15.rész-Ismerős idegen
Nicole szemszöge:
Az életben a család a legfontosabb kötelék.
Ezt gyakran elfelejtjük,majd bravúrosan próbáljuk kibogozni az összekuszálódott szálakat. Megpróbáljuk újraalapozni kapcsolatainkat, túllépni a sérelmeken és ismét egy nagy családként egyesülni. Ez azonban sok esetben reménytelen próbálkozások sorozata.
Oh igen!
-Kész vagy már,Nicole?
-Még egy perc!
-Mindjárt itt lesz a vendégünk!
Mégis ki?
Anya egy előkelő vacsorát szervezett estére, mondván, hogy egy különleges vacsora vendég csatlakozik hozzánk.
Travis öltönyben, s hanyagul megkötött nyakkendőben, míg én egy piros, pánt nélküli ruhában szenvedtem, a hozzá illő Christian Louboutinnal.
-Hol késik már!-nézegeti óráját Travis.-1 óra! Még egy óra és elhúzok!
-Trav! Nem lehetne, hogy kellemesen eltöltsük ezt az estét? Bulik nélkül..
Anya hangja kedvesen,ugyanakkor bizonytalanul csengett. Bármennyire is próbálta elrejteni előlünk, ismertem.
Fusztrált, zaklatott és roppant ideges volt.
-Megígérted! Végüg ülöm ezt a hülye vacsorát egy vad idegennel, majd mehetek a barátaimhoz! Megegyeztünk!-csattant fel Travis.
-Már mondtam,nem idegen! A család egyik távoli rokona. Mégis mi ütött beléd?
A vitát a csengő éles, sípoló hangja törte meg.
-Lehetne, hogy legalább erre az egy estére ne veszekedjünk?-fordult felénk anya.-Köszönöm!-ezzel elindult az ajtó felé.
Amint távolodott, azonnal Trav felé fordultam.
-Ne idegesítsd anyát!
-Ne mond meg,hogy mit csináljak!
-Jó! De akkor viselkedj normálisan ma este,kérlek! Nem tudom mi ütött beléd..nekem se élvezet itt ülni ma este,de megteszem anyáért.
-Anyuci pici lánya! Jaj,akkor nem voltál ilyen szent,amikor..
-Khm!-hallatszott egy harmadik hang az ajtó felől.
Azonnal odakaptuk tekintetünket,s egy jól öltözött, negyvenes éveiben járó férfi dőlt az ajtófélfának.
Elegáns,szénfekete Prada öltönyt viselt, kék nyakkendővel, s egy nagy aktatáskát tartott jobb kezében.
Mèg kora ellenére is sármos férfinak számított, kék szemeivel,s sötétbarna néhol őszes hajával.
Egy apró mosoly kíséretében végigmért minket, majd udvariasan bemutatkozott.
-Jó estét fiatalok! William vagyok, örülök, hogy megismerhetlek titeket.
-Nicole, Nicole West.- nyújtottam kezem.
Félve tekintett kezemre, úgy tünt mintha megdöbbent lenne.
Majd mindezt megcáfolva megrázta kezem.
-Szép név!És benne kit tisztelhetek?-tekintett Travis felé.
Az öcsém válasza híján, én mutattam be.
-Ő itt Travis, az öcsém.-mosolyogtam rá.
Anya szinte lefagyva követte az eseményeket,gondolataiba temetkezett.
Valami nagyon bűzlött ekörül az egész körül!
-Lássunk neki a vacsorának! Sült csirke lesz Will, a kedvenced!-mosolyodott el szarkasztikusan anya.
Tapintható feszültség volt William és közte. Dehát akkor miért hívta meg vacsorára?
-És, hogy megy az iskola? Hanyadikosak vagytok?
-Én harmadikos, Travis másod èves.
-Hova jártok?
-Az La-Wood High Schoolba.
-Áh! Azt hallottam az egy kiváló intézmèny!
-Igen..szeretjük.-mosolyodtam el.
Ez a valaha volt legkínosabb vacsorám!
Anya csendben ül, Travissal együttesen, miközben én megpróbálok társalogni 'Will'-el.
-Egyébként megkérdezhetem, hogy minek köszönhetjük a társaságát?
-Igen,William! Ez engem is érdekelne, minek köszönhetjük?-Anyára tekintettem, aki már a 3. pohár bort töltötte újra, s kezdett egyre felszabadultabbá válni.
-Szerintem elég lesz ennyi bor,Ella.
-Ne térj ki a kérdés elől,William.-ejtette ki gúnyosan a férfi nevét.
-Kíváncsi voltam rátok!-tekintett felénk.
-Ránk? Dehát még sosem találkoztunk..-meresztettem rá szemeim.
-De igen! Már találkoztunk.
-Mond csak meg nekik William! Mond csak meg!-akadozott anya nyelve.
-Mit mondjon meg?-kérdeztem rá.
-Nem jöttél még rá?-csapott az asztalra, majd az este alatt először felszólalt Travis.
-Mégis mire?-kérdeztem idegesen.
-Ő..ez a csodálatos ember, aki évekig nem törődött a családjaval..az apánk!
-Ez egyáltalán nem vicces!
-Nem viccelek! Tegnap este is itt járt..hallottam mit beszéltek! Ő az..ő az apánk!
Levegőért kapkodva tekintettem rá, s tekintetem egyre kétségbeesettebb lett William reakciójától.
-Oh, Istenem!-azonnal ellöktem magam az asztaltól, majd dühösen lerúgva cipőm felszaladtam szobámba.
-Beszélhetnénk?-lépett be az ajtón William.
-Nem!Menjen ki!-mutatok az ajtó felè.
-Kérlek tegezz! Már mondtam,hogy..
-Igaz amit Trav mondott?
-Ez most nem a legalkalmasabb időpont erre! Inkább ebédelj velem va..
-Nem megyek sehova magával!
Válaszoljon a kérdésemre!
-Ez bonyolult..
-Válaszoljon vagy..
-Igen.-jelentette ki ridegen.
-És mit akar tőlem?
-Megakarlak ismerni!
-Mégis miért?
-Szeretlek titeket.
-Eddig nem nagyon érdekelt, hogy mi van velünk...Most meg...
-Tévedsz! Minden napotokat, perceteket követem amióta elmentetek.
-Nyomozol utánunk?-rándult össze szemöldököm.
-Vigyázok rátok.-javított ki.
-Miért kéne vigyázni ránk?
-Veszélyben vagy!
-Én?-mutatok magamra hitetlenkedve.-Mi a francért lennék veszélyben?
-Nem túl fényes a multam.-húzta el szája szélét.-Veszélyes a munkám, emberek milliói próbálnak ártani nekem..ezáltal nektek, pontosabban neked is!
-Miféle munka?-hunyorítok szememmel.
-Afféle dolgok,amiket a törvény nem kedvel.
-És miért pont nekem próbálnànak ártani?
-Mert a lányom vagy. A szemem fénye.
Gúnyosan felnevettem.
-A szemed fénye? Évek óta felèm se néztél..
-Megkell hagyni,Justinnak igaza volt.
Makacs vagy..
-Justin? Mi közöd van ahhoz a rohadékhoz?
-Justinnal üzlettársak vagyunk.
-Neked dolgozik?
-Mondjuk úgy, kölcsönösen kisegítjük egymást. Ő fog segíteni neked is!
-Hogy mi?
-Nézd..Justin befolyásos embernek számít az ilyen körökben, ha elhiszik, hogy fontos vagy a számára..nem mernek bántani!
-Arra gondolsz ez alatt,hogy..?
-Hogy együtt vagytok! Téged, mint a barátnőjét hatalmas hiba lenne megölni, hiszen Justin tízszeresen bosszulná meg, azonkívül ezt senki nem merné megtenni.
-Sosem lennék annak az undorító, szexmániás kissrácnak a barátnője!
-Nos kincsem,ezzel egy kicsit elkéstél..
Mivel már az vagy!
Sziasztok!
És megérkezett a 15.rész!
Nem túl hosszú,de még a szünetben érkezik a 16.rész is!
Hogy tetszett? Mit szóltok? Számítottatok erre?
Nagy örömmel várom a kommenteket a kérdésekre!
Sok puszi!<3
