9.rész-Harry

9.rész-Harry

Sziasztok!

Megjött az új rész, ha tetszett komizz!
Puszi

Nicole szemszöge:
Los Angeles...a vékony lányok, a napsütés és az őrületes bulik városa.
Általában fürdőző turisták lepik el az utakat reggelente, az október beköszöntével azonban a nyüzsgő központ csendes kisvárossá válik.
A reggeli napfény cirógatja arcom, miközben làgy szellő játszadozik a hajammal.
Összébb húzom magamon vékony bőrzsekim, s ujjaimmal próbálom rendbehozni a szél által okozott károkat hullámos fürtjeim között.
Órámra pillantok, majd gyorsítok lépteimen.
Loholásom ellenére késtem pár percet a barátnőmmel megbeszélt találkozóról.
Az iskolakapunak dőlve várt rám,miközben órájára mutatott.
-Te és a pontosság valahogy nem illetek össze-húzta el száját,majd összecsapta tenyerét!
-Na! Mostpedig bemutatnék neked valakit.
Eddig észre se vettem, hogy egy magas,barna hajú,barna szemű srác állt barátnőm mellett.
A focicsapat hivatalos meze virított rajta, Hellings 24-es felirattal ellátva.
Első ránézésre azt hittem, hogy ő is olyan,mint a többi csapattag. Önmaguktól elszállt bunkók, mint a csapatkapitányuk.
-Hello,Nicki. Troy vagyok,már sokat hallottam rólad.-vigyorgott megállás nélkül,s udvariasan kezet nyújtott.
Ő más. Határozottan különbözött a beképzelt majmoktól.Viszonoztam mosolyát,majd megráztam kezét.
-Örülök,hogy talàlkozunk. Öö és te vagy Reb..barátja?-kérdeztem zavartan, hiszen erről korábban nem beszélt barátnőm.
-Mi? Dehogyis.-Rebeca az elmúlt másodpercben mindenhová nézett,csak a szemembe nem.-Mi csak barátok vagyunk, ő az én legjobb barátom.-húzódott fanyar mosolyra szája.
Úgylátszik egy újabb tulajdonságot tudtam meg róla.
Pocsék színésznő.
Az elkövetkezendő egy órát végig nevetéssel töltöttem, Troy irtó jófej. Úgy érzem màris barátok lettünk. Lassacskán elözönlötték a diákok az udvart. Mindenféle klikk megtalálható volt, mint minden gimiben. Ott voltak például az apró, szurkolólány ruhába bújt,fehér bőrű Barbie babák. A focicsapat néhány tagja ücsörgött csak a lányok társaságában, mégis lenézően tekintettek az 'alattuk' állókra. Nem kell hozzá útmutató, hogy rájőjj,ők a suli 'menői'. Az udvar másik oldalánál néger srácok alakítottak egy kört,s mindenki megmutatta break tudását, miközben kemény rapp dübörgött.
A következő asztalnál kivétel nélkül mindenki szemüveget viselt,hozzáillő fogszabályozóval,s tucatnyi könyvvel megspékelve. A suli legokosabbjai.Egy másik sarokban olyan hévvel csókolgatták egymást a párok, mintha ott helyben szeretnének hangot adni vágyaiknak.Szemem tovább vándorolt a hatalmas tölgyfára, amiről épp leakar ugrani egy érdekes kinézetű személy. A fa alatt álló heroinos zacskók és a punk feliratú pólók alapján ők sem a jófiúk csapatát erősítik.Az utolsó asztalnál fekete hajú,füstös szemű, bő ruhákba bújt lányok 'próbálták csillapítani az élet iránt érzett dühüket.' Emosok.Mint említettem az összes klikk felsorakozott. Kivéve a focicsapat 'népszerűbbik' fele.
Justin Bieber és haverjai túl menők ahhoz, hogy csengő előtt èrkezzenek.
Apropó,Bieber. Még most is undorodom magamtól,amikor visszaemlékszek arra a szombat estére. Hogy engedhettem hogy letaperoljon? Gusztustalan.
Egy erős motorbúgás hallatszott,majd egy piros Bugatti Veyron fékezett le az iskolai parkolóban.
Az udvaron tartózkodó összes diák felkapta fejét,s várták, hogy végre kiszálljon a tulaj.
3 agyontetovált srác szállt ki,ketten elindultak a kapuhoz. A harmadik srác a vezetőülés  felőli oldalhoz sietett, majd szélesre tárta.
Justin Bieber unottan szállt ki a sportkocsiból, majd lassan követte előtte sétàló haverjait.
Az udvaron lévő összes szempár őket leste. A hímneműek irigykedő,álmodozó tekinteteket villantottak, míg az ellenkező neműek legszívesebben mást 'villantottak' volna, csakhogy felkeltsék bálványozottuk figyelmét.
Látszólag Biebert nem nagyon izgatták a reakciók. Egy laza mosollyal viszonozta köszöntését, majd el is tűnt az árkádok mögött.
Az elkövetkezendő percekben csak arról lehetett hallani, hogy milyen 'helyes volt most is, milyen irtó jól nèzett ki, hogy Lindsyvel együtt vannak-e,és hogy miért nem csinálja alsóbbévesekkel'.
A mai lányok roppant zűlöttek.
Habár..pont én beszélek?
Ha kitudódna a szombat este olyan messzire költöznék innen, amennyire csak lehet vagy felakasztanám magam a legközelebbi fára.
A csengő jelezte, hogy bizony 5 perc múlva kezdetét veszi a végeláthatatlan tanulás.
A diákok unott sóhajtással vették tudomásul, hogy lassan indulni kell a termekbe.
Barátaimmal kettéváltunk, hiszen én még megkeresem a szekrényemet.
A nagy tömegben észre sem vettem, hogy valaki nekem jött, ami miatt ismét elejtettem könyveimet.
Tanultam a legutóbbi esetből, így nem kezdtem el azonnal lehordani az illetőt.
Félénken felnéztem rá, de ami ott fogadott az..hűha!
Egy barna,göndörhajú srác volt újabb 'áldozatom'. Ábrándos,zöld tekintettel és a legédesebb gödröcskékkel a világon.
Egy fekete,szűk farmert viselt, zöld felsővel-ami egyébként remekül ment szeméhez-s egy halványkék farmer dzsekit.
Egy zavart mosoly kíséretében-amitől kiderült, hogy fogai is tökéletesek-beletúrt hajába, majd szólásra nyitotta vékony vonalú ajkait.
-Úristen bocsáss meg! Harry vagyok és általában nem gyönyörű lányokat próbálok fellökni a folyosón.
Megpróbáltam elővarázsolni a legangyalibb mosolyom,majd megszólaltam.
-Örülök Harry. Nicole vagyok,semmi baj.
-Esetleg kárpótolhatnálak ma egy kávéval?
Elvigyorodtam.
-Persze, szívesen elmennék Harry.
-Csúcs. Akkor suli után?
-Suli után.-haraptam ajkamba.
-Addig is egy ilyen szép lánynak legyen szép napja.-poénkodott tovàbb, majd intett kezével,s el tünt a tömegben.
Belepirultam bókjaiba.
Rég találkoztam már ilyen helyes és kedves sráccal. Ez a kettő együtt nagyon ritka párosítás.
Mosolyogva tettem meg az utat termünkig,s még ott is levakarhatatlan vigyorral ültem le barátnőm mellé.
Troy a padunk tetején foglalt helyet.
- Mi történt?-értetlenkedett barátnőm.
Megráztam a fejem jelezve,hogy semmi komoly, de végül kiböktem.
-Találkoztam egy állati cuki sráccal.-áradoztam.
-Oh-kapta szívéhez kezét Troy-a kis Nicki szerelmes.-vigyorgott most már ő is.
Minderre csak egy szemforgatással válaszoltam.
-Uh, kivele! Ki az? Hogy néz ki? Végzős?Hol találkoztatok? Helyes?
-Jézusom lassíts Reb. A folyosón találkoztunk,véletlenül nekem jött.
Harry a neve,magas, göndör haj,zöld szem.Elhívott kávézni délután.-haraptam alsó ajkamba.
Rebeca arca elfehéredett,majd megremegett alsó ajka.
-Elmész?
-Persze. Miért ne mennék? Netán ismered?-kérdeztem gyanakodva.
Amióta kimondtam a nevét annyira másképp viselkedik.
-Nem,dehogy. Semmi baj.-mosolygott erőltetetten.
Egy vállrántás mellett bólintottam,majd az épp kezdetét vevő tanórára koncentráltam.


Délután,14:00:
Bágyadran kullogok a folyosón, szekrényemben hagyott könyveimért.
Rajtam kívül egy lélek sincs itt, mindannyian utolsó óráikon ülnek.
Valami csoda folytán elmaradt utolsó órànk,így mindenki hazafelé vette az irányt.
Idegesen rángatom szekrényem. Nem akar kinyílni..már megint.
Teljesen belemerülök a kis fogantyú
cibálásába, mire a szekrényem egy éles puffanás kiséretében kinyílik.
Elvigyorodtam.
Oh igen. Rettentő büszke voltam magamra abban a percben.
Hangos kacaj hallatszott közvetlenül mellőlem.
Oldalra kaptam a fejem,s magával Bieberrel találom szembe magam.
A szekrényre kaptam tekintetem,amin egy nagy horpadást véltem felfedezni. Szóval ő nyitotta ki. Miért is ne?
-Csak nem?-nevet fel erőltetten.-Rég talàlkoztunk.
Azzal a tipikus csábító oldalmosollyal nézett rám, amitől a csajok összekoszolják bugyijukat. Lazàn támaszkodott kezével az egyik szekrénynek,miközben tekintete égetett.
-És milyen boldog napok voltak.-motyogtam.
Azt hittem nem hallja meg,de amint kimondtam egy undorító mosolyra húzódott szája.
-Hallom találtál magadnak egy új kis barátot.
-Mégis miről beszélsz?-kotoráztam szekrényemben,hiszen nem tudom miért,de rettentő zavarban voltam jelenléte miatt.
-Inkább kiről.
Összeráncoltam szemöldököm, majd erőt véve magamon dugtam ki fejem védelmet nyújtó szekrényemből.
Ráemeltem tekintetem.
-Harry,mi?-kaján mosolyra húzta száját-A srác egy igazi rohadék. Remélem tudod, hogy csak egy estére kellessz neki..-elgondolkozott,majd folytatta-mint mindenkinek.
Ismét szekrényemhez menekültem, hiszen megint sikerült felhúznia.
Nem akartam, hogy ennek akár egy apró jelét is észrevegye,îgy folytattam korábbi tevékenységem. A kotorászást.
-Figyelsz te rám egyáltalán,Nicole?-kapta el csuklóm, majd maga elé rántott.
-Egyáltalán nem ismered Harryt. Ő egy nagyon kedves és udvarias srác. Egyesekkel ellentétben.-fintorogtam rá.
Erre mondatra egyre jobban szorította csuklóm,ami már kezdett fájni. Olyan volt mint egy kitörésre készülő vulkán. Feldühítette, amit mondtam.
Még mindig farkasszemet néztünk egymással,amikor egy félénk hangot hallottunk meg Justin mellől.
-Öö..helló.-nyögte ki Harry. -Ti mit csináltok?
-Semmit. Justin már megy is.-téptem ki karom szorításából, majd hunyorítottam szememmel.
Bieber szórakozottan ràm tekintett, majd a fiúra.
-Oh..végülis nem olyan sürgős. Mit tervezel Nicolelal?-nézett végig rajtam egy perverz vigyor kíséretében.
-Elmegyünk kávézni.-felelte félénken Harry. Még mindig annak a hatása alatt áll, hogy a suli 'királyával' beszél. Eléggé beijedt Justin látványàtól,aki természetesen ennek kiélvezte minden egyes pillanatát.
-Áh,értem. Nicole a hosszút szereti.-mondta ki szemrebbenés nélkül, mire Harry ajkai elváltak egymástól,s 'o'alakot formáztak.-Mámint kávét.-tette hozzá vigyorogva Harry reakcióján.
Ezt nem hiszem el. Tudom mire megy ki a játék..megpróbàl lejáratni előtte,s valami hülye kis ribancnak beállítani.
Harry kínosan felnevet,majd próbálja kerülni Justin tekintetét.
-Mehetünk Nicole?-kérdi pár perc elteltével.
-Persze-mosolygok rá,ezzel erőt adva neki.
-Örültem a találkozásnak.-közli mereven Justin.
Harry biccent egyet,majd előre indul. Egy dühös fejrázás után Harry után indultam.
Két lépés után egy kar fonódott csípőmre, majd visszarántott magához.
-Remélem jól fogtok szórakozni.-suttogta fülembe,majd amilyen gyorsan odahúzott,olyan gyorsan lökött el magától űgyelve ra, hogy Harry ebből semmit se neszeljen meg.
Támolyogva ugyan,de elindultam az előttem lévo srác után. A gyomrom mèg mindig liftezett az érintéseitől,szavaitól.
-Ö nem bánnád ha bemennék egy percre a mosdóba?
-Nem,persze menj csak. Megvárlak itt.-mosolyodott el.
-Rendben.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat, amikor rájöttem, hogy senki sem tartózkodik rajtam kívül a helyiségbe.
A mosdókagylóra támaszkodtam, majd tükörképemre meredtem.
Lassan kezdek bedilizni.
Óvatosan megmostam arcom, majd egy kis póderrel, szempillaspirállal, s tussal dobtam fel.
Táskámban matattam epres szájfényem után, amikor kivágódott az ajtó,s egy szőke cicababa lépett be. Épp telefonon vihorászott valakivel,de mi után meglátott lehervadt mosolya.
-Majd visszahívlak, Ash.-nyögte ki végül, majd a mellettem lèvő kézmosóhoz lépett,s ő is sminkelésbe kezdett.
-Nicole,igaz?-pillantott rám a tükörben miközben bordó Chanel rúzsát húzta végig alsó ajkain.
-Ismerjük egymást?-húztam fel szemöldököm.
-Lindsy vagyok, általában még az újak is ismernek.-fintorgott.
Grimaszoltam egyet, majd magamba öröm újjongásba kezdtem amikor megtaláltam szájfényem.
-Láttalak Justinnal az előbb. Úgy nézett ki, mintha mindjárt le akart volna smárolni.
Szólásra nyitottam ajkaim,de ismét közbe vágott.-és ne is próbáld tagadni. Nem ma jöttem le a falvédőről. Szóval..mi van köztetek?-csücsörített ajkaival,ezzel tökéletesen eloszlatva a rúzst, majd teljes testtel felém fordult.
-Ő egy rohadék.-mosolyogtam rá. Meglepte reakcióm, annyira, hogy talán egy percre még saját maga bámulását is befejezte.Talán.. Habár..lehet, hogy csak én képzelődtem.
-Hát jó. De remélem ez így is marad. Tudod mi vagyunk Jussal a tökéletes álompár és ez teljesülni is fog,ha valaki nem piszkít bele a levesembe.-szemeiben undort véltem felfedezni. Testem minden egyes vonását átnézte,s ezt nem is próbálta tagadni. A lehető legfeltünőbben vizslatta arcom,hajam,s szemeim.
-Nem kell aggódnod. Nekem nem kell a kis barátod.
-Egyébként..nem tudom mit eszik rajtad. Simán vagyok olyan mint te,sőt..
-Na jó. Befejezted? Megmondtam,hogy nem érdekel Bieber. Felőlem azt csinál,amit akar.
Nem bírom,ha így beszélnek velem.-indultam az ajtó felé,de Lindsy utolsó mondata megállított.
-Tarsd magad távol tőle.-kiabálta.
Nevetve léptem ki az ajtón, majd Harryre pillantottam,jelezve,hogy mehetünk.

3 óràval később:
Remekül elvagyunk. Nagyon sok mindent megtudtam róla, s azon kívül egy nagyon vicces srác.
Igaz nem tapasztaltam semmi 'vibrálást' köztünk, dehát majd lesz az is,nem?
Egy meghitt, kis kávézóba bújtunk el az októberi hideg ellen.
Türelmesen végighallgatta minden apró kis sztorimat,s látszott rajta, hogy igazán nem csak 'arra' hajt.
-És kivel költöztél ide?
-Csak anya és a bátyám.
-Na és az apukád?-tapintott rá életem egyik legfájóbb pontjára.
Nos,apa elhagyott minket. Az élete előttünk teljes homály volt. Sosem avatott be minket semmibe, folyton titkolózott. Aztán miután meguntak a sok veszekedést anyával,elváltak.
-Ő már..nem jött velünk.
-Bocsi,nem tudtam. Lenne mèg egy kérdésem,mielőtt..szóval te Justin volt csaja vagy? Vagy mi volt köztetek?Bocsi,lehet szemètség ezt így megkérdezni,de muszáj tudnom. Azóta ezen rágom magam.-pillantott rám kiskutyaszemekkel.
Hangosan felröhögtem kijelentésén.
-Szerintem mi utáljuk egymást a világon a legjobban.
Harry szemmel láthatólag megkönnyebbűlt,majd felsóhajtott.
-El se tudod hinni mennyire örülök ennek.-mosolyodott el.

Justin szemszöge:
Idegesen vágtam le magam fehér bőrkanapémra, majd egy nagy pohár Jack Daniel's-sel próbáltam lenyugtatni magam.
Wiliam és a hülye szívességei..
Ismét csörög mobilom, majd egy gyors 'Justin vagyok' után megszólalt a vonal túlsó oldalán lévő ember.
-Helló Justin. Hogy megy?
-Wiliam..haver sajnállak. Őszintén sajnállak.
Torokból jövő nevetés zengi be a vonalat.
-Ennyire rossz?
-Ennyire. Nem tudom hogy fogom kibírni vele. Nagy szívességet teszek vele,óriásit!
Ismét egy nevetés, majd;
-Figyelj oda a lányomra. Tudják, hogy ott van Justin. Kezdik sejteni.
-Ne aggódj. Bár a lányod megnehezíti a dolgokat. Egy idegesítő ribanc..
-Vigyázz rá Justin! Megegyeztünk.
-Jó jó, minden rendben lesz vele. Megoldom.
Fejeztem be monológom, majd kinyomtam a telefont.
Ismét whiskeym iszogatásában kerestem vígaszt, miközben hallgattam a tűz halk pislákolását a kandalló felől.
Hülye,idegesítő ribanc...
Dühömben megszorítottam a kristálypoharat, ami hangos csattanas kíséretében tört darabokra kezemben, ezáltal szilánkok ezrei hatoltak tenyerembe.
Egy elfojtott szisszenés után meghökkenve figyeltem, milyen meglepő gyorsasággal folyik a vér összevágott kezemből.
Bár a sebek eltüntethetőek, van ami örökre megmarad. Egy beforratlan seb, egy fájdalmas heg.Van ami mindent elsöprő erővel nyomot hagy benned.
Van, hogy tiltakozunk egy érzés ellen.Ha önmagunk elől is titkoljuk..ideje rá jönnünk, hogy az az érzés erősebb nálunk.

Harry Moris

8.rész- Látogató

8.rész- Látogató

Sziasztok! Itt az új rész. Ha tetszett komizz! <3

Nicole szemszöge:

A türelem rózsát terem.

Szép mondás.
Nos, nálam ez a rózsa már rég elrothadt.
Amikor az a barom azt mondta őröket állít az ajtóm elé nem túlzott.
Komolyan gondolta. Váltó műszakban 4 szekrényember őriz egész nap.
Vajon anya mit gondol ,hol vagyok?
Biztosan halálra aggódja magát miattam.
Lefogadom hogy kismillió emberrel keresteti elveszett kislànyát.
Vagy talán még észre se vette eltünésem?
Kisebb hangzavar ütötte meg füleimet. Zavartan rebesgettem műszempilláimat.
Mi lehet ez?
Lassan az ajtóhoz kúsztam,majd az azon található berácsozott, kis ablakon leselkedtem.
Igazi kémnek éreztem magam. Láttátok a Totál Beépülvét?
Nos,jelenleg én vagyok Molly.
Felvettem a tipikus titkosügynök állást, majd ismét kipillantom.
Persze a menő zsaru kinézet helyett úgy nézhettem ki, mint egy retardált hülye gyerek aki az imént futotta le a maratont.
Ismét nagy csattanásra leszek figyelmes..
Minden bátorságomat összeszedve pillantottam ki, majd csak annyit vettem észre, hogy a hústornyok elhúztak.
Bingó.
Itt a lehetőség.
Azokban a spéci gengster filmekben a főhősnő előkap egy hullámcsatot a tökéletes hajából, a zárba illeszti, majd az rögtön kinyílik.
Nos srácok,ez egy nagy baromság. Az ajtó meg sem moccant. Mérgemben rugdosni kezdtem,majd hirtelen egy nagy durranás kíséretében kinyílt.
Reflexeim azonnal kapcsoltak,s futàsnak eredtek lábaim.
Próbáltam visszaemlékezni az útvonalra,amin idejutottam.
Óvatosan settenkedtem végig a folyosón.
Elvégre mi van ha megint elkapnak? Azt màr nem!
Bepillantottam az egyik ajtó ablakán,mire hatalmasra dülledtek pupilláim.
Töménytelen mennyiségű, rendezetten becsomagolt drog kupacok,szépen egymásra pakolva.
A következő ajtó még nagyobb meglepetést okozott. Oszlopba rendezett sorokban foglaltak helyet az ezres bankjegyek, melyekről Ben Franklin arcképe tekintett vissza rám.
A szoba másik részében különböző tipusú,vadiúj fegyverek sorakoztak, illetve különböző 'gyilkoló szerszámok'.
Megborzongtam, majd hátrébb léptem.
Úgy döntöttem nem nézek be több ajtón.
Elkell tünnöm erről a bűntanyáról.
A végén még engem is átfertőz a romlottság.
A folyosó végén megláttam egy koszos csapóajtót,azonnal odasprinteltem,majd kinyitottam.
Végre. Friss levegő, szabadság.
A filmekben ilyenkor a friss levegő csapja meg az emberek orrát, nem pedig az írtózatos bűz.
Koszos kukazagykók, kóbor macskák.
A ház háta mögé kerültem,a szeméttárolóhoz.
-Nem tudom,Justin nincs itt. Ha tudná,hogy itt járt Tomas ,már rég kinyírt volna mindannyiunkat.
Nézzük meg a raktárban, hogy nem hiányzik-e valami.-hallottam meg két felém sétáló srác hangját.
Rekordsebességgel vetődtem be a szemét közé, majd amennyire csak tudtam a földhöz lapultam.
Ajaj! A raktárba,ahonnan az imént szöktem meg.
A hatalmas kerítést vettem célba, majd nagy erőfeszítés, s néhány horzsolás árán átmásztam.
Úgytűnik Bieber a külvárosban lakik.
Kb 30 percre tőlem,gyalog.

1 órával később:
Koszosan,izzattan érkeztem meg házunk kertjébe. Kicsit elszámoltam magam,ugyanis a félórás útból egyórás lett. Eközben végig attól rettegtem, hogy felbukkan valahol Justin és visszarángat.
Szerencsére ez nem történt meg, így most a kerti porcelán teknős alatt keresgélem a ház pótkulcsait.
Mivel Justin természetesen ezt is elvette.
Ki kellesz cserélni a zárakat.
Lábujjhegyen sétáltam fel a ház előtt lévő néhány lépcsőfokon.
Remegő kézzel a zárba helyeztem a kulcsot,majd lassan elfordítottam.
Összeszorítottam szemeimet,s óvatosan kinyitottam az ajtót.
Már számítottam az ordibálásra, amit ezért kapni fogok. Hiszen kimaradtam az éjjel,de ahelyett hogy bulizni mentem volna a többi normális gyerekkel, én tanuja voltam egy gyilkosságnak, majd egy pszichopata srác a suliból elrabolt, megkötöztek és halálosan megfenyegettek,anya. Persze..szép kis történet.
Megráztam fejem, hiszen elkalandoztak gondolataim. Meglepetten fújtam ki eddig bent tartott levegőmet.
A ház szinte kongott az ürességből.
Ezek szerint még alszanak.
Óvatosan lopakodtam fel a nyikorgó lépcsőn,egészen a szobámig.
Amint felértem bezártam az ajtót,nekidöntöttem hátam, majd óvatosan lecsúsztam a földre.
A fali óra felé tévedt pillantásom.
Negyed 11,általában ilyenkor anya már tuti fent van.
A bátyám persze még tuti szunyál,ugyanis a horkolása már a lépcsőn hallatszott.
Szerencse, hogy a szobámba nem szűrődik be..meg is őrülnék.
Óvatosan felálltam,majd a szobámhoz tartozó fürdőszobába indultam.
Ahogy az egészalakos tükörbe néztem, majdnem felsikítottam a látványtól.
Tiszta mocsok és sár voltam.
Kócos haj, lefolyt smink,kiszáradt ajkak.
Kibújtam piszkos kabátomból, pólómból, majd levettem vizes nadrágomat.
Megnyitottam a zuhanyzót, s beálltam alá. A melegvíz megváltásként folyt végig rajtam, citrus illatú tusfürdőmmel bekentem testem, hajam.
10 perc elteltével már-már nyugottan ültem a kád szélén egy melegítőalsóban és egy rövid, pántos toppban, miközben hajamat szárítottam.
Halkan dúdoltam a Spice Girls ősrégi slágereit,s kedvenc csipszemmel pótoltam a Biebernél töltött kalóriaszegény perceket
Bieber.
Vajon milyen képet vághatott,amikor rájött, hogy megszöktem.
Visszaidéztem a ,,Innen lehetlen megszökni" mondatát, majd hangosan felröhögtem.
Ezt neked Bieber.
Megfésülködtem, majd ágyam felé vettem az irányt. Neki kezdtem az órákig tartó tanulásnak

6 órával később, este 7:
Ledobtam a törikönyvem az ágyamról. Idegesen fújtam ki a levegőt. Miért nem lehet egy hülye békét csak simán megkötni egy csomó dátum nélkül.
Puffogva hátradőltem ágyamon, majd a plafonon lévő felfestett lepkék számát kezdtem számolni. 89.
Erőt vettem magamon, majd ismét nekikezdtem a töritanulásnak.
Ekkor váratlanul egy reccsenést hallottam az ablakom alatti ág felől.
Ijedtemben összekuporodtam, majd felvettem azt a bizonyos védelmező magzatpózt.
A tegnapi óta minden kis reccsenéstől megijedek.
Ismét hallottam valamit, mintha valaki mászkálna kint.
Pedig biztos csak a szél.. Már kezdek paranoiás lenni.
Úgy döntöttem lemegyek inni egy narancslevet.
Anyu épp muffint sütött.
-Anyuu, ugye csokis?
-Öngyilkosság lenne részemről nem csokisat késziteni, Nic.-hallottam meg anya csilingelő hangját.
Hangosan nevetve rontottam be szobámba. Vidáman huppantam le ágyamra, majd felkapcsoltam olvasólámpám.
De pár másodperc múlva majdnem felsikítottam az ijedtségtől.
Egy halvány alak rajzolódott ki a sötétben, pár perc múlva felismertem az illetőt.
Habár ez cseppet sem nyugtatott meg,sőt...
Szinte remegtem a félelemtől, majd lenyeltem a torkomban lévő gombócot,s próbáltam erősnek tünni.
Olyannak akartam mutatni magam, aki nem fél. Aki törhetetlen.
Ezt akartam elhitetni Justinnal.
Fagyos tekintettel nézett rám, nem kiabált, nem próbált megütni csak ült és nézett.
Összehúzta szemeit, elfordította fejét ,s ujjaival dobolt a fotel karfáján.
-Justin-suttogtam nevét.
-Hello West.-hallottam meg fagyos hangját.-lassan felállt a székből,s felém vette az irányt.
Amint közelebb lépett, én hátráltam egy lépést. Így ment ez a Macska egér játék, mindaddig,amíg meg nem éreztem a falat hátam mögött.
A francba!
Egyik kezével megtámaszkodott a vállam fölött, ezzel elzárva minden menekülési útvonalat. Másik kezével államnál fogva kényszerített, hogy ránézzek.
A gyűlölet sugárzott a szememből. Bizonyára ettől mosolyodott el. Imádja, ha mindenki szomorú körülötte.
-Csak nem félsz tőlem?
-Ne nevettess.
-Én nem így látom.Hogyan jöttél el?
-Engedj el-szűrtem ki magabiztosan fogaim közt.
-Válaszolj,te ribanc.
-Ha nem engedsz el sikítok.
Mindössze egy nevetéssel nyugtázta a helyzetet. Majd nadrágzsebébe nyúlt. Jól tudtam, hogy mi van ott. Túl sokszor használta már..túl sok embert ölt már meg vele.
Próbáltam visszanyerni lélegzetem,amikor egy pisztolyt nyomott csípőmhöz.
Mivel elég rövid pólóba vagyok érzem bőrömön a fegyver hideg markolatát.
Hány ember vére tapad ehhez a fegyverhez? Hány embert ölt már meg? És hány ártatlan ember fog még bűnhődni emiatt?
-Úgysem mered meghúzni.-hergeltem tovább az alvó oroszlánt.Igazából félelmeim próbáltam elfedni ezzel a harcias jellemmel. Valljuk be:nem sok sikerrel  Justinnal szemben.
-Csakugyan?-szinte kinevetett,egyáltalán nem vett komolyan. Számára játék volt ez az egész. Az egész életét játékosként töltötte a CSGO valóságos változatában.
Vállam felett támaszkodó kezét lassan csúsztatta végig oldalamon,egészen csípőmig.
Beleborzongtam érintésébe.
Hiába fogott a csípőm másik oldalához egy fegyvert, engem mégis a keze nyugtalanított.
Forróság áradt érintéseiből,ami enyhe zilálást váltott ki belőlem.
Futótűzként terjedt végig agyamban a gondolat: mégis mi a francot csinálok? Talán azért jött, hogy megőljön én meg hagyom, hogy hozzàm érjen.
Na nem! Azt már nem!
Kezéhez nyúltam, majd sikertelenül próbáltam lefejteni magamról.
Nyugtalanít, hogy mjnden apró érintésétől kiráz a hideg.
-Ha megölsz úgyis meghallja anya és Travis.Börtönben fogsz megrohadni.-húztam gúnyos mosolyra szám szélét.
-Cicám,eddig sem kaptak el. Miért pont most kapnának?-most rajta volt a sor, ő mosolyodott el.
Megdöbbenve hallgattam mondandóját, szóval ő már...ő már ölt több embert is?
-Undorító vagy, undorodom tőled.-fintorogtam.
-Oh igen? Nekem nem úgy tűnik.
-Gusztustalan vagy.
Vészjósló mosolyra húzta száját.
Valahogy eltüntette pisztolyát, majd mèg közelebb rántott magához.
Ajkaim mellett éreztem mentolos, meleg lehelletét.
Mellkasom felsőtestének nyomódott, hátam a falnak.
Megnyalta ajkait, majd szemembe nézett. Hogyan adhatnak egy ekkora rohadéknak ilyen gyönyörű szemeket?
Ajkaimra tekintett,majd ismét szemembe.
Arca rohamosan közeledett. Nem! Ezt nem hagyhattam.
Elfordítottam fejem, így ajkai szám helyett nyakamhoz érkeztek, elmosolyodott, majd egy gyengéd csókot lehelt rá.
Lábaim veszítettek tartóképességükön, s egy halk sóhaj hagyta el számat.
Justin kihasználva figyelmetlenségem karjaival combomhoz nyúlt, majd derekához emelt.
Lábaim automatikusan fontam körbe háta mögött,karjaimat nyakába akasztottam.
Apró csókokat nyomott nyakamra, miközben kezei egyre feljebb vándoroltak.
Erős kezeivel durván belemarkolt fenekembe.
Egy hangos nyögés hagyta el a számat, aminek hatására Justin elmosolyodott.
Ekkor vesztettem el testem felett az irányitást.
Kezemmel beletúrtam borzasztóan dús,puha hajába, míg màsik kezem kockahasára tévedt.
Ő sem tétovázott tovább,lassan eltávolodtunk a faltól, majd mèg mindig ölében tartva indult ágyam felé.Egy magabiztos mozdulattal ledöntött az ágyra, majd óvatosan rám nehezedett.
-Végre beismerhetnéd, hogy igenis bejövök neked.-súgta fülembe.
-Majd ha fagy.-sóhajtottam fel.
Nyakamat belepte apró,őrjítő csókokkal, míg kezei combomat simogatták.
Gyorsított a tempón,  s vadul szívni kezdte nyakam.
Mindennek egyetlen szépséghibája volt. Méghozzá az,hogy élveztem, minden egyes pillanatát.
Tarkóját maszíroztam, s nevét sóhajtoztam, aminek hatására mégjobban elvigyorodott.
-Justin, Juss...
-Ennyire 'gusztustalan' vagyok?-simított végig felső combomon.
Azonnal elillant a 'rózsaszín köd', s egy erős mozdulattal 'legördítettem' magamról.
-Tünj el.-emeltem fel hangom, s pólómat igazgattam magamon, miközben az ablakra szegeztem mutatóujjam.
Nagyom komolyan is vehetett..ebben a szituációban.
Látszott rajta, hogy remekül szórakozik rajtam.
- Nem mintha annyira ellenkeztél volna.
-Egy arrogàns,egoista, beképzelt seggfej vagy. Remélem tudod.
-Oh szivi!-kapta szive elé kezét,hogy ezzel is rásegítsen szerepe játszására- Ez baromi fájt. Teszek a véleményedre és rád is. Semmiben sem különbözöl a csajoktól,akiket jól meghúzok.
Eközben már 'tökéletes' haját igazgatta fésülködőasztalom tükrében.
-Mondok én neked valamit,drága Nicole.-kapta el csuklóm ma már századjára.-A nagy szád inkább másra használd, minthogy engem próbálj kioktatni. Már múlt éjjel ki kellett volna, hogy nyírjalak, de kibaszott nagy mázlid volt. Örülj neki, hogy egyáltalán még élsz. Ajánlom neked, hogy tartsd a szád arról amit láttál. Ha ezt nem tudod betartani akkor sajnos muszáj leszek bemutatkozni anyukádnak és persze a bátyàdnak, hogy is hívják,Travis?!Szegény még olyan fiatal..kár lenne érte, nem gondolod?Ne merészelj mégegyszer ellenszegülni nekem, megértetted?
-Hagyd békén a csalàdom.-szűrtem ki fogaim közt.
-Vigyázz magadra.-vigyorodott el. Mégegyszer végignézett rajtam,majd egy gyors mozdulattal kiugrott ablakomon.