6.rész-Rohadék
Sziasztok! Itt az új rész! Bocsi a sok késésért! Puszi<3
Nicole szemszöge:
Nem véletlenül születünk erre az életre, nem egy értelmetlen színdarab szerepeit alakítjuk. Életünknek, sorsunknak célja van, és a jelek arra mutatnak, hogy egy titokzatos erő, valamiféle gondviselés abba az irányba terelget bennünket.
Hát ez az erő nálam nagyon téves irányba mutat,terel.
Újra villámlik,s ömlik az eső. Justin felkaromnál fogva átrángatott az erdőn,miközben nekem reagálni sem maradt időm, máris egy vadiúj Lamborghini bőrülésén találtam magam.
Idegesen kapkodtam fejem,rám veszélyes dolgokat kerestem,egy kést esetleg bombát. Csöppnyit nyugodtabban dőltem hátra, de máris felgyorsult szívverésem amint kivágódott a vezetőülés ajtaja,s Justin szállt be. Gyújtást adott a kocsira, idegesen hajába túrt,majd villámgyorsan elindult.
Állkapcsa erősen megfeszült, majd kifújta bent tartott levegőjét,s idegesen felém fordult.
-Mi van?-nyilván észrevette, hogy bámulom-Egyébként mi a faszt kerestél ott?
-Mit akarsz csinálni velem? Meg fogsz ölni?-tettem fel remegő hangon a legostobább kérdést,amelyet ilyen helyzetben fel lehet tenni.
-Félsz tőlem.-jelentette ki vigyorogva.-De jobban is teszed.
-Utoljára kérdezem,mit fogsz velem csinálni?-szinte már kiabáltam. Borzasztóan felhúzott a hülye vigyorgása.
-Milyen türelmetlen valaki.-pillantott rám.-Miért,mit akarsz? Mit csináljak veled? Hogy szereted? 69?-poénkodott vigyorogva.
-Undorító vagy. Egy barom.
-Mert?-röhögött.
-Gyilkos.-sziszegtem.
-Mit mondtál?-kapta el az állam,s erőszakosan maga felé fordított.-Mi a faszt mondtál? Velem így nem beszélhetsz,ribanc. Ne merd ezt a hangvételt mégegyszer megütni amikor velem beszélsz. Nem mondhatsz nekem ilyet,értetted? Te nem tudsz semmiről. Kibaszottul nem tudsz rólam semmit.-lökte arrébb arcom, majd idegesen a kormányba markolt.-Nem tudod mit miért teszek,és nem vonhatsz felelősség alá e miatt. Örülj neki, hogy nem öltelek meg,cica. Ès most szépen elmondod,hogy mit kerestél ott,éjszaka az erdőben?
Válaszra nem méltatva az ablakhoz fordultam.
-Áh értem. Csendkirályt játsszunk.
-Semmi közöd hozzá.
Minderre egy nevetést volt a válasza, majd a gázra taposott.
A mellettünk elsuhanó fák az elmúlandóságot jutatták eszembe.Olyan hamar véget ér minden..pont mint az életünk. Vajon az enyém is ma este...?
Tényleg nem kéne ilyeneken gondolkodnom,lehet alkalma sem lesz megölni ilyen vezetési technikával, mint az övé. Legalább 200-al megyünk,miközben a telefonját nyomkodja.
Néhány perc elteltével megálltunk egy hatalmas kovácsolt kapu előtt. Justin beírta a kapu kódot,majd behajtott. Egy hatalmas luxus villával találtam szembe magam, medencével, óriási kerttel.Szóval ilyen jól meglehet élni az ártatlanok megöléséből. Annyira elbámészkodtam, hogy márcsak arra eszméltem fel, amikor Bieber kirángat az autóból,majd elindul velem a házba.
Vajon ez az ő háza? Egy gyilkos háza. Szűzanyám csak most segíts meg.
Csak nem fog bántani,elvégre egy suliba járunk. Hátha jelent neki ez valamit.
Ahogy beléptem,vagy inkább belöktek a házba a kintivel hasonló környezettel szenvesültem. Modern,drága berendezés,bőr bútorok és egy csomó pia. Annyiba különbözött egy átlagos luxuskérótól, hogy ott nincs tele a dohányzóasztal, a szekrény fegyverekkel.
Azonnal összeszorult a torkom.
Bieber mellém lépett,majd a már így is vérkeringés szegény karomat megragadva maga után húzott.
Utunk az alaksorba vezetett, mintha a ház pincéjében lennénk.
Justin kinyitotta az első ajtót,s még mindig maga után húzva belépett.
Azzal a lendülettel elengedte a karom, így egy régi, kopott vaságyra estem. Amint ráestem egy hatalmas porfelhő keletkezett. Itt legalább ezer éve nem volt takarítva. A kulcs csörgését hallottam, s mire odapillantottam Bieber már magunkra zárta az ajtót.
Ugye most nem...? Ugye nem fog hozzám érni, ahogy a kocsiban is ígérte? Ugye nem...?
Észrevehette lesápadt arcom, ugyanis szokásához híven felkacagott.
- Csakhogy ne zavarhassanak.-célzott ezzel arra, hogy miért zárta be a vasajtót.-Na akkor. Mégegyszer és utoljára megkérdem mit kerestél ott?
-És te mit kerestél ott? Jaj boccs,tudom a választ. Nyilván kedved támadt megölni egy ártatlan embert.-tettem szám elé a kezem,csodálkozást imitálva. Nem érdemes kimutatnom, hogy mennyire félek most tőle, hiszen ha rájön csak még gyengébbnek néz.
Arca azonnal elborult,majd ismét karomnál fogva felrántott az ágyról,egyenesen magához.
Csipőnk, mellkasunk összért,s ha nem lenne egy bipoláris barom,ráadásul gyilkos is, még élvezném is a helyzetet. De így megrémít. Hazudnék ha azt mondanám nem irtó jó pasi,kívülről. De belülről velejéig rohadt. S a külseje eltörpül a benne lakozó gonosz mellett.
Kezemet olyan erősen szorította, hogy legszívesebben sikítanék egyet az iszonyú fàjdalomtól.
Közelebb hajolt arcomhoz, mintha egy szerelmes filmben lennénk,s a csók következne. De ez itt a valóság. A csúf, szörnyű, Justinos valóság.
-Rohadtúl elegem van belőled meg a nagy szádból. Amióta idejöttél a gimibe azt hiszed vagy valaki, hogy te mindenkitől különb vagy. A tökély West. Ilyen múlt mellett, ilyen apa mellett én inkább befognám. Sőt a helyében én már hamarabb elhagytalak volna titeket,elvégre ki bírja egy ilyen hisztis ribanc mellett sokáig? Megértem, hogy anyuci is miért italozik egy kicsit többet a kelleténél mostanában. A drága bátyád is tőlem veszi a kokót, hogy kibírja valahogy a társaságod. Az egyetlen barátnőd egy kibaszott ribanc, akit mellesleg már felcsináltam. Te is arra vársz, de remélem majd ha egyszer valaki, akinek lesz gusztusa hozzá rendesen megdug majd nem lesz ekkora szád.
Éreztem,hogy mindjárt legördül egy könnycsepp. Fájtak szavai,amiket még nem emésztettem meg.
Gondolkodás nélkül lendítettem kezem,ami nem ért célt, mivel már felvolt készülve,s elkapta.
-Nana szivem. Az én házamban vagy.
-Szemét.-sziszegtem.
-Mit mondtál? Na jó,ebből elég.-V vonalához nyúlt, majd egy oda erősített pisztolyt vett elő.
Lesápadtam és bepánikoltam. Meg fog ölni?
A fegyvert halántékomhoz nyomta, majd érzelemmentes hangon megszólalt.
-Mit kerestél ott?
Megmakacsoltam magam,s eldöntöttem,hogy nem fogok válaszolni.
Kibiztosította fegyverét, hallottam, hogy kattant. Így már lövésre kész volt.
Talán ezzel akart rámijeszteni, vagy tényleg lelőni készült.
-Utoljára kérdem,válaszolj.
-Sétálni indultam.-szólaltam meg remegő hangon.
-Tovább.-nyomta erősebben a pisztolyt fejemnek.
-A parkba mentem és megláttam azt.
-És?
-Miért ölted meg? Mit csinált?
-Túl sok mindent akarsz tudni. Mondták már hogy mennyire idegesítő vagy? Ha most megöllek,akkor csak szívességet teszek a társadalomnak. Mit mondassz?
-Úgysem fogsz megölni. Csak blöffölsz.
-Honnan veszed?-s ismét kibiztosította a pisztolyt.
-H...-épp megszólaltam volna,amikor valaki fentről Justin nevét kiabálta.
Bieber idegesen hajába túrt, majd leengedte a pisztolyt.
-Érezd magad otthon. Remélem tetszik a szoba.
-Imádom.-forgattam szemeimet.
-Király. Szokj hozzá,elvégre sokáig leszel még itt.
-Rohadék.-suttogtam, miután bezárult az ajtó, s végleg egyedül maradtam gondolataimmal.
Hát ez az erő nálam nagyon téves irányba mutat,terel.
Újra villámlik,s ömlik az eső. Justin felkaromnál fogva átrángatott az erdőn,miközben nekem reagálni sem maradt időm, máris egy vadiúj Lamborghini bőrülésén találtam magam.
Idegesen kapkodtam fejem,rám veszélyes dolgokat kerestem,egy kést esetleg bombát. Csöppnyit nyugodtabban dőltem hátra, de máris felgyorsult szívverésem amint kivágódott a vezetőülés ajtaja,s Justin szállt be. Gyújtást adott a kocsira, idegesen hajába túrt,majd villámgyorsan elindult.
Állkapcsa erősen megfeszült, majd kifújta bent tartott levegőjét,s idegesen felém fordult.
-Mi van?-nyilván észrevette, hogy bámulom-Egyébként mi a faszt kerestél ott?
-Mit akarsz csinálni velem? Meg fogsz ölni?-tettem fel remegő hangon a legostobább kérdést,amelyet ilyen helyzetben fel lehet tenni.
-Félsz tőlem.-jelentette ki vigyorogva.-De jobban is teszed.
-Utoljára kérdezem,mit fogsz velem csinálni?-szinte már kiabáltam. Borzasztóan felhúzott a hülye vigyorgása.
-Milyen türelmetlen valaki.-pillantott rám.-Miért,mit akarsz? Mit csináljak veled? Hogy szereted? 69?-poénkodott vigyorogva.
-Undorító vagy. Egy barom.
-Mert?-röhögött.
-Gyilkos.-sziszegtem.
-Mit mondtál?-kapta el az állam,s erőszakosan maga felé fordított.-Mi a faszt mondtál? Velem így nem beszélhetsz,ribanc. Ne merd ezt a hangvételt mégegyszer megütni amikor velem beszélsz. Nem mondhatsz nekem ilyet,értetted? Te nem tudsz semmiről. Kibaszottul nem tudsz rólam semmit.-lökte arrébb arcom, majd idegesen a kormányba markolt.-Nem tudod mit miért teszek,és nem vonhatsz felelősség alá e miatt. Örülj neki, hogy nem öltelek meg,cica. Ès most szépen elmondod,hogy mit kerestél ott,éjszaka az erdőben?
Válaszra nem méltatva az ablakhoz fordultam.
-Áh értem. Csendkirályt játsszunk.
-Semmi közöd hozzá.
Minderre egy nevetést volt a válasza, majd a gázra taposott.
A mellettünk elsuhanó fák az elmúlandóságot jutatták eszembe.Olyan hamar véget ér minden..pont mint az életünk. Vajon az enyém is ma este...?
Tényleg nem kéne ilyeneken gondolkodnom,lehet alkalma sem lesz megölni ilyen vezetési technikával, mint az övé. Legalább 200-al megyünk,miközben a telefonját nyomkodja.
Néhány perc elteltével megálltunk egy hatalmas kovácsolt kapu előtt. Justin beírta a kapu kódot,majd behajtott. Egy hatalmas luxus villával találtam szembe magam, medencével, óriási kerttel.Szóval ilyen jól meglehet élni az ártatlanok megöléséből. Annyira elbámészkodtam, hogy márcsak arra eszméltem fel, amikor Bieber kirángat az autóból,majd elindul velem a házba.
Vajon ez az ő háza? Egy gyilkos háza. Szűzanyám csak most segíts meg.
Csak nem fog bántani,elvégre egy suliba járunk. Hátha jelent neki ez valamit.
Ahogy beléptem,vagy inkább belöktek a házba a kintivel hasonló környezettel szenvesültem. Modern,drága berendezés,bőr bútorok és egy csomó pia. Annyiba különbözött egy átlagos luxuskérótól, hogy ott nincs tele a dohányzóasztal, a szekrény fegyverekkel.
Azonnal összeszorult a torkom.
Bieber mellém lépett,majd a már így is vérkeringés szegény karomat megragadva maga után húzott.
Utunk az alaksorba vezetett, mintha a ház pincéjében lennénk.
Justin kinyitotta az első ajtót,s még mindig maga után húzva belépett.
Azzal a lendülettel elengedte a karom, így egy régi, kopott vaságyra estem. Amint ráestem egy hatalmas porfelhő keletkezett. Itt legalább ezer éve nem volt takarítva. A kulcs csörgését hallottam, s mire odapillantottam Bieber már magunkra zárta az ajtót.
Ugye most nem...? Ugye nem fog hozzám érni, ahogy a kocsiban is ígérte? Ugye nem...?
Észrevehette lesápadt arcom, ugyanis szokásához híven felkacagott.
- Csakhogy ne zavarhassanak.-célzott ezzel arra, hogy miért zárta be a vasajtót.-Na akkor. Mégegyszer és utoljára megkérdem mit kerestél ott?
-És te mit kerestél ott? Jaj boccs,tudom a választ. Nyilván kedved támadt megölni egy ártatlan embert.-tettem szám elé a kezem,csodálkozást imitálva. Nem érdemes kimutatnom, hogy mennyire félek most tőle, hiszen ha rájön csak még gyengébbnek néz.
Arca azonnal elborult,majd ismét karomnál fogva felrántott az ágyról,egyenesen magához.
Csipőnk, mellkasunk összért,s ha nem lenne egy bipoláris barom,ráadásul gyilkos is, még élvezném is a helyzetet. De így megrémít. Hazudnék ha azt mondanám nem irtó jó pasi,kívülről. De belülről velejéig rohadt. S a külseje eltörpül a benne lakozó gonosz mellett.
Kezemet olyan erősen szorította, hogy legszívesebben sikítanék egyet az iszonyú fàjdalomtól.
Közelebb hajolt arcomhoz, mintha egy szerelmes filmben lennénk,s a csók következne. De ez itt a valóság. A csúf, szörnyű, Justinos valóság.
-Rohadtúl elegem van belőled meg a nagy szádból. Amióta idejöttél a gimibe azt hiszed vagy valaki, hogy te mindenkitől különb vagy. A tökély West. Ilyen múlt mellett, ilyen apa mellett én inkább befognám. Sőt a helyében én már hamarabb elhagytalak volna titeket,elvégre ki bírja egy ilyen hisztis ribanc mellett sokáig? Megértem, hogy anyuci is miért italozik egy kicsit többet a kelleténél mostanában. A drága bátyád is tőlem veszi a kokót, hogy kibírja valahogy a társaságod. Az egyetlen barátnőd egy kibaszott ribanc, akit mellesleg már felcsináltam. Te is arra vársz, de remélem majd ha egyszer valaki, akinek lesz gusztusa hozzá rendesen megdug majd nem lesz ekkora szád.
Éreztem,hogy mindjárt legördül egy könnycsepp. Fájtak szavai,amiket még nem emésztettem meg.
Gondolkodás nélkül lendítettem kezem,ami nem ért célt, mivel már felvolt készülve,s elkapta.
-Nana szivem. Az én házamban vagy.
-Szemét.-sziszegtem.
-Mit mondtál? Na jó,ebből elég.-V vonalához nyúlt, majd egy oda erősített pisztolyt vett elő.
Lesápadtam és bepánikoltam. Meg fog ölni?
A fegyvert halántékomhoz nyomta, majd érzelemmentes hangon megszólalt.
-Mit kerestél ott?
Megmakacsoltam magam,s eldöntöttem,hogy nem fogok válaszolni.
Kibiztosította fegyverét, hallottam, hogy kattant. Így már lövésre kész volt.
Talán ezzel akart rámijeszteni, vagy tényleg lelőni készült.
-Utoljára kérdem,válaszolj.
-Sétálni indultam.-szólaltam meg remegő hangon.
-Tovább.-nyomta erősebben a pisztolyt fejemnek.
-A parkba mentem és megláttam azt.
-És?
-Miért ölted meg? Mit csinált?
-Túl sok mindent akarsz tudni. Mondták már hogy mennyire idegesítő vagy? Ha most megöllek,akkor csak szívességet teszek a társadalomnak. Mit mondassz?
-Úgysem fogsz megölni. Csak blöffölsz.
-Honnan veszed?-s ismét kibiztosította a pisztolyt.
-H...-épp megszólaltam volna,amikor valaki fentről Justin nevét kiabálta.
Bieber idegesen hajába túrt, majd leengedte a pisztolyt.
-Érezd magad otthon. Remélem tetszik a szoba.
-Imádom.-forgattam szemeimet.
-Király. Szokj hozzá,elvégre sokáig leszel még itt.
-Rohadék.-suttogtam, miután bezárult az ajtó, s végleg egyedül maradtam gondolataimmal.
