, s szorongtam a közelében.
Hiszen mégis csak az ellenségem..ugye?
-Gyere az asztalomhoz, ebédnél.
-Micsoda?
-Csak nem gondoltad, hogy beülsz a sok lúzer közé, mint eddig?-magasan csengett arrogáns hangja.
-Képzeld, azok a lúzerek a barátaim. És igenis odaülök.-A hatás kedvéért középső ujjammal mellkason böktem
-Szó sem lehet róla! Hogy jönne ki, ha a barátnőm is olyan gyík lenne ,mint azok?
-Ez nem igaz! Ők a legjobb emberek ebben az egész rohadt iskolában.-csapkodtam hevesen-Lehet, hogy te szégyenled őket, de én nem.
-A barátnőmtől elvárom, hogy mellettem legyen.-kontrázott Justin.
Egy pillanatra eltátottam a szám, s talán egy picit megmelengette a szívem, amikor
a szavak elhagyták ajkait.
-Elfelejted, hogy ez csupán szerepjáték. Nem vagyok a barátnőd.
-Jó,amúgy sem kéne ilyen ribanc barátnő.
-Örülök, hogy egyetértünk. Én se szívesen mutatkoznék bandatagokkal.-fintorgok.
-Akkor ebédnél, ne késs.
Idegesen fújtattam, hiszen egy pillanat alatt lerázott és eltűnt, mielőtt még ellenkezhettem volna.
Ezt meg hogy a fenébe csinálta?
-Nicole Morgan!
O, csak ezt ne.
Barátnőm, Reb egy gepárd sebességével vetekedve száguldott felém, s néhány percig becserkèszett áldozatnak éreztem magam, megvető pillantásai által.
-Ez mégis mit jelentsen?  Mindenki rólad beszél.
-Feltűnt.
-És minden lány megakar ölni.
-Ezt is tudom.
-A helyedben vennék egy csákányt, vagy más önvédelmi eszközt, mielőtt meglincselnek. Most komolyan együtt vagytok?
Barátnőm hatalmas szemekkel nézett rám, s a bűntudat fokozatosan erőt vett rajtam.
Megint hazudjak neki, ahogy Justin kérte?
Nem, azt már nem!
-Megbeszélhetnénk ezt később? Elkések!
-Nicole!
-Majd ebédnél.
Isten avagy valamelyik démon a pokolból-ahova mindezért kerülök majd-biztosan meghallotta imámat, hiszen ebben a másodpercben csengettek.

Mr.Harolds, az etika tanárunk a világért sem akart belépni a terembe, miközben én azért fohászkodtam, hogy kezdődjék már el az óra.
Úgy éreztem mèg mindig engem pásztáz az osztàly, s mikor félénken felpillantottam bebizonyosodott állításom.
Legszivesebben zacskót húztam volna a fejemre!
Miért nem mostam hajat?
Unottan kapargattam félig lekopott, valaha piros körömlakkom-ami ma már a legjobb szándékkal sem pirosnak nevezhető-amikor egy szépen manikűrözött, bíborvörös árnyalatot felvevő kèz csapott asztalomra.
Követtem a tenyér vonalát, s amikor a tulajdonos szemeibe néztem nem lepődtem meg.
Már a folyosó végéről érezni lehetett a Chanel és a gonoszság édes illatát.
O,igen!
Maga a sátán volt az.
Lindsy Sparks állt előttem,apró, világoskék szurkolólány ruhában, két pompommal a kezében.
Úgy tűnt másodpercek kérdése, hogy azok a pompomok a torkomba kerüljenek, fulladásos halált előidézve.
Lindsyt a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett csúnyának nevezni.
Kissé erősen sminkelt, közönséges ruhákat hordott-s úgy is viselkedett-azonban ha változtatott volna a modorán, talán egy kedves lányként is elkönyvelhettem volna.
De mivel ez nem történt meg, így maradtam az utolsó kurvánál!
-Azt csicseregték a madarak, hogy Justinra pályázol.
Felhúzta szemöldökeit, s egy lépést közelítve az előttem lévő széken foglalt helyet.
Nyugodj békében szék!
Az óriásra nőtt, szilikonos segge valószínűleg percek alatt szétlapítja.
RIP.
Ehhez és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben, miközben gyakorlatilag farkasszemet néztünk egymással.
-Ezek szerint nagyon pletykásak errefelé a madarak.-mosolyodtam el.
-Ne szórakozz velem, jól tudod miről beszélek. 
-Nem pályázom én senkire.
-Hazudsz.-csapott az asztalra dühösen- Igaz, hogy együtt vagytok?
Egyre pirosodó feje, s szinte már remegő felkarja egyre mulatságosabbá vált számomra, ezért úgy döntöttem megadom számára a végső döfést, hogy robbanjon.
-Igen.-vigyorodtam el-Nagyon boldogak vagyunk együtt, jól szórakozunk.-hangsúlyoztam ki utolsó szavaim.
Tudom, hogy most ribancnak látszom, de hisz ő nem ugyanebben a szerepben játszik.
-Te szajha!
Lindsy egy szempillantás alatt felpattant, s bunyóra kész volt.
Dühe jeléül felborította a mellette lèvő padot, mire néhány srác a focicsapatból felé sietett.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora erő szorulhat egy olyan lányba, aki vasággyal együtt sem több 45 kilónál.
-Megkeserítem az életed! Egy nyugodt perced sem lesz, amíg csak ide jársz.
-Csak hajrá.
-Lúzer! -kiáltotta hisztérikusan-Az vagy, egy utolsó lúzer.
A menő barátai csitítgatták, s nehézségek árán, ám kirántgatták a teremből.
Egy örült, kínos csend keretein belül hirtelen mindenki engem bámult, majd egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.
-Szèp volt, California.-kacsinott rám egy eddig ismeretlen fiú, majd barátaival együtt lepacsiztak velem.-Végre valaki helyre rakta.
-Kezdhetnénk az órát?-harsant fel Mr.Harolds komoly hangja.

45 percnyi tömény rizsa után nem éreztem, hogy bővült volna tudásom az elemi műveltség terén.
Megfájdult a fejem, s a gyomrom hatalmas korgás kíséretében adta tudtomra, hogy egy sajtos hamburgerért tüntet.
-Nicole.
Lágy ujjak érintették vállam, s a kedves hang hatására hátrafordultam a folyosón.
-Harry.
Amint rápillantottam a  hangom elakadt, hatalmasra tágultak pupilláim, s valószínüleg nem jutott elegendő vér az artériákba, hiszen alig kaptam levegőt.
Az előttem álló fiút mindenhol kék, néhol lilás foltok borították,egyszóval borzasztóan festett.
Dús, sötétbarna haját leborotválták, nem épp gyengéden, hisz a borotva több helyen is sebet ejtett fejbőrén.
Homlokán zúzódások hada húzódott,összhangban arca többi részével.
A szája feldagadt, kicsattant s emellett hiányzott bal szemöldöke nagy része.
Egykor vidám, pajkos tekintetében már nem égett az a bizonyos tűz, helyette fáradtság, s gyengeség vett erőt.
Amikor testére siklott tekintetem mérhetelen haragot éreztem egy bizonyos srác iránt.
Harry bal karja gipszben, míg jobb keze sínben feküdt.
-Mondj valamit.
-Én...
A szavak elhagyták agyamat, s mindössze bénán motyogtam magamba.
Ez az én hibám!
Harry tett egy lépést felém, s kezét nyújtva próbált támaszt adni nekem.
Bár ne tette volna.
-Letépték a körmeidet?-hiszterikusan csengett a hangom, pont mint Lindsyé, de ebben a percben ez érdekelt a legkevésbé.
Ujjai végén mindössze a gyenge bőr maradt, a durva eltávolítás azonban nyomott hagyott.
-Justin volt?
Nem válaszolt, mindössze leszegte a fejét, de nekem ez épp elég volt.
Tisztában voltam vele már az elejétől kezdve, mégis reménykedtem, hogy tévedek.
Hogy ő nem tenne ilyet.
Hogy nem is annyira rossz ember.
Olyannak akartam látni amilyen ő sohasem lesz.
Érző emberi lénynek.
-Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak.
-Tessék? Miért?
Nem érkezett válasz, ezért tovább győzködtem.
-Elköltöztök?
-Ami azt illeti nem, de mostanában sok dolgom lesz.-mosolyodott el fájdalmasan.-Ott vannak a tanulmányi vetélkedők, a jegyeim, s anyának is be kell segítenem a kisboltban.
Nem lesz túl sok időm.
Jól tudtam, hogy mindez nem több, mint ostoba kifogás.
-Szóval most lerázol?
-Nicole! Csak nézz rám.-mutatott végig magán.-Szerinted az én ötletem ez az egész? Tényleg azt hiszed, hogy én akarom így? Két bordám megrepedt, a gyomorfalamra mért ütések belső vérzést okoztak, megkínoztak és mégis örülök a puszta tudatnak, hogy még életben vagyok. Nem lenne bölcs találkoznunk.
Harry hátat fordított, s kész volt itt hagyni, amikor váratlanul csuklójához kaptam.
-Ne menj el.
Az öröm apró sugarai megcsillantak szemében,s végre őszintén elmosolyodott.
Néhány csodálatos percig így álltunk békében, összhangban.
-Menned kéne.
Mély hangja hallatán felálltak- a nem létező-szőrök is a hátamon.
Justin hangja fagyosan csengett, éreztetve, hogy vele nem szabad szórakozni.
Harry arcáról fokozatosan hervadt le a mosoly, s azonnal megszakított velem minden fizikai kapcsolatot.
Látványosan lerázta kezét enyémről. s a biztonság kedvéért hátrált egy lépést.
Hunyorítva nézett Harryra,majd rám pillantott:
-Hagyj most egyedül, a barátnőmmel.
Éreztem, amint teste hátulról nekem simul,s karjai derekamat fogják körbe.
Mindez persze nem nekem, annál inkább Harrynek szólt.
A tudat, hogy képes volt ezt tenni egy ártatlan emberrel, hogy milyen művészi szinten képes hazudni,s becsapni, manipulálni másokat ismét ráébresztett az egyetlen dologra amit érezhetek iránta: gyűlölet.

Nicole Morgan

Csao, ribik!
Ismét itt vagyok, egy viszonylag rövid résszel, de a 4 hónapnyi kihagyás helyett inkább jelentkeztem!
A blog női főszereplője ismét változott, mint a fejlécen látható.
Visszatértem Adriana Limára, s ígérem ez volt az utolsó szerep változtatásom.
(Egyébként ez a negyedik de Pszt!)
Remélem elnyerte tetszéseteket a rész,s ha így van írjátok le kommentbe a véleményeteket.
Mit gondoltok Lindsy kirohanásáról valamint Justin ,,kínzásáról"?
Ígérem nemsokára jelentkezek, ezúttal a DP-ből egy szuper kis pincérnős résszel.
Úgy terveztem, hogy itt is sűrűbben jönnek majd a részek, persze csak ha akarjátok!
Legyetek rosszak!
XX
      Cindy

BEJELENTÉS-DIRTY PLAYER

BEJELENTÉS

Csao ribik!

Nem résszel jelentkezem, új blogot nyitottam!
Remélem azok, akik eddig velem tartottak, ezután is követni fognak a DP-ban is!
A blog címe: Dirty Player lesz, s továbbra is JB lesz a főszereplőnk.
Igaz, hogy  DP még szerkesztés alatt áll, de már a szereplők fent vannak, s estére várható az első rész is. 
Rövid bemutató:
Egy félénk, visszafogott, vallásos szellemben nevelt lány megismerkedik hősünkkel, aki hosszú út során, ám sikerrel elcsavarja Sophi fejét. Sophi menthetetlenül beleszeret a tőle mindenben különböző fiúba. Tàrsadalmi hátterük, s erkölcseik is nagyban eltérnek.. Sophi az osztály egyik legjobb tanulója,a helyi plèbános lànya, akit sokszor közösítenek ki a többiek viselkedése, öltözködése miatt. Főleg az a bizonyos banda fogja ki magának, amelynek élén a focicsapat kapitánya,a sötét ügyekben jártas Justin Bieber. Mindössze egy fogadásként indul, ám a végére már mindkettejük számára mást jelent kapcsolatuk. Egy talàlkozás..amitől mindkettőjük élete megváltozott. De vajon hogyan? Milyen irányban?

confidentplayer.blogspot.hu


Ha felkeltettem az érdeklődésed, kukkants be!
XX
      Cindy

17.rész-Debütánsok

 

17.rész-Debütánsok

Nicole szemszöge:
-Hellooo Los Angeles, ez itt a Nine Zero One record, gyönyörű napsütéses szerda reggelre èbredtünk, a nevem Toby és a következő órában én fogom szolgáltatni nektek a hét legmenőbb számait!
Pontosan 7 óra van, most pedig érkezzen Ariana Grande legújabb slágere, az Into You.
-Ah!-morogtam, majd átfordultam másik oldalamra, de amint tudatosult bennem, mit is mondott a pasas az előbb villámgyorsan kiugrottam az ágyból!
Már 7 óra!
Örült sebességre kapcsolva rohantam fürdőszobámba, ahol azonnal megnyitottam a zuhanyt, s kibujtam rövid, piros baby-dollomból.
A zuhanyzóba lépve rámzúdult egy adag kellemesen meleg víz, s kezdtem kilépni az álmok kapuján!
Miután kellően felmelegedett testem, kedvenc kókuszos tusfürdőmből nyomtam egy picit tenyeremre, miközben halkan dúdoltam egy ismerős dallamot.
A habot egyenletesen eloszlattam testemen, s fejben tervezgettem a napomat!
Szerda van, tehát töri témazáró és biosz röpdolgozat.
Lattolgattam magamban a lehetőséget, miszerint talán jobb lenne itthon maradnom, de sajnos erre nem volt lehetőségem.
Reggel találkoznom kell Mrs Blockettal, az angol tanárommal és..várjunk csak!
Reggel...oh édes istenem!
Ez volt az a pillanat amikor a hemoglobinok elegendő vért szállítottak agyamba!
Justin! Tegnap este azt mondta, ma reggel értem jön.
-Oh!-kaptam szám elè kezemet.
Nem akartam, hogy ide jöjjon..egyáltalán nem is akartam vele találkozni!
Nem tehettem róla, neve említésére ismét befurakodott elmémbe, s mikor ujjaimmal végig simítottam nyakamon, arra gondoltam milyen érzés volt, amikor Justin tette meg ugyanezt, majd puha ajkai követték keze útját.
Amikor mellkasomhoz ért kezem, elkèpzeltem, hogy az ő erős, fürge ujjai érintenek meg.
Oldalra döntöttem fejem, pont úgy, mint mikor itt járt és kiszívta a nyakam.
Gondolataim hatására ajkamba haraptam, s éreztem,eluralkodott arcomon a piros szín.
Ábrándozásomból,a zuhanyzó falát ért, erős ütések zökkentettek ki.
-Nicole, sokáig áztatod még magad?Elfogyott a meleg víz!-hallatszott Travis dühös hangja a szomszéd szobából.
Jézusom, ez meg mi volt?
Perverz gondolataim támadtak Justinról?
Nekem?
-Azonnal végzek!-üvöltöttem vissza, majd nyomban kiszálltam a zuhany alól.
Sötétkék törölközőmért kaptam, s igyekeztem 'letörölni' magamról a piszkot, a romlottságot, amit láthatólag Justin Bieber gondolata idézett elő nálam.
Szobámba lépve rögtön szekrényem felé vettem az irányt, majd egy feszes,sötétkék S.Oliver farmernadrágot ráncigáltam fel barna lábaimra.
Ismeritek azt az érzést ,amikor minél jobban sietnétek a nadrág felkapásával, annál lassabban jön össze?
Sőt, ha lyukasztott darabról beszélünk, előfurdult már olyan, hogy nem a nadrág alján,hanem a csinos kis réseken jelent meg a lábad a legnagyobb kapkodás közepedte?
Oh,én ezt mindennap átelem.
Miután belepréseltem magam farmerembe,térdre hullottam, majd őrült keresésbe kezdtem fekete,hátul V kivágású haspólóm után.
Oké,oké. Tudom..nem ez a legkonzervatívabb öltözék egy iskolába, de hisz ez LA!
Végezetül 38-as lábaimat belebújtattam fekete, rövidszárú converse tornacipőmbe.
Az órámra pillantottam, ami 7.45-öt mutatott. Ojaj!
Egy jól irányított, Michael Jackson mozdulattal már a fésülködőasztalom tükrének támaszkodtam, s Chanel Perfection Lumiére korrektorom segítsegével tüntettem el apróbb archibáimat. A nagy siettségben remegett a kezem, s csak a harmadik próbálkozásra sikerült egyenes tusvonalat alkotni szemhéjam körül.
Két percnyi puffogás után szempillaspirálom alkalmaztam, majd cseresznye árnyalatú, csillogós szájfényem oszlattam el telt ajkaimon.
A tükörbe tekintve nem is volt olyan rossz az összhatás, ha leszámítjuk a fejem tetején lévő ,madárfészket'.
Azonnal kikaptam hajgumim, bekapcsoltam a hajszárító, s pár perc elteltével hullámos, barna fürtjeim rendezetten álltak helyükön.
Felkaptam táskám, majd hatalmas sebességgel szeltem a lépcsőfokokat.
Nem szándékoztam kihagyni a szokásos, frissítő narancs juiceom.
-Anya! Jó reggelt.-értem le a konyhába.-Miért nem keltettél fel?
-Azért, mert én is elaludtam, ő pedig képtelen volt szólni neked.-mutat a pultnál, műzlit majszoló öcsém felé.
-Le késed a buszt!-mutat órájára anya.
-Hát..elvileg ma értem jönnek.-pillantok zavartan oldalra.
Vajon tényleg eljön? Vagy csak felültetett?
A gondolatra kipirul arcom, s ökölbe szorulnak ujjaim.
-Ki?-virul fel arca.
-Öö..egy barátom felvesz.
'Drága' apám említette, hogy nincs értelme beavatni ebbe az egészbe anyát,s bár sejti, hogy miért van itt, nem kell tudnia, hogy pontosan mi is a helyzet.
-Oh..egy fiú?-kérdez rá.
-Nem!- tiltakozom azonnal.
-Milyen kár.
Nem tehetek róla, kijelentésére megforgatom szemem.
Ha tudná, hogy mégis miféle fiú..
-Ha hazaértetek szeretném megbeszélni veletek a helyzetet..
-Minek?- nézett fel Trav, miközben műzlidarabkák díszítették állát.
Tehát mégsem veszlett el belőle teljesen a gyerek.
-Biztosan felkavart titeket ami történt,de..
-Engem ugyan nem! Teszek rá!
-Travis!-kiabált rá anya.-Nem beszélhetsz így! Ha mindenki hazaért családi kupaktanácsot tartunk és kész!
-Ne már! Nem vagyunk már gyerekek!
-Nincs vita, úgy lesz, mint régen.-mosolyodik el.
Hangos dudaszó hallatszik kintről,s az órámra pillantok, ami 8.10-et mutat.
Ennyit a pontosságról..
-Ne kísérjelek ki?
-Nee!-kiáltok rá anyára.-Úgy értem egyedül is kitalálok! Majd délután jövök.-aprót intek feléjük.
-Rendben kicsim! Ne felejtsd el a..
Mielőtt valószínüleg azt mondta volna, hogy ne felejtsem el a kabátom, bezártam az ajtót, s fuvarom felé fordultam.
Azta!
Egy fehér,frissen fényezett Ferrari állt a behajtón, aminek gazdája lazán neki támaszkodott.
Néhány pillanat elteltével, Justin Bieber rám emelte tekintetét, majd rosszfiúsan elmosolyodott.
Ó, istenem! Pont úgy nézett ki, mint egy fiatal James Dean.
A szemei csillogtak, a teste erős volt, s úgy szívta azt a cigarettát, mintha az lenne az utolsó lélegzetvétele.
-Ideje volt már kijönnöd.-jelentette ki.
Na tessék elmúlt a varázs!
-Késtél!- húztam el szám szélét.
-Vártál ràm?-vigyorodott el sunyin.
-Egyáltalán nem!-remèlem a hangom olyan magabiztosnak hangzik, mint amilyennek szeretném.
-Persze persze.
Megforgattam szemeim, majd feltettem a várva várt kérdést:
-Nem kéne indulni?
-Egy perc.-rántotta meg vállát.-Addig ülj be!
-Ne parancsolgass!
Bármennyire is fájt teljesíteni kívánságát, az anyós ülés felé vettem az irányt, majd megpróbáltam felnyitni a kocsiajtót.
Sikertelenül!
Halk kuncogása ütötte meg füleimet, majd indulatosan felé fordultam.
-Nem az én hibám, hogy bonyolult a kocsid!
-Nem a kocsi bonyolult,te vagy...
-Ki ne mond!-figyelmeztettem ujjaimmal, majd a lehető legdühösebb tekintettel néztem rá.
Barna szemei erősen szugerálták enyémeket, majd lassan lejjebb kúsztak dekoltázsom felé. Ajkait vékony vonallá préselte, s alsó ajkába harapott.
-Hú!-fújta ki bent tartott levegőjèt, miközben a kocsi oldalához lépve megnyomott egy gombot, aminek hatására kinyíltak az ajtók.
Csak nem miattam lett hirtelen ilyen feszült?
-Közönségünk akadt.-Bökött fejèvel az ablakok felé , miután végre beszálltunk a kocsiba.
Tekintetem a házunkra vezettem, majd anyát pillantottam meg , ahogy az ablakpárkánynak támaszkodva figyeli Justint.
Ojaj! Mi lesz velem ha hazaértem?
-Tud rólam valamit?-pillantott rám szeme sarkából.
-Nem, azt mondtam egy barátnőmmel megyek.
-Nos, szerintem már rájött, hogy ez nem egészen így van.
-Micsoda logika.-mosolyodom el gúnyosan.
-Vicces. Ha már így alakult, nem adunk neki egy kis műsort?-fordult felém, s erős kezét combomra simította.
Érintése hatására kiver a víz, s hirtelen túl meleg támad.
-Csak indíts!-parancsoltam rá, majd lelöktem tenyerét lábaimról.
-Ahogy akarod!-vigyorodott el, s végre 10 percnyi vita után elindultunk.


-Pár dolgot ideje lenne átbeszélnünk!
-Mégis mit?-tekintettem rá érthetetlenül.
Összeszűkült szemekkel figyelt, majd láttam amint hatalmasat nyel.
Nem értettem...mitől ilyen ideges?
Ismét rávezettem tekintetem, határozott, markáns állkapcsától egészen lábáig!
Oh..a lábáig. Erősen felkeltette figyelmem a nadrágja elején látható, kemény dudor.
Láthatólag hatalmasra nőtt erekciója, s Justin már-már fájdalmasan fújta ki a levegőt az ajkai közti résen.
Megértettem miért is volt olyan ingerült reggel, láthatólag eléggé felizgult, s valószínüleg egyik kis örömlánya sem ért rá 'segíteni' rajta.
-Szeretnéd ?-vigyorodott el.
A francba! Azt hiszem túl feltűnően bámultam. Ezaz Nicole!
-Ne is álmodj róla.
-Az előbb nem úgy tűnt.-kacsintott rám.
-Hogy lehet valaki ennyire nagyképű?
-Nem vagyok nagyképű, csupán őszinte.Te viszont hisztis igen!
-Ezt nem hiszem el.-dobtam fel színpadiasan kezeimet-Soha senki nem hinné el, hogy együtt vagyunk. Még 2 percet sem bírunk ki a kocsiban veszekedés nélkül.
-Hacsak egyszer, egyszer az életben bekussolnál...
Az út többi része csendesen telt, ugyanis nem állt szándékomban mégjobban felidegesíteni a már így is 250 km/h-val száguldozó Biebert.
A suli parkolójába érve minden egyes szempár a kocsira szegeződött , s áldottam Istent, amiért sötétítettek az oldalsó ablakok.
Mi olyan nagy szám abba, hogy kivételesen bejött az órákra?
Mielőtt  kipattanhattam volna, gyorsan megbizonyosodtam róla, hogy az emberek már nem a kocsit bámulják.
Tökéletesnek találtam az időt, hogy kinyissam az ajtót, s eltűnjek a közeléből.
Szabadulásomban a zár, egy éles kattanás kíséretében akadályozott.
-Justin!-kaptam rá riadt tekintetem.
-Ahogy már mondtam, megkéne beszélnünk néhány dolgot!
-Engedj ki!-rángattam a zárat.
-Ha valaki rákérdez a barátnőm vagy. -közbe akartam szólni,de azonnal leintett- Nem számít, hogy mit mondassz apáddal már megbeszéltem, nem veszítek  egy ekkora üzletet mindössze miattad.-Ismét sikerült fájdalmat okoznia azzal, hogy ilyen lekicsinylően beszélt rólam.-Ha megtalálnak kinyírnak ezzel számolj!
-Akkor te miért is vagy?-ingerlem tovább.
-Hidd el, sokszor bánom, hogy megismertelek. Épp ezért figyelj oda, hogy kivel beszélsz, barátkozol, nem tudhatjuk, hogy ki pályázik az életedre. Például azzal a Harry gyerekkel se tiszta valami.
-Mindössze az bánt, hogy ő nem olyan ősbunkó, mint te.-szakítom félbe előadását.
-És nem is olyan izgató, nem igaz?-Szégyentelenül mered rám, s hiába nem akarom, észreveszem amint a szemén egy pillanatra átfut valami, valami amit leginkább vágyként könyvelhetnék el, s perverz fantáziája beindul.
Úgy döntök, beszállok a játékba.
Combjára teszem a kezem, egészen közel gyengéjéhez, s testemmel közelítek felé.
Hallom amint mély levegőt vesz,majd felém fordítja fejét. Váratlan lépése következtében egy pillanatra lesokkolok, hiszen most csak néhány centiméterről mered ràm az a kisfiús, sötétbarna szempár.
Ahelyett, hogy folytatnám rövid kis szemezésünket lejjebb invitálom szám, majd a tőlem telhető legszexisebb hangon fülébe súgom mondandómat:
-Nem, tényleg nem.Ő kétszer annyira izgató.
Nem számítok rá, hogy véletlenül, egy nanoszekundumnál is rövidebb időre hozzáár ajkam füléhez, s úgy tűnik ez az apró érintkezés mindkettőnkre hatással van.
Hogy honnan tudom?
Justin halkan felnyög, s nekem forróság terjeng testemben.
Mielőtt elveszteném a fejem, visszaülök  helyemre, s apró elégedettséggel a támlának döntöm fejem.
Abszolút hatással voltam rá!
A baj az, hogy ő is rám..és ezzel pontosan tisztában is van.
-Most azt hiszed nyertél?- próbál semlegesnek, lazának tűnni, mégis aprócska bizonytalanságot érzek hangjában.
1:0 nekem! Oigen!
-Úgy tűnik!
Gonoszan felnevet.
-A játék mégcsak most kezdődik, édes. Most pedig szállj ki!
Már megint, miért parancsolgat nekem?
-Nem!-jelentem ki határozottan, ügyelve az artikulált kiejtésre.
Vicces, hogy eddig végig arra pályáztam,mihamarabb eltünhessek innen. Most mégis makacsul ellent mondok.
Törhetetlennek akartam tűnni, hogy ne jöjjön rá, valójában milyen sebezhető is vagyok.
Reagálásomra idegesen fújtat, majd egy feldúlt mozdulattal kicsapja a luxuscikk ajtaját. Istenemre esküszöm, azt hittem azonnal leszakad.
Egy pillanat múlva ajtómnál termed, majd karomnál fogva kiránt a Ferrariból.
Csakis az udvaron lévő diákok kérdő tekintete miatt nem rendezek jelenetet, s szaladok olyan messzire amennyire csak lehet.
-Ideje debütálnunk, mint friss, boldog pár.
Csezd meg, Bieber!

 

Sziasztok!
Hát itt lenne az a bizonyos nem túl fényes, szünet előtti rész!
Azért lassan, kezdenek kibontakozni az érzések..Nicole talán kezdi megőríteni Justint?
Mit gondoltok Nicole kissé pajzán viselkedéséről? :D
Mit ért Justin a debütálásuk alatt?
Kíváncsian várom a véleményeteket!
Xoxo girlzzz

BEJELENTES

Sziasztok!!
Előre láthatólag, egy időre szüneteltetem a blogot!
      Xoxo
          

16.rész-Üzlet

 

16.rész-Üzlet

Nicole szemszöge:
Csalódás.
Ez az egyik legalapvetőbb emberi érzés, gondolat. Nem foghatunk rá minden sérülést egyetlen gondra.
Sokk után sokk, fájdalmas pofon után pofon jön.
Vannak olyan kapcsolatok, sebek melyek az idő múlásával már nem gyógyíthatóak.
S mindez így van rendjén.
-Hova készülsz?-kopogtatok Trav ajtaján.
-El.
-Milyen bőbeszédű vagy.
-Mégis mit akarsz? Mit mondjak?-fordul felém dühös tekintettel, miközben nyakkendőjét rángatja le magáról.
-Legalább ma este ne csináld ezt! Így is elég sokk ért ma minket.
-Csak téged! Én már tudtam mindent..nem nagy ügy.- intézett egy vállrántást felém.
-Nem nagy ügy? Az hogy évek múltán felbukkan az apánk neked nem nagy ügy?-hangom hisztérikusan csengett.
-Majdcsak túlteszed magad rajta.
-Kedves.-mosolyodom el.-Elárulod hova mész? Nem akarok itt maradni és ezt hallgatni.-pillantok az ajtó felé.
Anya és az állítólagos apám lassan 30 perce vitatkoznak.
-Lesz egy buli, Lindsy házában. Mindenki ott lesz aki számít.
-Akkor téged miért is hívtak meg?
-Húzz kifelé!-fordul felém.
-Veled megyek! Nem maradok itt..
-Nem is vagy meghívva!
-És? Azt mondtad mindenki ott lesz..egy emberrel több vagy kevesebb mit számít.
-Lindsy utál téged. Hallottam rólatok, a kirándulós bunyótokról..-vigyorodik el-mindent!
-Még egy okkal több hogy elmenjek! Szóval, mikor indulunk?-győzedelmes mosoly kúszott arcomra.
Testvérem megforgatta szemeit, ebből tudtam, nyert ügyem van.
-10 perc, csak átöltözöm!
-2! Nem kell átöltözni, ruhában vagy.
-Pont ez az nem akarok ilyen kényelmetlen ruhába menni!
-Így jártál..márcsak 1 perc!
-Ahhmm!-morogtam, majd átsiettem szobámba Louboutinomért.


30perccel később:
Ez a hely! Hűha!
Egy hatalmas helyenként fehér bőrkanapékkal elszórt nappali, ahol jórészt a bézs,s azon árnyalatai uralkodnak.
Élő DJ, bárpult, töménytelen mennyiségű alkohol.
Travis nem hazudott, amikor azt mondta mindenki itt lesz, hiszen az elsősöktől kezdve a végzősökig mindenki jelen volt.
Valamilyen menő techno feldolgozás dübörgött a ház sarkaiba felszerelt mélynyomókból, amire a részeg tömeg egymáshoz simulva mozgott.
Azt hiszem mindössze én és Travis voltunk még józanok az egész bulin.
-Tra...-fodulok öcsém felé,mindhiába.
Természetesen egyedül hagyott, ismét.
Szuper!
A tömegben testvèrem után kutatok, amikor egy túlságosan is ismerős szempárba botlok.
Egy pillanatra elakad a lélegzetem, s hiába ellenkeznék a mellkasomban érzem, gyorsabban ver a szívem.
Egy hatalmas kanapén ül, miközben tekintetét egy percre sem szakítja el tőlem.
Szemei vadul végigmérnek, s mindez annyira elveszi az eszem, hogy észre sem veszem, én is ugyanezt teszem.
Laza, fekete nadrágot, fehér felsőt, s szénfekete bőrdzsekit visel. Vastag, aranylánc lóg nyakában, s karján egyaránt. Haja rendezetten áll, ugyanakkor eszméletlen puhának tűnik.
Rosszfiús külsejével, s ártatlan tekintetével valószínűleg itt is tarol a nők körében!
Oh igen!
Hisz nem egyedül volt, körülrajongták a lànyok!
Egyik kis 'barátnője' az ölében ülve csókolgatta nyakát, kettő oldalról simogatta karjait, s egy másik készséges hölgy mögötte állva vállát maszírozta.
Sugárzott belőle a magabiztosság, az önhittség, s az egoizmus!
Gúnyosan elmosolyodott, s egy pillanatra felém tartva poharát egy húzásra megitta annak tartalmát.
Azonnal elkaptam fejem, s céltalanul indultam el a tőle lehető legtávolabb helyre!
Nem tehetek róla, amint ránézek elönt a méreg!
Magamra is haragudtam, amiért ilyen mélyre sülyedtem.
Egy részem szerette volna megkérdezni tőle, hogy mit tud erről az egészről, azonban az eszem győzedelmeskedett testem felett!
Bizonyára hazugság volt ez a 'kapcsolat' javaslat, hiszen mégis ki hinné el akár egyetlen percre is, hogy a barátnője vagyok?
-Nicole?-érkezett barátnőm hangja a hátam mögül.
-Reb? Te meg mit keresel itt?
-Troy este elhívott!-visítozott.- Ne haragudj, hogy nem szóltam csak minden annyira hirtelen jött, és mondtad, hogy lesz egy vacsoravendégetek..nem akartam zavarni!
-Persze, semmi gond. Na és együtt vagytok?
-Nagyon úgy néz ki! Ne haragudj,most megyek, mert már vár rám!
-Persze, menj csak. Majd találkozunk.
-Puszi.Egyébként eszméletlen dögös vagy csajszi.-csapott fenekemre.
-Reb!-intettem neki nevetve.
A bárpult felé indultam, úgy gondoltam kell egy kis szíverősítő.
-Szia szépségem! Mit adhatok?
Próbált meg flörtölni velem, a lehető legbénább módon a pincérsrác.
-Egy vodka narancs lesz, sok sok jéggel!
-Egy pillanat és kész lesz,aranyom.
Megforgattam a szemem megszólítására, majd aprót bólintottam.
A kanapék irányába néztem, ahol már nem tartózkodott ott őnagysága!
Hála istennek.
-Itt is van!
-Mennyi lesz?
-Egy ilyen csinos lánynak ingyen!
Közelebb hajoltam hozzá, majd vékony hangon megszólaltam:
-Fogadok, hogy minden csajnak ezt mondod,s szánalmas a próbálkozásod egy kis esti,ingyen hancúrhoz. Ezt pedig-lóbáltam meg koktélom-köszönöm!
Ügy tünt leesett az álla, s percek kellenek, mire összeszedi magát.
Túlságosan rámenős volt!
A dübörgő zenétől egyre jobban fájt a fejem, így az emelet felé vettem az irányt.
Ahogy haladtam felfelé a lépcsőn márcsak hangfoszlányok szűrődtek fel, majd felérve minden elcsendesedett.
Jobbra fordulva az erkélyre léptem, s hagytam, a hűvös szél hagy játszadozzon hajammal.
Kimerült voltam, frusztrált, úgy éreztem összecsaptak felettem a felhők.
Trav kirohanásai, rég làtott apám felbukkanása, s mindezek tetejében az a bizonyos kapcsolat.
Gondolatimat egy merész, csipkelődő hangfoszlány zavarta meg.
-Ennyi volt a buli?-a markáns hanggal egyidőben, a tulajdonos kitetovált karja is megjelent csípőmön.
-Justin. Hagyj békén,kérlek. Most nincs türelmem hozzád.
-Szóval már könyörögsz is?-a kelleténél több perverzség volt hangjában.
Egy pillanatra oldalra néztem, egyenesen rá irányult tekintetem.
A lehető legnagyobb nyugodtsággal támaszkodott a korlátnak, s szemei a lent bulizó tömeget lesték.
A telihold fénye megvilágította arcát, amint gondterhelten kifújja eddig bent tartott levegőjét. Arca férfiasnak, megfontoltnak tűnt, ami óriási kontrasztban volt tetteivel. Tovább siklott pillantásom egészen izmos karjáig, ahol több tetovált motívumba is szerepelt az L9 kifejezés, legtöbbször egy csillag formában.
Justin észrevette elkalandozott tekintetem,s azonnal elhúzta karját mellőlem.
-Gondolom már beszéltél Williammel.
-Ugye, most nem mondod komolyan, hogy te támogatod ezt a beteg ötletet?
-Jól meg fizetnek érte. Azonkívül nem fogok miattad elveszteni egy jó kapcsolatot apád bandájával.
-Ti nem vagytok normálisak! Biztos, hogy nem megyek bele ebbe!
-Hát, cicám...sajnos nem igazán van most választásod! Vagy mondjam úgy, hogy drágám?
-Sosem lennèk egy ilyen undorító ember barátnője.
-Akkor már ketten vagyunk.Nekem sem kellene egy ilyen ribanc barátnő.
Indulatosan felè fordultam, mire ismét megjelent arcán az a jól ismert, nagyképű oldalvigyor.
Ez volt a célja, hogy feldühíthessen és ismét sikerült neki.
Úgy gondoltam itt az ideje visszavágni. Pár  perc elteltével visszafordultam, s nagy nehezen kiböktem:
-Mit jelent?
-Mégis mi?-tekintett rám értetlenül.
-A tetoválások-mutatok felé ujjaimmal-az L9.
Szemei egyből szokásos formát öltöttek, s úgytünt mindjárt robban.
Ehelyett komótos,lassú mozdulattal zsebébe csúsztatta ujjait, s egy vékony szálú, töltött hasist csúsztatott puha ajkai közé.
Szabad karjával öngyújtója után kutatott, s gyermeteg mosoly jelent meg arcán, amint megtalálta.
Úgy tűnt máris felszabadultabban érzi magát, amint nagyot szippantott a kábító anyagból, majd húsos ajkain tökéletes kört formálva kifújta azt.
Néhány perc elteltével ismét rám pillantott:
-Semmi közöd hozzá!
-Ennyit sem bírsz elmondani?
-Hidd el, jobb ha nem tudsz semmit.
-Ha csak egy percig a helyemben lehetnél, megtudnád milyen érzés nem tudni semmiről! Nem értem mi folyik itt, miért bukkannak fel emberek,mitől kell megvédeni és hogy mégis mire megy ki ez az egész.
-Üzlet.
-Tessék?
-A pénz és a város feletti hatalom! Mindez csupán jelentéktelen, értéktelen üzlet, pontosabban te is pont egy ilyen üzlet vagy!
Gúnyosan elmosolyodott, majd elnyomta cigijét. Megigazította Michael Kors karóráját,majd legnagyobb szerencséjére elindult.
Jól döntött, hisz nagyon érlelődött nálam egy kiadós pofon vagy esetleg egy tökön rúgás.
-És mielőtt elfelejteném-pillantott vissza válla fölött-holnap 8-ra érted megyek!
Szavai percek elteltével is visszhangoztak fejemben, akkor, amikor már rég elnyelte alakját az éjszaka ködös, sötét leple.

Sziasztok bébik!
Mint látjátok sok-sok csúszás után megérkezett a 16.rész!
Többen is vártátok már Nicole és Justin 'közös' életét..de úgy gondoltam gonoszkodok egy kicsit és tovább húzom..ennek ellenére ígérem a következő részben az is szerepelni fog!
Mindig nagyon örülök a kommenteknek, szóval bátran írjatok!
Mit gondoltok? Csúnyán viselkedett Justin? Megbüntetnétek? :P
Mi lesz holnap, reggel 8 után?
Ígérem, nemsokára kiderül!
Xoxo