4.rész-Tűnjetek el!
Nicole szemszöge:A reggeli napfelkelte fényei fokozatosan szűrődtek be a lehúzott redőny részein.
A szobában frissen szedett ibolyaillat terjengett, cigi füsttel keveredve.
Lassan, nagyokat pislogva nyitottam ki szemeimet miközben szétnéztem a szobában, ami Rebeca szobája volt. Figyelmet nem tulajdonítva hajtottam oldalra fejem, majd átfordultam másik oldalamra, s folytattam az alvást. Nem sokáig, mivel drága barátnőm rikácsoló hangja megzavarta idilli pihenésem.
-Nicole! Ideje kelni, hétalvó! Nicoleeeee!-folytatta tovább.
Nyöszörögtem egyet,majd egy párnát a fejemhez szorítva hátat fordítottam neki.
-Ne szórakozz Nicki.-erősködött tovább,majd egy párnát a fejemhez vágott, aminek hatasára egyből kiugrottam az ágyból.
Erre a válasza, mindössze egy diadalmas mosoly volt.
-Jézusom Reb muszáj így ordibálnod? Szétmegy a fejem.- tettem kezem a fájó felületre, hogy még hitelesebb legyen a mondandóm.
-Mire emlékszel tegnapról?-kérdezte halkan és félénken, ami tőle nem megszokott.
-A nagy semmin kívül? Miért kéne valamire?
-Nem, semmi sem történt.-mosolyodott el keservesen,majd mintha nem lenne ki a négy kereke elismételte magát-..nem történt semmi...
Rebeca szemszöge:
Ahogy Nicole megkérdezte hogy mire kéne emlékeznie azonnal eszembejutottak az este történtek.
Önfeletten táncoltam Lucassal, egy kilencedikes sráccal,aki a korát meghazuttolóan mozog és néz ki.
De ez most lényegtelen. Az egyik lassúbb számnál fejemet Lucas vállára fektettem,majd mosolyogva a boxok felé pillantottam.A mosoly azonnal lefagyott az arcomról, ahogy megláttam Justin Biebert, ahogy az ájult Nicolet tartja a karjai között. Oké, Nicole nincs hozzászokva a piáláshoz, de azért ennyire nem üthette ki magát. Remegő lábakkal elindultam feléjük, de mégjobban remegtem amikor szenvesülnöm kellett Justin kemény tekintetével. Ideges volt, feszült,erőszakos.
-Legközelebb vigyázz a barátnődre, ugyanis nincs kedvem dajkát játszani. Jobban teszitek ha eltüntök innen!-majd egyetlen gyors mozdulattal, mint egy darab rongyot átlökte Nicolet a kezembe.
Nyeltem egyet,de nem mertem válaszolni. Alig bírtam megtartani ájult barátnőmet.
Furcsán méregetett majd folytatta mondadóját:-Most!-sziszegte fogai közt.
Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy ideje a sarkamra állni és visszaszólni.
-Mégis mit csináltál Nicolelal? Azonnal válaszolj,és ne mond meg, hogy mit csináljunk.-hangom hisztérikusan csengett,szinte kiabáltam.
-Ha nem akarsz egy golyót a fejedbe elhúztok innen,azonnal!Sőt megmondhatnád a drága barátnődnek is, hogy már baromi idegesítő és jobban tenné ha vigyázna magára. Mostanában annyi baleset történik.-vigyorodott el egy pillanatra-nehogy vele is történjen valami véletlenül.-szinte már röhögött,majd ismét felvette jellegzetes pókerarcát.-Nem bírom ha belepofátlankodnak a dolgaimba, ha most eltüntök talán kíméletesebb leszek, de ez a ribanc akkor is megfog fizetni jópár dologért.-pillantott az ájult Nicolera.-Nagyon vigyázzatok..nagyon.-vigyorodott el,majd felvette fekete napszemüvegét és egy perc alatt eltűnt a tömegben.
Döbbenten néztem magam elé, ez nemcsak egy egyszerű sulis nagyarc fenyegetőzése. Ismertem Justint,de nem gondoltam volna hogy ennyire veszélyes.
Nem tudom mi történt közte és Nicole között,de talán nem is akarom tudni. Csak biztonságban szeretném tudni a barátnőmet, távol az ilyen alakoktól.
Felidéztem Bieber szavait,s egy ismeretlen, új érzés fedeztem fel, amitől a hasam görcsbe rándult és kiszáradt a szám.Amitől elfelejtettem megszólalni és szaggatottan vettem a levegőt.
Féltem.
Nagyonis.
