19.rész-Ami a La Plattában történik, az ott is marad?

 19.rész-Ami a La Plattában történik, az ott is marad?

(+18)

Nicole szemszöge:
A kihűlt, rakott brokkolimra meredek,s mereven turkálok benne villámmal.
Hogy tehette ezt?
Még most is hitetlenkedve rázom a fejem Harry gondolatára.
Egy igazi vadállat.
-Nicole Morgan!
A komoly hanghordozásra felkaptam fejem, s Reb, Troy valamint Hanna szúrós tekintete egyszerre irányult rám.
A magányos, sarokban lévő kis asztalom hirtelen megtelt tálcákkal és dühös emberekkel.
-Troy! Ülj te mellé! Én nem vagyok hajlandó!-Hanna rá nem jellemző hangon dühöngött, amiért mellettem van az utolsó szabad hely.
-Ugyan fejezd be!-rázta fejét barátom.
-Nem!-rikkantott- Ez a ribanc elvette őt tőlem! Nem megyek a közelébe!
-Mégis itt vagy!-ejtettem ki gúnyosan a szavakat.
Sok volt Justin viselkedése, a Harryvel való találkozás, most meg a barátaim szánakozó tekintete.
Hogy ez a kis ribanc-mert jelenleg az-még sértegessen, na ezt már nem viseltem el tovább!
-Lányok beszéljük meg!-ült át Troy mellém, így őnagysága is helyet foglalt.
-Szóval, mi ez az egész?- kérdezte Reb, nagyot harapva sonkás pizzájába.
Hm! Lehet azt kellett volna rendelnem, ehelyett a trutyi helyett.
-Fogadtatok! Tuti fogadtatok!-ugrándozott Troy.
-Nem!
-Akkor megfenyegetett valamivel?-csatlakozott Reb.
-Nem!
-Zaklat téged?
-Jézusom, nem!
-Akkor mégis miért vagytok állítólag együtt? Csak nem tényleg együtt vagytok?
-Hát izé.....-hebegtem.
Totál beégés!
Nem akartam hazudni a legjobb barátaimnak, mert igaz hogy néha- például most- kedvem lenne lepuffantani őket egy szép kis revolverrel de attól még a barátaim.
Ha viszont kitálalok valószinűleg Harry sorsára jutok, s az életem a tét.
-Szóval..mi együtt vagyunk.
-De miért? És hogy? Mióta? Nem azt mondtad mindig, hogy mennyire utálod?-érdeklődött Reb.
-Hazudtál?-csatlakozott Harry.
-Igen! Mindig ezt mondta, mert egy kis álszent. Csak felakarta magára hívni Justin figyelmét, hogy aztán lecumizhassa mert igazából egy hátbaszúrós kis ribanc!-És ennyi volt. Hanna kitört, akárcsakegy forrongó vulkán.
-Tényleg leakarod cumizni?-röhögött Troy.
-Nekem nem lenne ellenemre, ha lecumiznál.
A jól ismert hangja csengett egyenesen a hátam mögül, majd kezeit gyengéden vállamra csúsztatta.
-Nem bánjátok, ha elrabolom kicsit Nicolet?
Azzal a bizonyos bugyinedvesítő tekintettel nézett kis társaságunkra, amitől Hanna és Reb menten elolvadtak, sőt még Troy is ámuldozva tekintett rá.
-Épp eszek!-intéztem neki szavaim, s hogy hitelesebb legyek egy nagy adag brokkolit tömtem a számba.
-Uh! Úgylátom jó sok fér a szádba!- folytatta pervezkedését, ami barátaimnál meghozta a kívánt hatást. Egytől egyig nevetésben törtek ki, kivéve Hannát aki vágyakozó tekintettel figyelte Justint.
Nem tudom milyen gonosz szellem szállta meg a testem abban a pillanatban,de úgy éreztem rohadt nagy örömöt okozna, ha kicseszhetnék vele!
-Ettől még sokkal több minden belefér!-kacsintottam Justinra.
Életében először talán most láttam őszintén, minden hátsó szándék nélkül felnevetni. Kisfiússá váltak máskor komor vonásai, s egészen szívmelengető volt nevetése.
Már már emberi lénynek láttam, de aztán eszembe jutott Harry.
Ez csak a látszat. Ő nem kèpes érzelmekre!
-Ott is befejezheted az evést, bemutatnálak néhány embernek. Bökött a menza közepén lévő asztalhoz. A menők asztala.
Láttátok a Bajos csajokat?
Ugyanis a menzai hierarchiáról hitelesebb képet festenek benne, mint az FBI.
Nem ülhetsz le akárhova.
A menők közé csupán születési jogon, vagy külön meghívóval juthatsz be.
Annál a bizonyos asztalnál ülnek a szurkolólányok, s a futballcsapat nagyarcai, köztük Justin.
-Nem akarok odamenni.-jelentettem ki.
Justin összeszűkített szemekkel vizslatta arcom. Nem szokott hozzá, hogy visszautasítsák.
-Pedig muszáj lesz! Ne kéresd magad!
-De nem szeretnèk odaülni.
Justin egy angyali mosolyt intézett barátaim felé, s a székem szintjére gugolt.
Kezét lágyan felkaromra simította, majd fülemhez hajolt.
-Most azonnal felemeled a segged, és szépen odasétálsz a kicseszett asztalhoz! Ha nem teszed a drága kisöcséden perceken belül olyan sérülések lesznek, akárcsak a drága Harryn. Fogy a türelmem és nincs kedvem a kibaszott nyávogásod hallgatni, szóval indíts!
Simogatása pillanatok alatt kemény szorítássá alakult, ahogy erős ujjai satuként szorították felkarom.
Majdnem feljajdultam, amikor egy rántás segítségével felrántott a székről, s a tálcámat felemelve indult asztala irányába.
-Majd legközelebb srácok!-intett nekik Justin.
-Sziasztok!-mosolyogtam fájdalmasan.
Az egyik percben még nevetett, most meg elszorítja a vérkeringésem!
Bipoláris fasz!
-Utállak.-szakadt fel belőlem, ahogy az egész étkező minket figyelt.
-Találj ki valami mást! Ez a szöveg kezd unalmassá válni!
Ma szokatlanul feldúlt, lobbanékony volt, így inkább befogtam a számat.
Pedig ha tudná..
-Srácok! Ő itt Nicole, a barátnőm!
-Hűha!-füttyentett egy minden bizonnyal latin csávó-Nem semmi csaj, Justin! Rico vagyok.
-Örülök.-mosolyogtam félénken.
A pompom csapat tagjai megvetően méricskéltek, sugdolóztak bizonyára rólam.
Hogy honnan tudom?
Az egyik szó szerint ujjal mutogatott rám.
-Szóval, hogy jöttetek össze?-pillantott rám egy vörőshajú lány.
Barna szemei melegséget sugároztak, s már-már megbántam, hogy az egész csapatot leszóltam!
Mindenki felénk fordult, s vártak egy romantikus sablonsztorit.
Csakhogy nekünk nincsen romantikus sablonsztorink.
Kényszerítenek, ez hogy is lehetne romantikus?
Justin morgolódott, de miután látta, hogy lesokkoltam átvette az irányítást.
-Amint megláttam tudtam, hogy különleges lány.-jelentette ki, mire a lányok száját aprócska 'o'-k hagyták el.
Hát igen..tudja mit kell mondani.
-Aztán valami véletlen folyamán állandóan egymásba botlottunk!-
Akarod mondani üldöztél Justin!
-S végül megkedveltem, ma meg már el sem tudom képzelni a napjaimat nélküle.
-Annyira édes vagy.-Nézett kábultan rá egy szöszi.
Megforgattam a szemem, miért kell állandóan flörtölnie?
-Hát, ha engem kérdeztek biztosan nem lesz hosszú életű!- jelentette ki Lindsy, aki időközben felpattant az asztaltól!
-Gyertek lányok, menjünk innen!
-Hát izé..mi még maradnánk.-hangzott kórusban.
Lindsy láthatóan ledöbbent, de igyekezett felvenni pókerarcát.
-Hát jó! Akkor megyek egyedül.
Amint kilépett mindenkiből kitört a röhögés.
-Ma este apáddal vacsorázunk a La Plattában! Beszélni akar velünk!-hajolt közelebb Justin.
-Minek és miről? Egyébként köszi, hogy megkérdeztétek, ráérek e!
-Miért? Mit csinálnál?
-Lehet, hogy programom lenne.
-Kihagyod a Mickey egér következő epizódját?
-Vicces.
-Akkor mond le! 8-kor találkozunk!


Így történt, hogy most itt ülök a kocsiban, a puccos étterem előtt, ahová amúgy sosem tenném be a lábam.
Egyrészt nem az én pénztárcámhoz szabták, másrészt nem sűrűn járok éttermekbe.
Inkább mozi és pizza otthon! Oh igen! Szívesebben tölteném az estét Johny Depp tásaságában a Karib tenger kalózait nézve, pattogatott kukoricát majszolva!
-Gyönyörű vagy kicsim!
Egy sötétkék,eléggé rövid ruhába bújtattam testem, ami nem túl sokat hagyott a képzeletnek.
Esküszöm úgy néztem ki, mint Lindsy.
Anyának megrögzött véleménye volt, hogy egy ilyen helyre ilyen ruha dukál. Plusz pont, hogy illik a szemem színéhez, amit szintén halványkék szemfestékkel hanngsúlyoztam ki.
Hangosat sóhajtottam, s lehajtottam a fényellenzőt.
Úgy látszott, mintha egy utolsó pillantást vetnék magamra, pedig csupán erőt gyűjtöttem.
Szorongtam, hogy mi fog bent várni. Ezt anya nem értheti, hisz ő azt hiszi, csupán apával vacsorázok, hogy jobban megismerhessen..
-Ha hazajöttél beszélünk arról a rejtélyes fiúról, akivel úgy elviharoztál!
-Nem volt semmiféle fiú!
-Azt akarod mondani, hogy képzelődtem? Lehet, hogy öregebb vagyok,de még nem teljesen őrült kislányom. Ugye védekeztek?
-Anya!-kiáltottam fel, miközben elvörösödtem a gondolatra..hogy Justin meg én?! Ugyan...maximum erőszakkal tudna hozzám nyúlni!- 11re hazaérek! Puszi.
-Érted jöjjek ?
-Apa majd hazavisz! Vezess óvatosan!

-Üdvözöljük a La Plattában! Van foglalása?-mért végig a pincér.
-Igen. Justin Bieb...
-Erre tessék!-vezett.
Aztán az egyik hátsó boxban megpillantottam őt. Tökéletesre vasalt öltönyben, ami kiemelte széles vállát, s szabadon hagyta izmoktól dagadó alkarját. A haja rendezetlenül állt, mégis kedvem lett volna beletúrni. Mármár dühítő volt az a fajta vonzerő, amivel magára vonzotta a nők figyelmét.
Biztos megérezte,hogy nézem mert ő is rám emelte égető tekintetét.Ahogy abban a pillanatban rám nézett, szinte felperzselt szemivel. Fokozatosan legeltette rajtam szemeit tűsarkúmtól kezdve egészen a fejem búbjáig. Imádkoztam, nehogy elessek a nevetségesen magas cipőmben, de Justin bámulása sem segített sokat a helyzeten..
-Látom hallgattál rám és kevés ruhát vettél fel.-vigyorgott.
-Bunkó!-foglaltam helyet. Csak nőiesen!
-Komolyan...akárcsak Lindy!
Justin roppant feszült volt, ami az én állapotomon sem segített.
-Lehetne,hogy csak ma este békén hagyjuk egymást?
-Érted bármit, drágám!- dobott légpuszit.
-Paraszt.-motyogtam.
-Kell egy martini-jelentette ki, majd elindult a bárpult irányába.
Figyeltem,ahogy fokozatosan magára vonzotta minden nőnemű figyelmét, s egymás után szemezett mindenkivel.
Egy különösen dögös, vörös hajú hölgyhöz mégközelebb sétált, s egyre haragosabban néztem, ahogy megérinti a vállát, mire a nő megfordul és azonnal válaszol Justinnak. Előrébb tolta szinte már kibuggyanó műmelleit, mire Justin ártatlanul odapillantott.
Ezt már nem bírtam tovább! Az én partneremként érkezik, s más nőkkel flörtöl a pultnál!
Úgy éreztem ennél jobban nem is alázhatna meg.
Összetalálkozott tekintetünk, amikor hátra fordult, s egy beképzelt mosoly kíséretében idegesített tovább!
A szemét! Tudta, hogy figyelem,s ezért csinálta az egészet.
Hirtelen a kis vörös is felém fordult -akit átkoztam gyönyörű szép, égszínkék szemeiért-,majd felém biccentett fejével.
Mi van?
Nem akartam bunkó lenni, ezért viszonoztam a gesztust, bár nem értettem semmit.
Most köszönni akart annak a nőnek, akit épp készül megcsalni?
-Ez meg ki volt?-vontam kérdőre Justint, amint visszaért.
-Féltékeny vagy?
-Én? Ugyan!
-Az előbb nem úgy tűnt!
-Képzelődsz!-grimaszoltam, majd ujjaimmal tovább doboltam az asztalon.
-Abbahagynád?-emelte rám tekintetét.
-Ideges vagyok, hagyj békén.-próbáltam ugyanolyan csúnyán ránézni, de lássuk be, ez nem jöhet össsze.
-Tudok egy módszert, amitől megnyugodnál.-villantotta rám fogsorát.
-Kössz, nem ke..
Mielőtt még befejezhettem volna mondatom, meleg tenyerét térdemre helyezte, majd lassan megindult feljebb.
Amint ruhám aljához ért óvatosan felgyűrte azt addig, amig már szinte kilátszott fekete fehérneműszettem.
-Justin! Mit csinálsz?
-Sh! Próbálj ellazulni!-vigyorgott gonoszan.
Eközben tenyere már combomon járt,s fürge ujjait másodpercek töredéke alatt csúsztatta belső combjaim közé.
Tette egy halk sóhajt váltott ki belőlem, hisz hatással volt rám minden apró kis érintése.
Gyengéden, körkörös mozdulatokkal haladt egyre feljebb és feljebb...
Elakartam lökni a kezét...de egyszerűen nem birtam.
Még sosem tapasztaltam ilyen érzést a testemen. Intenzívebb volt, mint egy áramütés.
Ujjai elérték nőiességem, s egy gyakorlott mozdulattal végigsimított rajta selyembugyim anyagán keresztül.
-Justin! Fejezd be!- remegett meg a hangom.
-Igen? Pedig én úgy látom élvezed!
-Meg ne próbáld!
-Na és miért ne?-közelebb hajolt hozzám, ezáltal nyakamon érezhettem meleg, mentolos lehelletét.
Mindez, s alul simogató ujjai borzongàst váltottak ki belőlem.
-Ne gondolkozz állandóan, csak élvezd az életet.
Szavaival párhuzamosan félre tolta alsóneműm vékony kis anyagát, s mutató ujját nőiessègembe helyezte.
-Justiiin!- a figyelmeztetésem jobban hasonlított egy nyögésre.
Kissé gyötört az érzés de hamar elmúlt, s máris társult munkájához egy másik ujj.
-Ha-ggy-d abb-ba!
-Mondtam, hogy élvezni fogod!
Ajkaimat harapdáltam, félve ,hogy a kellemes érzéstől felsikoltok, miközben vadul kapkodtam a fejem az étteremben.
Bárki megláthatná, hogy épp ujjaz engem az asztal alatt, s az borzasztó kínos lenne.
Látszólag senki se figyelt ránk, s ettől kicsit megnyugodtam.
-Ahh!
Erősebben nyomta belém ujjait, aminek hatására hangosabbat nyögtem.
-Sh! Halkabban cicám. Még a végén meghallanak.
-Justin!-nyögdécseltem.
A disznó, hogy rátegyen egy lapáttal nyakamhoz hajolt, majd egy gyengéd csókot lehelt rá.
-Ohh!
Nyakamon éreztem öntelt mosolyát, amikor rájött, hogy ez milyen hatással volt rám, s fogait gyenge bőrömbe mélyesztette.
Óvatosan szívta a nyakam, miközben már majdnem befogtam a számat, hogy ne törjek ki sikítva.
Az eleinte óvatos munkája kegyetlen szívássá alakult át, összhangban alul mozgó ujjaival, amik egyre erőszakosabban, s gyorsabban dolgoztak bennem.
-Annyira nedves vagy!- súgta fülembe.
Oh, istenem!
Egyre közelebb kerültem a megváltáshoz,amikor Justin egy pillanatra megmerevedett mellettem.
-Viselkedj!
Látszólag elhúzódott tőlem, de ujjai az abrosz takarása alatt még mindig bennem voltak.
-Jó estét! Mit hozhatok?
Egyszerre öntött el a veriték, s rázott ki a hideg amikor meghallottam a pincér hangját.
Próbáltam rendbe szedni lélegzetem,de a nőisségemben lévő dolgok akadályoztak ebben.
-Nekem kezdetnek egy Danielst!
-És a hölgynek?
Észleltem, hogy a pincér nekem beszél, de ez a kis rohadék alig észrevehetően megmozdította ujjait.
-Szivem!-hallottam meg mézes mázos hangját- Az úr azt kérdezi mit hozhat neked?
Gonosz mosoly terült el képén, amit nem is értettem mindaddig amig ismét tempósan elkezdte mozgatni ujjait.
Itt. A pincér. Szeme. Előtt.
JUSTIN!
Bármennyire is próbáltam visszafogni magam, nem sikerült és egy hangos nyögés tört fel torkomból.
Justin tettett aggodással vállamra helyezte szabad kezét, s felém fordult.
-Jól vagy?
Egy pohár vizzel kínált, s játszotta az úri embert miközben alul ismét erőteljesen ujjazott.
Egy újabb nyögés után gyanakodva végigmért minket a pincér, s szinte láttam a megvilágosodást a szemében, amikor a megemelkedett abroszra nézett.
Fülig pirult, s megköszörülte torkát.
-Én....izé...majd később visszanézek!
Ekkora égést!
Justin erősen ostromolt, s hüvelykujjával a megfelelő helyen és időben kezdte maszírozni csiklómat, aminek hatására kész voltam.
Az izmos vállába fúrtam fejem, hogy visszatarsam azt a hangot, ami a kielégüléssel jár, s percekig lihegtem.
-Na szivem-ejtette ki gúnyosan szavait.-Megnyugodtál?
Kihúzta ujjait,s törődően lejjebb húzta szoknyám eredeti helyére.
-Te rohadék.-emeltem fel fejem válláról, s a szemébe néztem.
-Ugyan! Ne szégyeld magad a pincér előtt! Hidd el itt mindennapos, hogy a férfiak itt ujjazzák meg a kurváikat!-magyarázta a legártatlanabb tekintetével.
Azon nyomban felpattantam, majd a félig telt vizes poharat drága öltönyére borítottam.
Ajkaimra gúnyos mosoly húzódott, miközben halkan adtam tudtára szavaim.
-Rohadj meg!
Percekbe telt, mire észhez térten és felidéztem anyának szánt szavaim: Ugyan...maximum erőszakkal tudna hozzám nyúlni!
Pedig Justin Bieber ma hozzámnyúlt! És nyoma sem volt erőszaknak!


Csao!
És megérkezett a rész!!Mint látjátok a sok kihagyás után ez egy extra hosszú..khm rész :D
Sokat kellett várni,de remélem megérte :D Megérte?
Ez lett az eddigi legperverzebb rész, de ha többé nem szeretnétek, hogy Juss és Nicole ilyen közel kerüljenek egymáshoz, csak írjátok meg :D
Mit gondoltok? Nicole tényleg féltékeny volt? :D
Várom a komikat, véleményeket a részről!
Legyetek rosszak.
Xx
       C