16.rész-Üzlet

 

16.rész-Üzlet

Nicole szemszöge:
Csalódás.
Ez az egyik legalapvetőbb emberi érzés, gondolat. Nem foghatunk rá minden sérülést egyetlen gondra.
Sokk után sokk, fájdalmas pofon után pofon jön.
Vannak olyan kapcsolatok, sebek melyek az idő múlásával már nem gyógyíthatóak.
S mindez így van rendjén.
-Hova készülsz?-kopogtatok Trav ajtaján.
-El.
-Milyen bőbeszédű vagy.
-Mégis mit akarsz? Mit mondjak?-fordul felém dühös tekintettel, miközben nyakkendőjét rángatja le magáról.
-Legalább ma este ne csináld ezt! Így is elég sokk ért ma minket.
-Csak téged! Én már tudtam mindent..nem nagy ügy.- intézett egy vállrántást felém.
-Nem nagy ügy? Az hogy évek múltán felbukkan az apánk neked nem nagy ügy?-hangom hisztérikusan csengett.
-Majdcsak túlteszed magad rajta.
-Kedves.-mosolyodom el.-Elárulod hova mész? Nem akarok itt maradni és ezt hallgatni.-pillantok az ajtó felé.
Anya és az állítólagos apám lassan 30 perce vitatkoznak.
-Lesz egy buli, Lindsy házában. Mindenki ott lesz aki számít.
-Akkor téged miért is hívtak meg?
-Húzz kifelé!-fordul felém.
-Veled megyek! Nem maradok itt..
-Nem is vagy meghívva!
-És? Azt mondtad mindenki ott lesz..egy emberrel több vagy kevesebb mit számít.
-Lindsy utál téged. Hallottam rólatok, a kirándulós bunyótokról..-vigyorodik el-mindent!
-Még egy okkal több hogy elmenjek! Szóval, mikor indulunk?-győzedelmes mosoly kúszott arcomra.
Testvérem megforgatta szemeit, ebből tudtam, nyert ügyem van.
-10 perc, csak átöltözöm!
-2! Nem kell átöltözni, ruhában vagy.
-Pont ez az nem akarok ilyen kényelmetlen ruhába menni!
-Így jártál..márcsak 1 perc!
-Ahhmm!-morogtam, majd átsiettem szobámba Louboutinomért.


30perccel később:
Ez a hely! Hűha!
Egy hatalmas helyenként fehér bőrkanapékkal elszórt nappali, ahol jórészt a bézs,s azon árnyalatai uralkodnak.
Élő DJ, bárpult, töménytelen mennyiségű alkohol.
Travis nem hazudott, amikor azt mondta mindenki itt lesz, hiszen az elsősöktől kezdve a végzősökig mindenki jelen volt.
Valamilyen menő techno feldolgozás dübörgött a ház sarkaiba felszerelt mélynyomókból, amire a részeg tömeg egymáshoz simulva mozgott.
Azt hiszem mindössze én és Travis voltunk még józanok az egész bulin.
-Tra...-fodulok öcsém felé,mindhiába.
Természetesen egyedül hagyott, ismét.
Szuper!
A tömegben testvèrem után kutatok, amikor egy túlságosan is ismerős szempárba botlok.
Egy pillanatra elakad a lélegzetem, s hiába ellenkeznék a mellkasomban érzem, gyorsabban ver a szívem.
Egy hatalmas kanapén ül, miközben tekintetét egy percre sem szakítja el tőlem.
Szemei vadul végigmérnek, s mindez annyira elveszi az eszem, hogy észre sem veszem, én is ugyanezt teszem.
Laza, fekete nadrágot, fehér felsőt, s szénfekete bőrdzsekit visel. Vastag, aranylánc lóg nyakában, s karján egyaránt. Haja rendezetten áll, ugyanakkor eszméletlen puhának tűnik.
Rosszfiús külsejével, s ártatlan tekintetével valószínűleg itt is tarol a nők körében!
Oh igen!
Hisz nem egyedül volt, körülrajongták a lànyok!
Egyik kis 'barátnője' az ölében ülve csókolgatta nyakát, kettő oldalról simogatta karjait, s egy másik készséges hölgy mögötte állva vállát maszírozta.
Sugárzott belőle a magabiztosság, az önhittség, s az egoizmus!
Gúnyosan elmosolyodott, s egy pillanatra felém tartva poharát egy húzásra megitta annak tartalmát.
Azonnal elkaptam fejem, s céltalanul indultam el a tőle lehető legtávolabb helyre!
Nem tehetek róla, amint ránézek elönt a méreg!
Magamra is haragudtam, amiért ilyen mélyre sülyedtem.
Egy részem szerette volna megkérdezni tőle, hogy mit tud erről az egészről, azonban az eszem győzedelmeskedett testem felett!
Bizonyára hazugság volt ez a 'kapcsolat' javaslat, hiszen mégis ki hinné el akár egyetlen percre is, hogy a barátnője vagyok?
-Nicole?-érkezett barátnőm hangja a hátam mögül.
-Reb? Te meg mit keresel itt?
-Troy este elhívott!-visítozott.- Ne haragudj, hogy nem szóltam csak minden annyira hirtelen jött, és mondtad, hogy lesz egy vacsoravendégetek..nem akartam zavarni!
-Persze, semmi gond. Na és együtt vagytok?
-Nagyon úgy néz ki! Ne haragudj,most megyek, mert már vár rám!
-Persze, menj csak. Majd találkozunk.
-Puszi.Egyébként eszméletlen dögös vagy csajszi.-csapott fenekemre.
-Reb!-intettem neki nevetve.
A bárpult felé indultam, úgy gondoltam kell egy kis szíverősítő.
-Szia szépségem! Mit adhatok?
Próbált meg flörtölni velem, a lehető legbénább módon a pincérsrác.
-Egy vodka narancs lesz, sok sok jéggel!
-Egy pillanat és kész lesz,aranyom.
Megforgattam a szemem megszólítására, majd aprót bólintottam.
A kanapék irányába néztem, ahol már nem tartózkodott ott őnagysága!
Hála istennek.
-Itt is van!
-Mennyi lesz?
-Egy ilyen csinos lánynak ingyen!
Közelebb hajoltam hozzá, majd vékony hangon megszólaltam:
-Fogadok, hogy minden csajnak ezt mondod,s szánalmas a próbálkozásod egy kis esti,ingyen hancúrhoz. Ezt pedig-lóbáltam meg koktélom-köszönöm!
Ügy tünt leesett az álla, s percek kellenek, mire összeszedi magát.
Túlságosan rámenős volt!
A dübörgő zenétől egyre jobban fájt a fejem, így az emelet felé vettem az irányt.
Ahogy haladtam felfelé a lépcsőn márcsak hangfoszlányok szűrődtek fel, majd felérve minden elcsendesedett.
Jobbra fordulva az erkélyre léptem, s hagytam, a hűvös szél hagy játszadozzon hajammal.
Kimerült voltam, frusztrált, úgy éreztem összecsaptak felettem a felhők.
Trav kirohanásai, rég làtott apám felbukkanása, s mindezek tetejében az a bizonyos kapcsolat.
Gondolatimat egy merész, csipkelődő hangfoszlány zavarta meg.
-Ennyi volt a buli?-a markáns hanggal egyidőben, a tulajdonos kitetovált karja is megjelent csípőmön.
-Justin. Hagyj békén,kérlek. Most nincs türelmem hozzád.
-Szóval már könyörögsz is?-a kelleténél több perverzség volt hangjában.
Egy pillanatra oldalra néztem, egyenesen rá irányult tekintetem.
A lehető legnagyobb nyugodtsággal támaszkodott a korlátnak, s szemei a lent bulizó tömeget lesték.
A telihold fénye megvilágította arcát, amint gondterhelten kifújja eddig bent tartott levegőjét. Arca férfiasnak, megfontoltnak tűnt, ami óriási kontrasztban volt tetteivel. Tovább siklott pillantásom egészen izmos karjáig, ahol több tetovált motívumba is szerepelt az L9 kifejezés, legtöbbször egy csillag formában.
Justin észrevette elkalandozott tekintetem,s azonnal elhúzta karját mellőlem.
-Gondolom már beszéltél Williammel.
-Ugye, most nem mondod komolyan, hogy te támogatod ezt a beteg ötletet?
-Jól meg fizetnek érte. Azonkívül nem fogok miattad elveszteni egy jó kapcsolatot apád bandájával.
-Ti nem vagytok normálisak! Biztos, hogy nem megyek bele ebbe!
-Hát, cicám...sajnos nem igazán van most választásod! Vagy mondjam úgy, hogy drágám?
-Sosem lennèk egy ilyen undorító ember barátnője.
-Akkor már ketten vagyunk.Nekem sem kellene egy ilyen ribanc barátnő.
Indulatosan felè fordultam, mire ismét megjelent arcán az a jól ismert, nagyképű oldalvigyor.
Ez volt a célja, hogy feldühíthessen és ismét sikerült neki.
Úgy gondoltam itt az ideje visszavágni. Pár  perc elteltével visszafordultam, s nagy nehezen kiböktem:
-Mit jelent?
-Mégis mi?-tekintett rám értetlenül.
-A tetoválások-mutatok felé ujjaimmal-az L9.
Szemei egyből szokásos formát öltöttek, s úgytünt mindjárt robban.
Ehelyett komótos,lassú mozdulattal zsebébe csúsztatta ujjait, s egy vékony szálú, töltött hasist csúsztatott puha ajkai közé.
Szabad karjával öngyújtója után kutatott, s gyermeteg mosoly jelent meg arcán, amint megtalálta.
Úgy tűnt máris felszabadultabban érzi magát, amint nagyot szippantott a kábító anyagból, majd húsos ajkain tökéletes kört formálva kifújta azt.
Néhány perc elteltével ismét rám pillantott:
-Semmi közöd hozzá!
-Ennyit sem bírsz elmondani?
-Hidd el, jobb ha nem tudsz semmit.
-Ha csak egy percig a helyemben lehetnél, megtudnád milyen érzés nem tudni semmiről! Nem értem mi folyik itt, miért bukkannak fel emberek,mitől kell megvédeni és hogy mégis mire megy ki ez az egész.
-Üzlet.
-Tessék?
-A pénz és a város feletti hatalom! Mindez csupán jelentéktelen, értéktelen üzlet, pontosabban te is pont egy ilyen üzlet vagy!
Gúnyosan elmosolyodott, majd elnyomta cigijét. Megigazította Michael Kors karóráját,majd legnagyobb szerencséjére elindult.
Jól döntött, hisz nagyon érlelődött nálam egy kiadós pofon vagy esetleg egy tökön rúgás.
-És mielőtt elfelejteném-pillantott vissza válla fölött-holnap 8-ra érted megyek!
Szavai percek elteltével is visszhangoztak fejemben, akkor, amikor már rég elnyelte alakját az éjszaka ködös, sötét leple.

Sziasztok bébik!
Mint látjátok sok-sok csúszás után megérkezett a 16.rész!
Többen is vártátok már Nicole és Justin 'közös' életét..de úgy gondoltam gonoszkodok egy kicsit és tovább húzom..ennek ellenére ígérem a következő részben az is szerepelni fog!
Mindig nagyon örülök a kommenteknek, szóval bátran írjatok!
Mit gondoltok? Csúnyán viselkedett Justin? Megbüntetnétek? :P
Mi lesz holnap, reggel 8 után?
Ígérem, nemsokára kiderül!
Xoxo