14.rész-Együtt?

14.rész-Együtt?

Nicole szemszöge:

A legjobb barátnő egy nagyszerű dolog. Csodálatos érzés,ha áll melletted valaki,aki tàmogat,megért, s szinte a részeddé válik.
Az efféle kapocs gyakran erősebb a vérszerinti, testvéri szálaktól is.
Mégis akármennyire  szeretjük egymást,akadnak olyan napok, amikor egy kanál víz tökéletes lenne.
Ez a reggel is egy ilyen nap kezdete volt.
-Bombaaaaaa!-kiáltotta Rebecka, majd 60 kilós testével nehezedett rám.
-Ah! Normális vagy?
Kezemmel törölgettem álmos szemeimet, miközben egy értelmetlen kérdést tettem fel.
Ez már az első találkozásunkkor eldőlt.
Határozottan őrült.
-Anyukád azt mondta, ilyenkor semmivel sem lehet kicsalni az ágyadból. Nekem sikerült.-Pislogott ártatlanul, majd előbbi tettét megcáfolva nyújtotta felém nyelvét.
-Mit keresel itt ilyenkor?
-Troyyal remek esténk volt! Lesmárolt,érted?-harapott alsó ajkába, s szemeiből valósággal sugárzott az öröm.
Boldogsága rám is átragadt, s néhány másodperc múlva már együtt vigyorogtunk, elfeledve ébresztésem.
-Ez csodás,Reb! Együtt vagytok?
-Hát..még nem hivatalos,de szerintem igen.-visított fel.
Most valószínüleg úgy festettünk, mint két hibbant 17 éves tinilány.
Hiszen azok is vagyunk.
-De nem feltétlenül ezért jöttem! Mit kerestél te Justin Bieber oldalán?-húzogatta szemöldökét.-Elismerem, hogy eszméletlen dögös volt meg minden, de nehogy már te is bedölj neki!
-Mi? Én Harryval voltam! Nem érdekel az a kis..-folytottam el felgyülemlő dühöm.
Nem tehetek róla..ha csak szóba hozzák, már attól rosszul leszek!
-Persze.. Most így beszélsz róla, de láttam hogy néztél rá tegnap este! Eléggé benedvesedhettél tőle, a fejed alapján.
-Fejezd be!-ütöttem hátára-Egyáltalán nem úgy volt, ahogy te gondolod!
-Akkor hogy? És ha tényleg Harryvel akartál menni,akkor ő hova tünt? Rejtélyes módon elrabolták vagy mi?
Kínosan elnevettem magam.
Oh, ha tudnád Reb, hogy mennyire eltaláltad a szöget!
Pár percig csendben gondolkodtam. Vívódtam, hogy elmondjam e az igazságot, vagy tartsam a szám, ahogy Justin 'parancsolta'.
-Nem érezte jól magát és hazament..-zavaromban lehajtottam a fejem.
-Áh, és te átpártoltál Bieberhez?
-Semmi sem úgy van, ahogy gondolod!
-Akkor miért nem mondod meg, hogy hogy van?
Némán tűrtem lecseszését, majd pár perc elteltével szinpadiasan feltartotta kezeit.
-Látod?-magyarázott erőteljesen-Nem tudod kimagyarázni!
-És mégis miért zavar ez téged ennyire? Hm?
Kezdett dühíteni viselkedése, s úgy döntöttem ennek hangot is adok.
-Csak nem akarom, hogy veled is ezt tegye!-Hangja egészen más, szinte már lágy formát öltött,az eddigiekhez képest.-Túl fontos vagy ahhoz! És mert szeretlek, te nyomi!
-Oh, Reb.-kitártam karom, s hatalmas, baráti ölelésben forrtunk össze.
-Na jó! Elég ebből a nyáladzásból! -engedett el.-A suliba találkozunk,ne késs!
-Rendben, anyu!-kiáltottam utánna gúnyoson.
Válaszul magasba emelte jobb kezét, majd középső ujját feltartva hagyta el a szobámat.
A szokásos frissítő zuhanyom után, utam a konyhába vezetett a családi reggelihez.
-Travis kapcsold ki és gyere le enni!- kopogtattam az ajtón, próbálva tùlüvölteni a dübörgő rockzenét.
-Hagyjál lógva!-érzekett a szokatlan válasz.
Mégis mi baja?
-Travis! Azt mondtam gyere le, anya már vár.-kiáltottam vissza.

-Nem túl sós?
-Nem anya, isteni mint mindig.
-Na és hogy megy a...?
Beszélgetésünk közben Travis jelent meg a lépcső alján, majd észrevétlenül próbált kislisszolni az ajtón.
-Állj csak meg fiatalember! Beléd meg mi ütött?
-Sietnem kell a suliba!
-Még jó, hogy ma csak 8-tól van órád, az előbb láttam az órarendeden.-mosolyodott el anya.-Szóval gyere csak! Csatlakozz hozzánk!
Travis vágott egy fintort, majd vonakodva,ám végül levágta magát a legközelebbi székre.
-Mi a baj,Trav? Az iskolával?
-Ehhez neked semmi közöd.
Fogalmam sincs mi ütött belé. Mindig is nyitott, jó kapcsolat volt hármunk között, s fontos volt a család. Most pedig.. Mintha kicserélték volna.
-Esetleg egy lány?-próbàlkozott tovább anya.
Travis gyilkos pillantásokat vetett felé, majd minderre egy vállrántás lett válasza.
-Áh,szóval egy làny! Egy suliba jártok? Netán ismerem?
-Elég! Fejezd be! Nem tök mindegy ez?
-Ne beszèlj így anyával!-keltem védelmére.-Ő csak aggódik miattad.-küldtem egy hálás mosolyt felé.
-Inkább miattad kéne!
-Mit mondtál?
-Justin Bieber,mi? Az egész suli arról beszél..és néhányan piszkálnak is miatta..Kössz szépen!
-Ki az a Justin?-virult fel anya arca.-Nekem miért nem mondtad, hogy barátod van már te se mo..?
-Nem a barátom!-folytottam anyába a szót, miközben enyhén elvörösödtem a gondolatra.-Mégcsak nem is ismerem! Fogalmam sincs Travis miről beszél.-hunyorítottam szemimmel.
-Ugyanmár!A bálba is vele mentél.
-Dehát nem Harryval mentél a bálba?-pillant rám érthetetlenül.
-De! Vele..
-És utánna lecserélte Bieberre.Igaz amit mondanak,egy kurva vagy!
Ez volt az utolsó csepp a pohárba!
Indulatosan közelítettem meg testvérem, majd egy hatalmas pofon csattant fehér bőrén.
A tenyerem nyoma vörösen rajzolódott ki arcán,s kezem sajgott a túl nagy ütéstől.
-Elég legyen! Belétek meg mi ütött? Sohasem csináltatok ilyet? Magyarázatot kérek!
Miután 2perc múltán se válaszoltunk, anya feladta,
-Fejezzük be a reggelit! Lehetőleg verekedés és egymás sértegetése nélkül. Értve vagyok?
-Boccs,de elment az étvágyam!-hátat fordítottam nekik, majd villámgyorsan kiléptem az ajtón.


Reggel,8:00:
-Már megint késtél?De ez tőled már megszokott.-legyint barátnőm.
-Ne is mond! Szörnyű reggelem volt..kezdve a te ébresztőddel..aztán Travis!
-Mi van vele?
-Teljesen megváltozott mióta ide költöztünk! Máshogy öltözködik, cigizik és úgy beszél velünk..
-Csak kamaszhiszti! Hagyd rá!
-Hidd el,nem erről van szó. Valami más baja van..csak nem mondja el. Mégcsak nem is beszél velünk.
-Adjatok neki teret. Ennyi az egész és..Úristen ott van Troy! Erre jön,áh!-bökdösött kezével-Jó így a hajam? Hallod?
-Á,nem borzalmas!-kapom szám elé kezem.
-Úristen! Akkor nem láthat meg így!-sipítozott fülbántóan vékony hangon.
-Csak viccelek,Reb! Jól nézel ki!-simítottam remegő karjára.-Azóta nem találkoztál vele?
-Nem..ez baj? Lehet nem is akar összejönni velem?
-Biztos vagyok benne,hogy ez hülyeség!
-Mégis honnan?
-Onnan, ahogy rád néz!Ne aggódj, most viszont egyedül hagylak titeket!
-Ne merészeld..-szürte ki fogai közül.
-Késő..

-Hanna! Szia,de jó, hogy làtlak. Épp téged kereslek,hogy..-kaptam el karját a folyosón, mire indulatosan letaszította kezem.
-Még van bőr a képeden..-sziszegi fogai közt.
-Mégis mi bajod? Ma mindenki megőrült?
-Van bőr a képeden,azok után,hogy tudtad mennyire tetszik nekem..a legjobb barátnőm vagy, tudtad mennyire szeretnèk vele menni..te meg! Eljátszottad előttem, hogy Harryt szereted, hogy Justin kicsit sem érdekel, csak azért, hogy utánna hátba szúrhass? Miért csináltad ezt,ha..?
-Nem beszélhetnénk meg ezt négyszemközt.-kínosan tekintettem a körénk gyűlt diáktömegre.
-Nem! Nem beszélhetnénk meg.
-Han,beszéljük meg.-indultam utánna.
-Hagyj már békén!-kiáltotta el magát,aminek hatására már az a pár ember,aki eddig a saját dolgára fókuszált..Nos,már ők is minket méregettek.
Árgus szemekkel várták a vita folytatását, de mindhiába.
'Barátnőm' elrohant, s úgy döntöttem hagyom.. Nem lenne okos ezt most folytatni, így, hogy mindketten feldúltak vagyunk.
Dühített viselkedése, s mindaz,hogy ilyet gondol rólam.
-Vége a műsornak!-érkezett az erős hang, miközben tulajdonosa is előtünt a tömegből.
Ahogyan felém haladt, fokozatosan oszlott a tömeg,s ettől még kínosabb lett a szituáció.
-Velem jössz!-kapta el karom, majd gyors léptekkel magàval húzott, egyenesen a szertárig.
Takarítószer szag keveredett a penész maró illatával, s a kis teret, egy ütött kopott kanapé töltötte be.
Felmerült bennem, hogy jobb lenne kiszaladni az ajtón, de ezt az előttem álló Bieber megakadályozta.
-Beszélnünk kell!
-Nincs miről beszélnünk..mégcsak nem is ismerlek!
-Ne mond ezt.-emelte fel rekedtes hangját.-Egyáltalán nem vagyok jó kedvemben, s nincs türelmem hozzád.
-Dehát..
-Végig hallgatnál, csezdmeg'? Az apád..
E szavak hallatán kitágultak pupilláim, s szabálytalanul vettem a levegőt.
Mègis honnan tudna Bieber bármit is az apámról?
-Hogy kiről?-hangom magasan csengett, s belengte az egész helyiséget.
-Jól hallottad.-vágta zsebre kezeit, majd ingerülten rám pillantott.
-Ide jön,és majd mindent elmagyaráz! Nekem nincs időm rád és erre az egészre!-mutogat zavartan.
-Nem akarok vele találkozni. Egyáltalán honnan ismered? És honnan tudsz annyi mindent a családomról?
-A családod eléggé elcseszett-nevetett fel keserűen,gonoszsággal tele.
-Az apád...az összetört szívű,sírós anyád,a kis drogos Travis..és persze te! Szép egy család.-vigyorgott pofátlanul arcomba.
Persze az adrenalin szétáradt testemben, s mielőtt még reagálhatott volna, hatalmasat csattant tenyerem önelégült képén.
Az ütközés következtében oldalra hajlott feje,s néhány perc után rám emelte dühtől lángoló tekintetét.
Erőszakos volt,indulatos és észbontóan szexi!
Közelebb lépve megszüntette a köztünk lévő távolságot.
Kezeit erőszakosan csípőmre helyezte, majd egy sík mozdulattal magához rántott.
Barna szemeit enyémbe fúrta, s vadul állta tekintetem, egy pillanatra sem megszakítva párbajunkat.
Dacosan ívelt szemöldökkel néztem rá, mire egy halvány vigyor telepedett arcára.
Várjunk csak...! Ez a szemét szórakozik rajtam...vérig sért,aztán képes az arcomba röhögni.
-Ma a szokásosnál is harciasabb vagy!-simított végig csípőm vonalán,s bársonyos érintése hatalmas kontrasztban volt a szemèben dúló gyűlölettel.
Oh,igen..mert gyűlöltük egymást! Olyanok voltunk, mint a tűz és a víz, a jó és a rossz. Míg én kedves, s sok esetben segítőkész,ő ördögien gonosz és nagyképű.
Mindezek ellenére..mégis mit láttam benne, amitől szaggatottan vettem a levegőt, ahányszor csak hozzám ért vagy éppencsak rám nézett?
-Szóhoz sem jutsz?-vigyorodott el.
Ismét emeltem kezem, ami elől nevetve kitért.
-Szokásoddá vált ez a pofoszkodás?
-Téged minden alkalommal szívesen felképelnélek!-nèztem ártalmatlan tekintettel szemébe.
Megnyalta alsó ajkát, majd egy pillanatra átsuhant valami szemében.
-Justin!-hallatszott egy mély hang a szertár mögül.
-Azonnal megyek!
Ellökte magát a faltól, majd szórakozottan felém indult.
-Ezzel még nem végeztünk.-le pillantott rám, mintha már azzal nagy szívességet tett volna, hogy szóba állt velem.
Ekkora egoistát!
Már épp örömujjongásba kezdtem,hogy elmegy,amikor váratlanul visszafordult,s döbbenetes bejelentést  tett.
-És ha bárki kérdezné-tekintett vissza rám-együtt vagyunk!
Mi a fasz?

Sziasztok!

Mint látjátok megérkezett a 15.rész!

Viszonylag hosszú rész lett, s remélem azért valamelyest elnyerte a tetszéseteket!

Örömmel várom a kommenteket, arra a kérdésre, hogy szerintetek mire gondolt Justin utolsó mondatánál? Kinek mi az ötlete?

Ígérem, a következő részben minden kiderül!

Legyetek rosszak!

Xoxo bitchezz<3