11.rész- A bál I.

11.rész-A bál I.

Nicole szemszöge:
Feldúltan szeltem a lépcsőfokokat a fiúk földszintjéig, pontosabban a 216-os szobáig.
Szerencsémre épp nyílt az ajtó, amin Bob, Ryan és Lil lépett ki nevetgélő lányok társaságában, majd utolsóként Bieber egy-egy hidrogénszőke bombázóval oldalán.
Az egyik lány felsőtestét simogatta, míg másik haját markolászta, az emlegetett szamár keze pedig a ma esti ágyasok derekán pihent.
Az ajtóhoz közeledve találkoztam a banda első felével.
-Szép látvány Nicole!-formált király jelet ujjaiból Bob.
-Majd adok én neked..-indultam Bob felé, de félúton vállamra csúszott egy  barátságos kéz.
-Ne is törődj velük.-mosolygott Ryan.
-Dehát ezek nem normálisak.-néztem a már lépcsőnél járó csürhe nyomába.
-Mikor voltak azok.-rántott vállat Ry.-Megyek a végén mèg itt hagynak. Pá,Nicole.-ölelt meg.
Hangos tapsot hallottam a hátam mögűl.
-Bravo! Azért ne itt dugd meg Ry. Hidd el haver nem éri meg. Ennél csak jobbat találsz.-szólalt meg az arrogáns seggfej.
-Justin,elég.Barátok vagyunk.-mondta Ryan.
A hirtelen felgyülemlett adrenalin és a hatalmas düh hatására átszeltem a köztünk lévő távolságot és egy hatalmas pofont kevertem le neki.
Arca oldalra fordult, s ujjaim nyoma eléggé feltűnő volt napbarnított bőrén.
Állkapcsa erősen megfeszült, majd kifújta bent tartott levegőjét.
Úgy tűnt tűrtőztetni próbàlja magát, hajszálon múlt, hogy elveszítse önuralmát.
Pár perc múlva ismét rámemelte tekintetét, amiből sugárzott a gyűlölet, a megvetés.
Ha egyetlen pillantással ölni lehetne én már rég halott lennék.
-Menjünk Nicole.-próbált meg arrébb      
húzni Ry, amikor egy erős kar elkapta csuklómat.
-Menj el Ryan.-nézett barátjára izzó szemekkel.
A két cicababa kikerekedett szemekkel, megszeppenve figyelte a jelenetet.
-Várjatok meg lent.-pillantott rájuk.
Pár perc múlva ,valószínüleg hamis Ivy Saint Laurent cipőjük kopogása vízhangzott a folyosón.
-Nem megyek.-jelentette ki Ryan.
-Azt mondtam tünj el.-kiáltotta el magát.
Bármennyire is nem akartam bevallani magamnak, féltem ettől az oldalától. Agresszív volt és erőszakos.
Barátja habozva rám pillantott, majd Justinra.
Nem volt biztos benne, hogy itt hagyhat vele. Sőt..talán még ő is megijedt tőle.
Végül lenyelte torkàban lévő gombócot, majd aprót bólintva távozott.
A következő percben hátam a falnak csapódott, s Justin pillantásai immár rám irányultak.
Szabad kezével, ököllel a falba ütött,ami hátamat támasztotta.
Összeszorítottam szemeimet, tartottam tőle, hogy meglátná benne a félelem apró jeleit.
Ökle helyén leomlott, s egy helyen behorpadt a fal.
Egy percig úgy tünt megbánást làttam szemeiben, de ügyelt rá, hogy azonnal visszaváltozzon üveges tekintete.
Talàn ebben a pillanatban megsajnáltam, de azonnal eszembe jutott a sok rossz,amit velem tett.
Főként az, amiért idejöttem.
-Töröld le azt az undoritó képet.
Kaján vigyor csúszott szájára.
-De miért? Nekem tetszik.
-Töröld le!
-Talán,ha könyörögsz.
-Azt várhatod.
-Nos, akkor megkaptad a választ.
-A ribancaid már biztos várnak.-húztam el a szám undorodva.
-Csak nem féltékeny vagy?-kérdezte vigyorogva, majd egy arcomba lógó tincset fülem mellé igazított.
-Azokra? Ne röhögtess.
-Mintha te különb lennél. Ne bántsd a barátaimat.
-Ők bárki barátai egy éjszakára.-mosolyogtam gúnyosan.
-Juss, jössz?-kiáltott fel az egyik szöszi.
-Azonnal.-válaszolta Justin.
Ellökte magát a faltól, majd elindult.
-Mégegyszer ne merészelj ellenszegülni nekem, szerintem nem kell emlékeztetnem, mire vagyok képes.
Mostmár biztos.
Teljes mértékben ő a valaha élt legbipolárisabb ember.


Másnap, délelőtt 11 óra:
-Ma hova megyünk?- ásítoztam, majd Rebre tekintettem.
-Erdei kirándulàs, mókusokat és kiscicàkat keresünk!-tapsolt Hanna.
-Sár, gallyak és egy csomó fa. Mi a jó ebben?-kérdezte Reb.
-Izgalmas! Igenis lesznek.
-Melegen öltözzetek,hideg van.
Lassan 2 órahosszája sétálunk az erdőben, 'állatismereti túra' jegyében.
Ez annyit jelent, hogy két, lelkes tanárunk elől sétál, s a diákok hármasával követik őket.
Troy már fél órája nyomatja a hülyeségét, ami a körülöttünk lévőket is elszórakoztatja.
-és ekkor..előugrott..egy kéz.-nyomta Reb arcába kezét, mire a lány sikítva görnyedt össze a leveleken. Troy jókedve átragadt rá is, így másodperceken mulott, hogy mikor tőr ki belőle a nevetés.
Fejemet ingatva hagytam le őket, a tipikus 'nem velem vannak!' szöveggel.
-Nicole.-hallottam meg azt a csodás hangot.
-Harry.-mosolyogtam elbűvölően.
-Miújság? Rég láttalak.
-Egy hete.-nevettem.
-Nálam az sok idő.-kacsintott.-Azon tűnődtem,lenne kedved velem jönni a téli bálba?
-Ez egy randi?-haraptam ajkamba, majd felé fordítottam fejem.
-Ha te is szeretnéd.
-Örömmel. Na és hánykor?
Próbáltam terelni a témát, hiszen fejem színe a paradicsom valamely halvány árnyalatára emlékeztetett.
,,Csak ha én is szeretném"
Hát nem oltári cuki?
-7-re érted megyek.
-Várni foglak.Nem fázol?-kérdeztem tőle szinte már dideregve.
-Nem. Miért? Te igen?
-Egy kicsit.
-Tessék.- bújt ki felsőjéből, majd rám terítette.
-Köszönöm.-pirultam el.
-Megyek, megkeresem a haverjaim.
Akkor péntek.-kacsintott.
-Várom.-mosolyogtam ra.
Indulás előtt kaptunk fél órányi ebédszünetet, így most egy meghitt hangulatú, meleg étteremben várjuk rendelésünket.
-Nem ehetek több szénhidrátot!
Olyan vagyok,mintha fújnának.-rimánkodott Hanna,tükörképének.
-Dehogyis! Csak mintha 2 hónapos lennél.-simított pocakjára Reb.
-Haha. Nagyon vicces.
Levettük sálainkat, táskánkat, de a kellemes, Harrys illatot árasztó pulóvert magamon hagytam.
-Uh! Jól hallom, hogy valaki randira megy?-bökött oldalba barátnőm.
-Ezt mégis honnan?
-Itt semmi sem marad titok..-rántott vállat.
-Na és hova?
-A téli sulibuli. Úgy terveztem,nem megyek el, de ha már így alakult nem utasítok vissza egy ilyen ajánlatot. Na és te? Kivel mész?
Esetleg valami kiszemelt?-színlelt mosolyt festettem arcomra.
-Ah! Ne is mond. Nincs itt egy jó pasi se.
-Biztos?
-Jézusom anya! Mi ez, kihallgatás?
-Na és Troy?
-Troy?
-Észrevettem, hogy forr köztetek a levegő. Más vagy a jelenlétében, ő is máshogy viselkedik, ha ott vagy.
És bármennyire gusztustalan tud lenni, el kell ismerni, hogy elég jópasi. Tökre összeilletek.-löktem meg vállát.
-Mi..? Hogy mi, együtt? Miért észrevettél velem valami furát? Cikis vagyok,ha itt van? Uramatyám!-kapkodta a levegőt Rebeca.
-Szóval igazam volt. Úhh, bejön neked! Tudtam! Tudtam!-újongtam.
-Csh! Halkabban, még meghallja valaki.
-És?
-Ő nem tudja.
-Rájöttem.-forgattam szemeim.-Pedig nyilvánvaló az összhang köztetek.
-Szerinted tetszem neki?
-Nyilvánvaló.
-Komolyan? Holnap el kell mennünk ruhákat venni.
-Persze,R.
Így sikerült rávennie, hogy most egy túlzsúfolt, diákoktól nyüzsgő pláza legdrágább boltja előtt szobrozok, az eladólánnyal üvöltöző Rebet várva.
Sosem voltam az a tipikus plázacica típus. Persze engem is vonzottak a szép, nőies ruhák, de igyekeztem nem ilyen helyen beszerezni őket.
De egy barátért bármit,nem igaz?
Ahogy ismét bepillantottam a kirakat üvege mögé, tekintetem találkozott a megszeppent boltoslányéval.
Az előre rendelt,gyönyörű koktéltuhából 6-os helyett 7-es érkezett, mire Reb veszett hiéna módjára ugrott a lánynak.
Hiába a helyzet primitivitása, mosolyt csalt az arcomra, hogy mindezt Troyért teszi.
-Na mit mondtak?-fordultam az üzletből kilépő barátnőm felé.
-Ahh! Először megpróbàlták rámsózni a Barbie méretű ruhát, majd rájöttek, hogy a kiscsaj tehet róla,s végülis holnapra megjön.
-Azta!Őszintén szólva, nagyon örülök, hogy végre hazamehetünk, már fáj a fejem ettôl a helytől.
-Siessünk haza, hogy teletömhessem magam egy óriási sonkás pizzával!


Péntek délelőtt:
A történelem alapvetően egy nagyon szép dolog. Kivéve, ha 8.órában poshadsz bent egy levegőtlen tanteremben II.Rudolf életét hallgatva. Nekem is van életem..erről miért nem fognak tanulni?
Az utolsó ceruzavonásokat végzem rajzomon, majd az órára pillantok. Márcsak 4 perc .
Aztán maradhatunk díszíteni az esti bàlra,de azt majd valahogy túlélem.
A bál..mosolyra húzódtak ajkaim, amint eszembe jutott, s róla Harry is. Annyira figyelmes és sármos. Este értem jön és én még azt sem tudom mit vegyek fel, hogy legyen a hajam vagy hogy milyen árnyalatú sminkem legyen. Bizonytalanságomon nem segít a körülöttem lévő lànyok ódáinak hallata arról, hogy milyen észvesztően szép és drága ruhában jelennek meg. 
A csengô hallatàn a diákok azonnal felpattantak, s kergült vadak módjára hagyták el a termet. Mindenki minél hamarabb végezni akar a tornateremmel, hogy minél előbb készülődhessen estére.
-Szerinted tetszeni fogok Troynak a ruhában?
-El lesz ragadtatva.-mosolygok rá bíztatóan.
-Ah! 4-ig mindenkinek itt kell maradnia. Belehalok,ha még egy átkozott hógömböt ki kell nyírnom.
Felkuncogtam kirohanásán, majd befejeztem saját feladatom.
-Srácok!-hallatszott Miss Fields halk hangja.-Egy bizonyos Ryan Devis és Justin Bieber miért nem jelent meg?
Harsány nevetésben tört ki a végzős évfolyam, amire új tanárunk értetlen tekintettel reagált.
-Ezt meg mire véljem?
-Maga még új itt,igaz?-szólalt fel Bob. Elmés osztáytársamnak sikerült felismerni,hogy új tanárunk lett! Brávo!-Hagy világosítsalak fel! Justinnak semmin sem kötelező részt venni.
-Ekkora pofátlanságot!Nem tegezhetsz le egy tanárt!-fortyogott tovább magában.
-Pff.Annak a szemétnek nem kell itt lennie, mi meg bezzeg poshadhatunk itt.-súgtam Rebecanak.
-Ez már évek óta így van.-forgatta meg szemeit.
-Akkora egy retardált,bunkó,hü...
-Jólvan Nicole, értjük.-nevetett ki barátnőm.-Még mindig nem törölte le azt a képet rólad?-kuncogott tovább, mígnem oldalba böktem.
-Hé!
-Megérdemelted.-vontam vállat.-Ezt sosem fogom megbocsátani, az egész iskola, sőt mindenki látott. Még most is érzem a tekinteteket hátsómon,  bárhova is megyek.
-Hát igen! Szereztél ezzel egy kis hírnevet. Lassan népszerűbb leszel, mint Lindsay.-bokszolt vállon.
-Minden vágyam.-tettem szinpadiasan szívemre kezem.
-Lányok, ti dolgoztok is vagy csak a szátok jár?- lépett közénk Miss Fields.
Mondtam már,milyen idegesítő teremtés?
A tornaterem kipofozása elhúzódott 5-ig, így idegsen loholtam haza. És még ruhám sincs.
-A francba!-szitkozódtam hangosan, amint beértem a házba.
-Drágám! Te vagy az?- jött ki a konyhából anyu egy fakanállal kezében.
-Szia, azt hittem éjszakás vagy.
-Áttették a műszakom.-volt vállat.-De mi ez a káromkodás?
-Ma van az a sulis bál, amit múlt héten meséltem. Elfelejtettem ruhát venni és most nincs egy göncöm se.
Anya kedélyesen elmosolyodott, majd szobájába indult.
Mi ütött belé?
Egy nagy, rózsaszín dobozt húzott elő szekrényéből, majd felém nyújtotta.
-Már korábban is odaakartam adni, csak nem volt időm, előszülinapi ajándék.
-Mi ez?
-Nyisd csak ki!
A dobozban egy gyönyörűen becsomagolt,különleges anyagú kék ruha volt, mellette egy roppant sok számjegyű blokkal.
-Ennyi pénzt egy ruháért?
-Hoppá, ezt ki kellett volna vennem.-kuncogott anyu.
-Nagyon szépen köszönöm! -Borultam nyakába.

Ruhám alját húzogatva állok hatalmas tükröm előtt. A gyönyörű, sötétkét koktélruha sehogy sem akar eleget takarni. Feszengve, àm magabiztosan teszem meg az aprócska lépéseket követve a szőnyeg kör alakú mintáját. Oh igen! Egy fekete, olasz bőr tűsarkút viselek, ami elèggé távol áll tőlem.
Tény, hogy gyönyörű darab, de ilyenkor jövök rá leginkàbb, hogy általàban miért hanyagolom az ilyen darabokat. Szívesen nézem máson, de kössz én többet nem kérek belőle!
Mégegyszer visszanèzek tükörképemre ellenőrizve göndör loknijaimat, s az utolsó simításokat végzem fekete, füstös szemhéjamon.
Ajkaimmal grimaszolok, csücsörítek, így eloszlatva a halvány rózsaszín szájfényemet. Utoljára, elégedetten pillantok magamra, amilor csengetnek.
Most biztos egy önimádó picsának néztek, igaz? Oh,kedveseim! Erről szó sincs..sosem éreztem magam különlegesen szépnek,vékonynak,tehetségesnek.. Oh..most meg azt hiszitek alul értékelem magam? Nem..csak tisztàban vagyok az értèkeimmel, se föle, se alá nem helyezem magam. Sosem tettem.
-Anya! Kinyitnàd? Még nem vagyok kész!- kiabáltam telefonom után kutatva.
-Istenem Nicole! Megtanulhatnál időben elkészülni..
-Ja, persze..-motyogtam..Anyák..Ismerős, nem igaz csajok?
Rákellett jönnöm, hogy egy 10centis cipőben nem könnyű lemászni a csigalépcsőn.
Szerencsére addig anya szóval tartja kisérőmet...vagy elővette a kínos gyerekkori képeimet, s rosszabbnàl rosszabb sztorikkal látja el Harryt, aki időközben sikítva menekült el előlem. Kitudja..talán már a Mikulásos incidensről is tud. Igen..bepisiltem a Mikulás ölében..De védelmenre legyen, hogy 5 éves voltam és nagyon megijedtem..Ettől függetlenül anyu előszeretettel meséli fűnek fának. Egy jó sztori, amivel kivághatjuk magunkat a  ciki helyzetekből. Anya így nevezi ezt...De ki számára is jó sztori ez,anyu?
Gondolatmenetemet megzavarta, hogy leértem, ahol szerencsére nyoma sem volt képeimnek! Köszönöm Istenem! Esküszöm mától  minden vasárnap ellátogatok isten házába..minden második vasárnap. Na jó..ezt inkább hagyjuk!
A lépcső alján megpillantottam Harryt, fekete öltönyben, göndör tincseivel, s eszméletlen cuki gödröcskéivel. Látszólag neki is tetszettem, hiszen ajkai O alakot formáltak.
-Harry,szia!-öleltem meg.-Anyu ő itt Harry. Harry, ő itt anya.-mutattam be őket egymásnak.
-Nagyon örülök.-nyújtotta kezét anya.-Már sokat hallottam rólad. Nagyon helyes fiatalembernek tűnsz.-vette elő a legelbűvölőbb mosolyát.
-Anya!-rimánkodtam rá vörös fejjel.
Harry halkan felnevetett, majd kezet ráztak.
-Én is Mrs.West. Gyönyörű vagy Nicole.-mosolyodott el.
Ajkamba harapva köszöntem meg neki, miközben ismét elöntötte arcom a vöröstenger.
-Indulhatunk?-nyújtotta felém karját?
-Persze.-vigyorogva karoltam bele.
Ekkor még nem sejtetttem,hogy az est többi részében, már semmi okom nem lesz a vigyorgásra. 


Drágáim!
Mint látjátok visszatértem egy hosszú, ugyanakkor eseménytelen résszel. Azért remélem valamelyest elnyeri a tetszéseteket.Még a héten tervezek hozni egy újabb, izgalmasabb részt,sőt mostantól gyakrabban lesz új rész.
Ha tetszett a rész komizzatok!
xoxo

10.rész- Lake-tó

10.rész- Lake-tó 

Nicole szemszöge:
I'm walkin' on sunshine..
Oh-oh!
Csendült fel fülemben a jól ismert, idegesítő ébresztőórám 'vidám' dallama.
Egy egyszerű mozdulattal éjjeli szekrényemnek vágtam, de ez sem volt elég ahhoz, hogy abbahagyja a vinnyogást.
Hirtelen felrántottam lepedőm, majd idegesen kimásztam meleget nyújtó ágyamból.
A fürdőszobámba sétáltam, majd egy gyors smink után egy egészen egyszerű ruhaszettbe bújtam.
Épp táskámba pakoltam, amikor kivágódott szobám ajtaja és Reb sétált be.
- Hát te?
-Neked is szia! Egyébként hogy nézel ki?- mért végig fintorogva.
Végignèztem magamon. Lehet, hogy kicsit egyszerűen öltöztem,de könyörgöm csütörtök van, azon kívül még mindig ideges vagyok ébredésem miatt.
-Mi baj van vele?
-Borzalmasan nézel ki. Na add csak a hajsütőd!
Reb kevesebb, mint 30 perc alatt begöndörítette a néhány perce még szénakazalnak titulált frizurám.
Lemosta az arcomon lévő 'sminkkezdeményt' ,majd egy kis púderrel, szemfestékkel és egy halvány árnyalatú rúzzsal dobta fel arcvonásaim.
20 percnyi ruhakeresés után egy lezser, de egyben trendi szerelést sikerült találnia, amelyekről azt sem tudtam, hogy létezik
-Egyébként!-közelebb hajolt, s egy nagy pohár Latte Macchiatot nyomott kezembe.
-Miért nem mondtad hamarabb?-szórtam villámokat szememmel.
-Úgy sosem engedted volna, hogy kisminkeljelek.-rántott vállat egy sunyi mosoly kíséretében.


A suliba érve rádöbbentem, hogy itt semmi sem változott. Talán sosem fog.
A folyosón sétálva néhányan összesúgtak mögöttem, megvetően néztek rám, de akadtak olyanok is akik mosolyogva intettek.
-Itt meg mi történt?-kérdeztem halkan Rebtől.
-Na,szerinted ki miatt?-húzta el szája szélét.
Hát persze! Miatta. Ki más miatt?
A terembe beérve már csak osztálytársaim kedves tekintete fogadott.
Szinte mindenkivel összebarátkoztam az elmúlt pár nap alatt.
Lustán helyet foglaltunk a középső padsorban, amikor újdonsült barátnőm, Hanna sétált mellènk.
Hanna vékony testalkatú, erős csontozatú lány volt. Inkább a tanulás foglalkoztatta, mintsem az, hogy mit visel vagy épp hogy áll a haja.
Ezt már az első perctől fogva tiszteltem benne. Persze ettől függetlenül csinos lány volt a maga, fura módján.
-Miért mennek a többiek a tornaterembe?- kiváncsiskodott Reb.
- Azt mondják eligazítás lesz a negyedikesek számára. Megyünk?-kérdezte Hanna.
-Persze.
Az órás méretű tornacsarnok hirtelen kicsinek, túlzsúfoltnak bizonyult, miután 'megszálltuk'a teret.
Az igazgatónő, a 3 osztályfőnök és a töri tanárom lépkedtek egy emelvény felé.
Útjuk közben egy srác 'Justin Bieber csürhéjéből' kitette lábát, ami által Mrs. Cavalon hatalmasat zakózott.
Hangos nevetéssel díjazták a diákok az 'egyik menő' tettét.
-Diákok!-kezdte osztályfőnökünk.- Kaptunk egy nagyobb jellegű pénz utalványt, amit a felsőbbévesek tanulmányi kirándulására fordítunk. Holnap, busszal indulunk a Lake-tóhoz, ahol 2 napot fogtok eltölteni. A mellettem álló két tanárral fogtok utazni. Mindenkitől elvárom, hogy normálisan szerepeljen, és nem tűröm az előzőhöz hasonló viselkedést. Kivételesen hazamehettek pakolni. Sorakozó reggel 7-kor az udvarban! Senki se késsen! További szép napot.
-Juj de jó!-ugrándozott mellettem Reb és Hanna.
-Egy tóhoz megyünk?
-Igen,de mi a baj ezzel?
-Nem kötnek túl jó emlékek a vízhez.-húztam el szám szélét.
-Na parázz már! Jó lesz. Na gyere, segítek neked bepakolni.-tette vállamra kezét Reb.

Este 7 óra:
-Kész!-fújta ki bent tartott levegőjét Reb.
-Uh köszönöm! Nem is tudod mennyire utálok pakolni.
-Semmi baj. De meg se nèzed, hogy miket pakoltam be?
-Nem! Megbízom benned.
Az est többi részében chipssel és töménytelen mennyiségű édességgel tömtük magunkat, majd a Gossip Girl maraton 5.évadánál elaludtunk.

Reggel,7 óra:
Az egész évfolyam ásítozva, lassan kullogott fel a buszra.
Én elől ültem ,Reb mellett. Troy velünk szemben foglalt helyet néhàny haverjával, míg Hanna bepréselte magát közénk.
-Ahh vajon hol lehet Justin?-kérdezte szomorkás tekintettel.
-Neki nem megy a rohadó busz. Az osztálykirándulásokra is mindig külön jön. Gondolj csak bele!-osztotta az észt egy 'Ben' nevű srác.
Világ életemben nem csíptem az ilyen nagyokos, fontoskodó alakokat. Ő ennek a típusnak a 'díszpéldánya'.
-Oh helló gyönyörűség! Még nem is ismerjük egymást! Bennett vagyok, de neked csak Ben.-kacsintott méregzöld szemeivel. Pontosan illettek hozzá ezek a szemek.
- Hello.-vetettem oda félvállról.
-Neked nincs neved?-vigyorgott továbbra is.
-Képzeld van.
Nem igaz, hogy nem bírja felfogni, mennyire idegesít.
-És nem akarod elárulni?
Kezét karomra simította és még mindig vigyorgott.
-Hé haver! Rosszul fogsz járni.- Állt meg ülésem mellett Bieber egyik csatlósa. Azt hiszem 'Lil.'
-Mégis miért?-ráncolta szemöldökét Ben.
-Bieberé.-vigyorogva mutatott rám, akárcsak egy húspiacon az árura.
Ben arcáról lehervadt a mosoly, majd azonnal hátrébb ugrott ülésemtől, s úgy látszott a busz tőlem legtávolabbi helyét keresi.
-Mégis miről beszélsz?-kérdeztem idegesen.
-Semmi,semmi.-vigyorogva elsétált.

A négy és fél órás út viszonylag hamar eltelt.
11 órakkor már a 'Lake-tó vidéke' nevű tábla fogadott bennünket, majd megérkeztünk szállásunkra.
Négyes szobákba osztottak minket, külön emeleten a fiúk, külön emeleten a lányok elven.
Ha tudnák, hogy ezzel semmit sem oldanak meg..
A kulcsok kiosztása után egy viszonylag tiszta szobában foglaltuk el ágyainkat Rebbel, majd izgatottan vártuk, hogy kik lesznek a szobatársaink.
Arra azonban végképp nem számítottunk, hogy Lindsy és Ashley lép be rajta.
Látható volt a döbbenet az arcukon, majd Lindsy barátnőjére nézett, aztán rám mutatott.
-Ő az.
-Tessék? Segíthetek valamiben?-kérdeztem 'harcias hangon'.
Utáltam, ha kibeszéltek ès ők valószínüleg ezt számtalanszor megtették.
-Jézi! Semmi gond, nem kell mindjárt nekem esni.-sipítozott tovább.
A két lány V kivágású blúzt, miniszoknyát, Marc Jacobs táskát és 10 centis tűsarkút viselt, ami làtszólag korlátozta őket a mozgásban.
Vajon tudtak egyáltalán menni? Ez örök rejtély marad.
-Ha már veletek kell laknunk, lefektetnék néhány alap szabályt. Nem hoztok ide fiúkat, nem rendeztek bulit és legfőképp békén hagytok minket. Világos voltam?-kérdezett rá Reb.
-De még mennyire..ribanc.-sziszegte Lindsy.
-Hogy mondtad?-pattantam fel ágyamról,egyenesen az öntelt ribi irányába.
-Megszólalt Justin legújabb kurvája is! De jó!-csapta össze tenyereit szinpadiasan.
Nekem sem kellett több.
Veszett hiéna módjára vetődtem a tátott szàjú szőkeségre, majd megállás nélkül téptem a haját, karmolásztam arcát.
Ő sem hagyta magát. Azonnal visszaütött, miközben fájdalmasan vinnyogott.
Ekkor kinyillott az ajtó és pár srác, az osztályfőnökünk kíséretében szétválasztott minket.
-Cicaharc volt?-kérdezte az egyik osztálytársam.
Nem válaszoltam, inkább a kezemben szorongatott műhaj kupacra tévedt tekintetem, amitől elvigyorodtam.
Lindsy követte tekintetem, majd elszörnyedt arccal hajába kapott.
Hiányzott belőle egy jókora darab.
Villámokat szóró szemekkel fordult vissza felém, majd hirtelen 'ördögien' elmosolyodott.
-Auu! -Kiálltott fel, majd bokájához kapott-Nagyon fáj! Nagyon fáj a lábam.
A lehető legszánalmasabb műsírást produkálta, amit valaha is láttam.
Persze naív osztályfőnökünk szemében egyből én lettem a rossz, így egy hét elzárásban részesülök, amint hazaértünk. Szuper!
-Na de tanárnő! Ő kezdte! Ezt nem hiszem el. Egy ribanc miatt..
-Akarsz még egy hetet, Nicole?
-Ezt nem hiszem el.-motyogtam keserűen.


Reggel, 9 óra:
-Lányok. 9 óra öltözzetek, lemegyünk a strandra.-nyitott be osztályfőnökünk, mire ásítva nyitottam ki szemem.-Hát ti még fel se keltetek?
-Tanárnő! Nem maradhatnék, én nem akarok a partra menni.
-Nicole, ez nem kívánság műsor. Azt mondtam mindenki jön, 5 percetek van, különben én jövök be.
Morogva szálltam ki az ágyamból, majd fürdőruhám keresésébe kezdtem.
Mindhiába. Minden egyes fiókot átvizsgáltam, de sehol sem találtam.
-Reb,beraktad a fürdőruhám?
-Persze,miért?
-Mert sehol sem talàlom. Ahj!
A szoba másik végéből halk kuncogás hallattszott.
Lindsy.
-Hozzá nyúltál a cuccaimhoz?
-Megesik, hogy elkeveredik néhány dolog.-játszott tovább az idegeimen.
Már épp válaszoltam volna,amikor nyitódott az ajtó.
-Hát te, Nicole? Miért nem vagy felöltözve?
-Megmondom miért. Ez a ribanc ellopta a fürdőruhám és folyamatosan irritál a jelenlétével.-fintorogtam.
-Én ribanc? Néztél már tükörbe? És ha én voltam, hüm, akkor mi van? Mit csinálsz?
-Hogy...
-Elég legyen!-kiabált Mrs.Sambert.-Fejezzétek be. Már unom, hogy ti mindig veszekedtek. Kerüljétek a trágár szavak használatát. Add ide a táskád Lindsy.
-Mi? Miért?-kerekedtek ki szemei.
-Csak add ide.
A szőkeség odaadta táskáját, mire Mrs.Sandert kivett egy fürdőruhát a táskájàból.
-Mivel több fürdőruhát is hoztál, ezt Nicole fogja felvenni. Ha mégegyszer cirkusz lesz mindenki azonnal megy haza!
-Én biztosan nem veszem fel ezt! Olyan mintha semmi sem lenne rajtam.
-Elég legyen! 5 perc múlva lent vagy, vagy vedd úgy, hogy hétfőtől nem kell iskolába jönnöd!

Az elviselhetetlen hőség ellen, emberek tucatjai vonultak a fehér homokos strandra.
Apró fürdőruhába bújt lányok, napbarnított pasik.
Talán nem is volt olyan rossz ötlet lejönni.
Az 'enyhén' sokat mutató fürdőruhára felkaptam fehèr, combig érő alvós pólóm, hiszen mindig is utáltam ha egy làny egy szál tangában és egy melleit alig takaró 'fürdőruha kezdeményben' mutogatta magát.
Persze én sem vagyok apáca, de mindennek van határa.
Ahogy egyre lejjebb értünk kezdtem azt hinni, hogy nem lesz hely lepakolni táskáinkat.
- Áhá ! Ott egy szabad hely!-ujjongott Reb.
-Azt hittem sosem találunk.-kapcsolódott be Hanna.
A két lány azonnal lekapta magáról felsőjét, majd a vizet célozták meg.
Nekem eszem ágába sem állt a közelébe menni.
Inkább lefeküdtem puha plédemre, majd élveztem, ahogy a meleg napsugarak simogatják testemet.
Már vagy fél órája így feküdhettem, amikor éreztem, hogy valaki vizet fröcsköl arcomra.
-Mi a ..?
-Egy kis frissítő.-vigyorgott Reb.
-Ne már Nic! Egész végig abba a pólóba leszel?
-Az biztos, hogy le nem veszem! Láttad hogy nézek ki benne? Mint Lindsy.
-Csodásan áll rajtad.-kacsintott Reb.
-Mintha nem lenne rajtam ruha.-forgattam meg szemem.
-Épp ezért.-vigyorgott Reb.
-Nem veszünk egy koktélt?
-De, mehetünk.
-Egyébként miért nem akarsz bejönni a vízbe?-kérdezett rá Hanna.
-Rossz emlékek.-mondtam halkan, majd egy halvány mosolyt küldtem felé.
-Hé csajok! Hova-hova?-állított meg minket Troy.
-A büfébe megyünk, nem jössz?-kérdezte Reb.
-Ennyi csinos lánnyal van más választásom?
A kijelentés után Rebre pillantottam.
Határozottan elpirult.
Oh,igen! Most meg vagy kislány.
Ebben a szent minutumban döntöttem el, hogy amint ismét a szobánkban leszünk kifaggatom Troyról.
Fél óra elteltével a kígyózó sorból márcsak a két előttünk álló csaj akadályozott minket a megvàltást nyújtó italok kikérésében.
-Úristen! Odanézzetek! Az ott Bob! Biztos itt van Justin is.-vinnyogott egy már-már fülbántó magasságú hangon Hanna.
-Te egy tök édes lány vagy. Mégis mit látsz abban az emberben?-tettem fel a már régóta gondolkodtató kérdésem.
-Viccelsz? Tökéltes.
Hangos nevetést hallottunk, majd Ryan, Bob és számomra még két ismeretlen srác sétált ki a boltból.
Bob épp egy hamburgert tömött magába, miközben teliszájjal magyarázott valamit.
A hamburger tartalmából az őt körülvevő lányokra is jutott.
Fúj!
Néhány másodpercre rá ismét kivágódott az ajtó,s Justin Bieber lépett ki rajta.
Felső nélkül.
Egy sötétkék fürdőnadrágon és egy Ray-Ban napszemüvegen kívül mást nem viselt.
Azt hiszem ez megmagyarázza, hogy miért özönlött be egy adag lány az ajtón, úgy 5 perce.
Hazudnék,ha azt mondanám nem nézett ki jól. Mert baromira.
Képzeletben kaptam magamtól egy jókora pofont, majd elfordítottam fejem izmos felsőtestétől.
-Úristen! Láttátok hogy nèzett ki? Láttátok?-csipett karunkba Hanna.
Egyszerre csattantunk fel Rebbel, majd képzeletben még több pofont kevertem le Hannának, mint az imént magamnak.


2 órával később:
Már legalább 3 órája aszalódom a napon, és az XXL-es póló sem segít a helyzetemen.
Egy jéghideg zuhanyt akarok!
Egyre nagyobb a kísértés, hogy lehűtsem legalább a lábaimat a vízben.
Legyőzve félelmem a tóhoz sétálok, s mindössze addig megyek amíg a bokámat eléri a hűs víz.
Eddig biztonságos. Ha tovább mennék biztosan pánikolnék.
Szemeimmel barátaimat keresem, akik épp Hanna fejét nyomják a víz alá, miközben ő kapálózva próbál levegőhöz jutni.Elmosolyodom buta játékukon, majd hörpintek egyet koktélom utolsó cseppjeiből.
Ebben a percben egy kart éreztem derekam körül.
Meglepettségemben félre nyeltem, mire a jól ismert,gúnyos nevetés ütötte meg füleimet.
-Ennyire zavarba jössz, ha láthatsz?
-Ne is álmodj róla.
-Minek ez a póló? Akár le is vehetnéd.-húzta perverz mosolyra szájàt.
-Fúj. Undorító vagy.
-A csajok nem ezt mondják.
-Mert ribancok.
-És te nem vagy az?
-Bárcsak eltünnél az életemből.
-Ezt én is szeretném. Sajnos nem lehetséges..
-Mi?-Nem értettem mire gondol.
-Nem akarsz fürödni egyet?
-Eszedbe ne ju..
A mondatom végét már nem tudtam befejezni, mivel Justin lábaim alá nyúlt, majd ölbe vett.
Egyre beljebb gázolt a vízbe, míg mindig ölében tartva.
-Justin. Azonnal vigyél ki.-hangom fenyegetően csengett.
-Ne nyávogj már! Sok lány ölni tudna, ha a helyedben lehetne most.
Körbepillantottam a strandon, s az összes 30 év alatti nő kikerekedett szemekkel, engem bámult.
A víz már elèrte hátam, így átnedvesítve a fehér pólót, ami teljesen rám tapadt.
-Hm. Nem rossz.-nyalta meg ajkait Justin.
Követtem tekintetét, ami éppen melleimet szugerálta.
Kezemmel odakapva próbáltam takarni magam, de egy motorcsónak okozta hullámáradat miatt meginogtam Justin karjaiban.
Abban a pillanatban nyakába akasztottam kezeimet, megakadályozva vízbe esésem.
-Justin. Kérlek!-hangom könyörgővé vált,s kétségbeesetten néztem rá.
-Félsz a víztől?-vigyorgott.
-Nem.
-Hát akkor..-lejjebb hajolt, így mellkasomnál éreztem a hideg vizet.
Egy hosszú napozás után nem a legjobb élmény, amikor felhevült tested találkozik a jéghideggel.
Felvisítottam, majd ha ez lehetséges ,akkor, még szorosabban öleltem át nyakát.
Justin láthatólag nagyon jól szórakozott szenvedésemen.
-Én nem úgy látom.-röhögött.
-Akkor rosszul látod.
-Pápá!
Hiába kapaszkodtam, Justin erősebbnek bizonyult, így egy hatalmas csobbanással érkeztem a tó aljára.
Ijedtségemben kinyitottam a szemem, amit megbántam, hiszen szörnyen csípte a víz.
Rekordsebességgel kűzdöttem fel magam a felszínre. Megdörzsöltem szemeimet, majd homályos látásom ellenére, tisztán láttam magam előtt Justin hatalmas mosolyát.
-Te rohadék..-préseltem ki nagy nehezen fogaim közül a szavakat. -Én esküszöm, hogy..
Nem hagyta, hogy befejezzem mondatom, közbevágott.
-Szép a fürdőruhád.-hatalmas mogyoróbarna szemeivel már nem arcomat vizslatta.
Ebben a percben magamra néztem, és tudatosult bennem, hogy az esés következtében lekerült pólóm.
Mint a lányoknak a bulizós filmekben a bikinifelső. Jelen esetben a pólóm.
Idegesen fújtattam, majd kifelé vettem az irányt, nem törődve a körénk gyűlt osztálytársaimmal.


Este, 7óra:
-Meg akarok halni.-kiabáltam, miközben párnámba fúrtam fejem.
-Ne csináld már. Nem volt annyira gáz.
-Viccelsz? Mindenki látott,szinte egy szál semmiben.
-O-o.
-Mi az?
-Semmi..izé. Hagyjuk.-sétált arrébb Reb, háta mögé bújtatva telefonom.
-Mi van, talán valamelyik hülyérőlt megint felkerült egy kép?- nevetve kaptam ki kezéből a telefont, majd derűsen pásztáztam a képernyőt.
Pár másodpercre rá,izzó szemekkel meredtem az eszközre, s úgy éreztem ez az a pillanat, amikor egy kanál víz tökéletes lenne.
Ugyanis az a valaki, én voltam.

@JustinBieber: kedvenc <3

Sziasztok!
Bocsi a sok csúszásért!
Ez egy nagyon rossz rész lett, de nemsokára beindul a történet és reméljük lesz ez jobb is!
Addigis szép álmokat!
xoxo <3

9.rész-Harry

9.rész-Harry

Sziasztok!

Megjött az új rész, ha tetszett komizz!
Puszi

Nicole szemszöge:
Los Angeles...a vékony lányok, a napsütés és az őrületes bulik városa.
Általában fürdőző turisták lepik el az utakat reggelente, az október beköszöntével azonban a nyüzsgő központ csendes kisvárossá válik.
A reggeli napfény cirógatja arcom, miközben làgy szellő játszadozik a hajammal.
Összébb húzom magamon vékony bőrzsekim, s ujjaimmal próbálom rendbehozni a szél által okozott károkat hullámos fürtjeim között.
Órámra pillantok, majd gyorsítok lépteimen.
Loholásom ellenére késtem pár percet a barátnőmmel megbeszélt találkozóról.
Az iskolakapunak dőlve várt rám,miközben órájára mutatott.
-Te és a pontosság valahogy nem illetek össze-húzta el száját,majd összecsapta tenyerét!
-Na! Mostpedig bemutatnék neked valakit.
Eddig észre se vettem, hogy egy magas,barna hajú,barna szemű srác állt barátnőm mellett.
A focicsapat hivatalos meze virított rajta, Hellings 24-es felirattal ellátva.
Első ránézésre azt hittem, hogy ő is olyan,mint a többi csapattag. Önmaguktól elszállt bunkók, mint a csapatkapitányuk.
-Hello,Nicki. Troy vagyok,már sokat hallottam rólad.-vigyorgott megállás nélkül,s udvariasan kezet nyújtott.
Ő más. Határozottan különbözött a beképzelt majmoktól.Viszonoztam mosolyát,majd megráztam kezét.
-Örülök,hogy talàlkozunk. Öö és te vagy Reb..barátja?-kérdeztem zavartan, hiszen erről korábban nem beszélt barátnőm.
-Mi? Dehogyis.-Rebeca az elmúlt másodpercben mindenhová nézett,csak a szemembe nem.-Mi csak barátok vagyunk, ő az én legjobb barátom.-húzódott fanyar mosolyra szája.
Úgylátszik egy újabb tulajdonságot tudtam meg róla.
Pocsék színésznő.
Az elkövetkezendő egy órát végig nevetéssel töltöttem, Troy irtó jófej. Úgy érzem màris barátok lettünk. Lassacskán elözönlötték a diákok az udvart. Mindenféle klikk megtalálható volt, mint minden gimiben. Ott voltak például az apró, szurkolólány ruhába bújt,fehér bőrű Barbie babák. A focicsapat néhány tagja ücsörgött csak a lányok társaságában, mégis lenézően tekintettek az 'alattuk' állókra. Nem kell hozzá útmutató, hogy rájőjj,ők a suli 'menői'. Az udvar másik oldalánál néger srácok alakítottak egy kört,s mindenki megmutatta break tudását, miközben kemény rapp dübörgött.
A következő asztalnál kivétel nélkül mindenki szemüveget viselt,hozzáillő fogszabályozóval,s tucatnyi könyvvel megspékelve. A suli legokosabbjai.Egy másik sarokban olyan hévvel csókolgatták egymást a párok, mintha ott helyben szeretnének hangot adni vágyaiknak.Szemem tovább vándorolt a hatalmas tölgyfára, amiről épp leakar ugrani egy érdekes kinézetű személy. A fa alatt álló heroinos zacskók és a punk feliratú pólók alapján ők sem a jófiúk csapatát erősítik.Az utolsó asztalnál fekete hajú,füstös szemű, bő ruhákba bújt lányok 'próbálták csillapítani az élet iránt érzett dühüket.' Emosok.Mint említettem az összes klikk felsorakozott. Kivéve a focicsapat 'népszerűbbik' fele.
Justin Bieber és haverjai túl menők ahhoz, hogy csengő előtt èrkezzenek.
Apropó,Bieber. Még most is undorodom magamtól,amikor visszaemlékszek arra a szombat estére. Hogy engedhettem hogy letaperoljon? Gusztustalan.
Egy erős motorbúgás hallatszott,majd egy piros Bugatti Veyron fékezett le az iskolai parkolóban.
Az udvaron tartózkodó összes diák felkapta fejét,s várták, hogy végre kiszálljon a tulaj.
3 agyontetovált srác szállt ki,ketten elindultak a kapuhoz. A harmadik srác a vezetőülés  felőli oldalhoz sietett, majd szélesre tárta.
Justin Bieber unottan szállt ki a sportkocsiból, majd lassan követte előtte sétàló haverjait.
Az udvaron lévő összes szempár őket leste. A hímneműek irigykedő,álmodozó tekinteteket villantottak, míg az ellenkező neműek legszívesebben mást 'villantottak' volna, csakhogy felkeltsék bálványozottuk figyelmét.
Látszólag Biebert nem nagyon izgatták a reakciók. Egy laza mosollyal viszonozta köszöntését, majd el is tűnt az árkádok mögött.
Az elkövetkezendő percekben csak arról lehetett hallani, hogy milyen 'helyes volt most is, milyen irtó jól nèzett ki, hogy Lindsyvel együtt vannak-e,és hogy miért nem csinálja alsóbbévesekkel'.
A mai lányok roppant zűlöttek.
Habár..pont én beszélek?
Ha kitudódna a szombat este olyan messzire költöznék innen, amennyire csak lehet vagy felakasztanám magam a legközelebbi fára.
A csengő jelezte, hogy bizony 5 perc múlva kezdetét veszi a végeláthatatlan tanulás.
A diákok unott sóhajtással vették tudomásul, hogy lassan indulni kell a termekbe.
Barátaimmal kettéváltunk, hiszen én még megkeresem a szekrényemet.
A nagy tömegben észre sem vettem, hogy valaki nekem jött, ami miatt ismét elejtettem könyveimet.
Tanultam a legutóbbi esetből, így nem kezdtem el azonnal lehordani az illetőt.
Félénken felnéztem rá, de ami ott fogadott az..hűha!
Egy barna,göndörhajú srác volt újabb 'áldozatom'. Ábrándos,zöld tekintettel és a legédesebb gödröcskékkel a világon.
Egy fekete,szűk farmert viselt, zöld felsővel-ami egyébként remekül ment szeméhez-s egy halványkék farmer dzsekit.
Egy zavart mosoly kíséretében-amitől kiderült, hogy fogai is tökéletesek-beletúrt hajába, majd szólásra nyitotta vékony vonalú ajkait.
-Úristen bocsáss meg! Harry vagyok és általában nem gyönyörű lányokat próbálok fellökni a folyosón.
Megpróbáltam elővarázsolni a legangyalibb mosolyom,majd megszólaltam.
-Örülök Harry. Nicole vagyok,semmi baj.
-Esetleg kárpótolhatnálak ma egy kávéval?
Elvigyorodtam.
-Persze, szívesen elmennék Harry.
-Csúcs. Akkor suli után?
-Suli után.-haraptam ajkamba.
-Addig is egy ilyen szép lánynak legyen szép napja.-poénkodott tovàbb, majd intett kezével,s el tünt a tömegben.
Belepirultam bókjaiba.
Rég találkoztam már ilyen helyes és kedves sráccal. Ez a kettő együtt nagyon ritka párosítás.
Mosolyogva tettem meg az utat termünkig,s még ott is levakarhatatlan vigyorral ültem le barátnőm mellé.
Troy a padunk tetején foglalt helyet.
- Mi történt?-értetlenkedett barátnőm.
Megráztam a fejem jelezve,hogy semmi komoly, de végül kiböktem.
-Találkoztam egy állati cuki sráccal.-áradoztam.
-Oh-kapta szívéhez kezét Troy-a kis Nicki szerelmes.-vigyorgott most már ő is.
Minderre csak egy szemforgatással válaszoltam.
-Uh, kivele! Ki az? Hogy néz ki? Végzős?Hol találkoztatok? Helyes?
-Jézusom lassíts Reb. A folyosón találkoztunk,véletlenül nekem jött.
Harry a neve,magas, göndör haj,zöld szem.Elhívott kávézni délután.-haraptam alsó ajkamba.
Rebeca arca elfehéredett,majd megremegett alsó ajka.
-Elmész?
-Persze. Miért ne mennék? Netán ismered?-kérdeztem gyanakodva.
Amióta kimondtam a nevét annyira másképp viselkedik.
-Nem,dehogy. Semmi baj.-mosolygott erőltetetten.
Egy vállrántás mellett bólintottam,majd az épp kezdetét vevő tanórára koncentráltam.


Délután,14:00:
Bágyadran kullogok a folyosón, szekrényemben hagyott könyveimért.
Rajtam kívül egy lélek sincs itt, mindannyian utolsó óráikon ülnek.
Valami csoda folytán elmaradt utolsó órànk,így mindenki hazafelé vette az irányt.
Idegesen rángatom szekrényem. Nem akar kinyílni..már megint.
Teljesen belemerülök a kis fogantyú
cibálásába, mire a szekrényem egy éles puffanás kiséretében kinyílik.
Elvigyorodtam.
Oh igen. Rettentő büszke voltam magamra abban a percben.
Hangos kacaj hallatszott közvetlenül mellőlem.
Oldalra kaptam a fejem,s magával Bieberrel találom szembe magam.
A szekrényre kaptam tekintetem,amin egy nagy horpadást véltem felfedezni. Szóval ő nyitotta ki. Miért is ne?
-Csak nem?-nevet fel erőltetten.-Rég talàlkoztunk.
Azzal a tipikus csábító oldalmosollyal nézett rám, amitől a csajok összekoszolják bugyijukat. Lazàn támaszkodott kezével az egyik szekrénynek,miközben tekintete égetett.
-És milyen boldog napok voltak.-motyogtam.
Azt hittem nem hallja meg,de amint kimondtam egy undorító mosolyra húzódott szája.
-Hallom találtál magadnak egy új kis barátot.
-Mégis miről beszélsz?-kotoráztam szekrényemben,hiszen nem tudom miért,de rettentő zavarban voltam jelenléte miatt.
-Inkább kiről.
Összeráncoltam szemöldököm, majd erőt véve magamon dugtam ki fejem védelmet nyújtó szekrényemből.
Ráemeltem tekintetem.
-Harry,mi?-kaján mosolyra húzta száját-A srác egy igazi rohadék. Remélem tudod, hogy csak egy estére kellessz neki..-elgondolkozott,majd folytatta-mint mindenkinek.
Ismét szekrényemhez menekültem, hiszen megint sikerült felhúznia.
Nem akartam, hogy ennek akár egy apró jelét is észrevegye,îgy folytattam korábbi tevékenységem. A kotorászást.
-Figyelsz te rám egyáltalán,Nicole?-kapta el csuklóm, majd maga elé rántott.
-Egyáltalán nem ismered Harryt. Ő egy nagyon kedves és udvarias srác. Egyesekkel ellentétben.-fintorogtam rá.
Erre mondatra egyre jobban szorította csuklóm,ami már kezdett fájni. Olyan volt mint egy kitörésre készülő vulkán. Feldühítette, amit mondtam.
Még mindig farkasszemet néztünk egymással,amikor egy félénk hangot hallottunk meg Justin mellől.
-Öö..helló.-nyögte ki Harry. -Ti mit csináltok?
-Semmit. Justin már megy is.-téptem ki karom szorításából, majd hunyorítottam szememmel.
Bieber szórakozottan ràm tekintett, majd a fiúra.
-Oh..végülis nem olyan sürgős. Mit tervezel Nicolelal?-nézett végig rajtam egy perverz vigyor kíséretében.
-Elmegyünk kávézni.-felelte félénken Harry. Még mindig annak a hatása alatt áll, hogy a suli 'királyával' beszél. Eléggé beijedt Justin látványàtól,aki természetesen ennek kiélvezte minden egyes pillanatát.
-Áh,értem. Nicole a hosszút szereti.-mondta ki szemrebbenés nélkül, mire Harry ajkai elváltak egymástól,s 'o'alakot formáztak.-Mámint kávét.-tette hozzá vigyorogva Harry reakcióján.
Ezt nem hiszem el. Tudom mire megy ki a játék..megpróbàl lejáratni előtte,s valami hülye kis ribancnak beállítani.
Harry kínosan felnevet,majd próbálja kerülni Justin tekintetét.
-Mehetünk Nicole?-kérdi pár perc elteltével.
-Persze-mosolygok rá,ezzel erőt adva neki.
-Örültem a találkozásnak.-közli mereven Justin.
Harry biccent egyet,majd előre indul. Egy dühös fejrázás után Harry után indultam.
Két lépés után egy kar fonódott csípőmre, majd visszarántott magához.
-Remélem jól fogtok szórakozni.-suttogta fülembe,majd amilyen gyorsan odahúzott,olyan gyorsan lökött el magától űgyelve ra, hogy Harry ebből semmit se neszeljen meg.
Támolyogva ugyan,de elindultam az előttem lévo srác után. A gyomrom mèg mindig liftezett az érintéseitől,szavaitól.
-Ö nem bánnád ha bemennék egy percre a mosdóba?
-Nem,persze menj csak. Megvárlak itt.-mosolyodott el.
-Rendben.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat, amikor rájöttem, hogy senki sem tartózkodik rajtam kívül a helyiségbe.
A mosdókagylóra támaszkodtam, majd tükörképemre meredtem.
Lassan kezdek bedilizni.
Óvatosan megmostam arcom, majd egy kis póderrel, szempillaspirállal, s tussal dobtam fel.
Táskámban matattam epres szájfényem után, amikor kivágódott az ajtó,s egy szőke cicababa lépett be. Épp telefonon vihorászott valakivel,de mi után meglátott lehervadt mosolya.
-Majd visszahívlak, Ash.-nyögte ki végül, majd a mellettem lèvő kézmosóhoz lépett,s ő is sminkelésbe kezdett.
-Nicole,igaz?-pillantott rám a tükörben miközben bordó Chanel rúzsát húzta végig alsó ajkain.
-Ismerjük egymást?-húztam fel szemöldököm.
-Lindsy vagyok, általában még az újak is ismernek.-fintorgott.
Grimaszoltam egyet, majd magamba öröm újjongásba kezdtem amikor megtaláltam szájfényem.
-Láttalak Justinnal az előbb. Úgy nézett ki, mintha mindjárt le akart volna smárolni.
Szólásra nyitottam ajkaim,de ismét közbe vágott.-és ne is próbáld tagadni. Nem ma jöttem le a falvédőről. Szóval..mi van köztetek?-csücsörített ajkaival,ezzel tökéletesen eloszlatva a rúzst, majd teljes testtel felém fordult.
-Ő egy rohadék.-mosolyogtam rá. Meglepte reakcióm, annyira, hogy talán egy percre még saját maga bámulását is befejezte.Talán.. Habár..lehet, hogy csak én képzelődtem.
-Hát jó. De remélem ez így is marad. Tudod mi vagyunk Jussal a tökéletes álompár és ez teljesülni is fog,ha valaki nem piszkít bele a levesembe.-szemeiben undort véltem felfedezni. Testem minden egyes vonását átnézte,s ezt nem is próbálta tagadni. A lehető legfeltünőbben vizslatta arcom,hajam,s szemeim.
-Nem kell aggódnod. Nekem nem kell a kis barátod.
-Egyébként..nem tudom mit eszik rajtad. Simán vagyok olyan mint te,sőt..
-Na jó. Befejezted? Megmondtam,hogy nem érdekel Bieber. Felőlem azt csinál,amit akar.
Nem bírom,ha így beszélnek velem.-indultam az ajtó felé,de Lindsy utolsó mondata megállított.
-Tarsd magad távol tőle.-kiabálta.
Nevetve léptem ki az ajtón, majd Harryre pillantottam,jelezve,hogy mehetünk.

3 óràval később:
Remekül elvagyunk. Nagyon sok mindent megtudtam róla, s azon kívül egy nagyon vicces srác.
Igaz nem tapasztaltam semmi 'vibrálást' köztünk, dehát majd lesz az is,nem?
Egy meghitt, kis kávézóba bújtunk el az októberi hideg ellen.
Türelmesen végighallgatta minden apró kis sztorimat,s látszott rajta, hogy igazán nem csak 'arra' hajt.
-És kivel költöztél ide?
-Csak anya és a bátyám.
-Na és az apukád?-tapintott rá életem egyik legfájóbb pontjára.
Nos,apa elhagyott minket. Az élete előttünk teljes homály volt. Sosem avatott be minket semmibe, folyton titkolózott. Aztán miután meguntak a sok veszekedést anyával,elváltak.
-Ő már..nem jött velünk.
-Bocsi,nem tudtam. Lenne mèg egy kérdésem,mielőtt..szóval te Justin volt csaja vagy? Vagy mi volt köztetek?Bocsi,lehet szemètség ezt így megkérdezni,de muszáj tudnom. Azóta ezen rágom magam.-pillantott rám kiskutyaszemekkel.
Hangosan felröhögtem kijelentésén.
-Szerintem mi utáljuk egymást a világon a legjobban.
Harry szemmel láthatólag megkönnyebbűlt,majd felsóhajtott.
-El se tudod hinni mennyire örülök ennek.-mosolyodott el.

Justin szemszöge:
Idegesen vágtam le magam fehér bőrkanapémra, majd egy nagy pohár Jack Daniel's-sel próbáltam lenyugtatni magam.
Wiliam és a hülye szívességei..
Ismét csörög mobilom, majd egy gyors 'Justin vagyok' után megszólalt a vonal túlsó oldalán lévő ember.
-Helló Justin. Hogy megy?
-Wiliam..haver sajnállak. Őszintén sajnállak.
Torokból jövő nevetés zengi be a vonalat.
-Ennyire rossz?
-Ennyire. Nem tudom hogy fogom kibírni vele. Nagy szívességet teszek vele,óriásit!
Ismét egy nevetés, majd;
-Figyelj oda a lányomra. Tudják, hogy ott van Justin. Kezdik sejteni.
-Ne aggódj. Bár a lányod megnehezíti a dolgokat. Egy idegesítő ribanc..
-Vigyázz rá Justin! Megegyeztünk.
-Jó jó, minden rendben lesz vele. Megoldom.
Fejeztem be monológom, majd kinyomtam a telefont.
Ismét whiskeym iszogatásában kerestem vígaszt, miközben hallgattam a tűz halk pislákolását a kandalló felől.
Hülye,idegesítő ribanc...
Dühömben megszorítottam a kristálypoharat, ami hangos csattanas kíséretében tört darabokra kezemben, ezáltal szilánkok ezrei hatoltak tenyerembe.
Egy elfojtott szisszenés után meghökkenve figyeltem, milyen meglepő gyorsasággal folyik a vér összevágott kezemből.
Bár a sebek eltüntethetőek, van ami örökre megmarad. Egy beforratlan seb, egy fájdalmas heg.Van ami mindent elsöprő erővel nyomot hagy benned.
Van, hogy tiltakozunk egy érzés ellen.Ha önmagunk elől is titkoljuk..ideje rá jönnünk, hogy az az érzés erősebb nálunk.

Harry Moris

8.rész- Látogató

8.rész- Látogató

Sziasztok! Itt az új rész. Ha tetszett komizz! <3

Nicole szemszöge:

A türelem rózsát terem.

Szép mondás.
Nos, nálam ez a rózsa már rég elrothadt.
Amikor az a barom azt mondta őröket állít az ajtóm elé nem túlzott.
Komolyan gondolta. Váltó műszakban 4 szekrényember őriz egész nap.
Vajon anya mit gondol ,hol vagyok?
Biztosan halálra aggódja magát miattam.
Lefogadom hogy kismillió emberrel keresteti elveszett kislànyát.
Vagy talán még észre se vette eltünésem?
Kisebb hangzavar ütötte meg füleimet. Zavartan rebesgettem műszempilláimat.
Mi lehet ez?
Lassan az ajtóhoz kúsztam,majd az azon található berácsozott, kis ablakon leselkedtem.
Igazi kémnek éreztem magam. Láttátok a Totál Beépülvét?
Nos,jelenleg én vagyok Molly.
Felvettem a tipikus titkosügynök állást, majd ismét kipillantom.
Persze a menő zsaru kinézet helyett úgy nézhettem ki, mint egy retardált hülye gyerek aki az imént futotta le a maratont.
Ismét nagy csattanásra leszek figyelmes..
Minden bátorságomat összeszedve pillantottam ki, majd csak annyit vettem észre, hogy a hústornyok elhúztak.
Bingó.
Itt a lehetőség.
Azokban a spéci gengster filmekben a főhősnő előkap egy hullámcsatot a tökéletes hajából, a zárba illeszti, majd az rögtön kinyílik.
Nos srácok,ez egy nagy baromság. Az ajtó meg sem moccant. Mérgemben rugdosni kezdtem,majd hirtelen egy nagy durranás kíséretében kinyílt.
Reflexeim azonnal kapcsoltak,s futàsnak eredtek lábaim.
Próbáltam visszaemlékezni az útvonalra,amin idejutottam.
Óvatosan settenkedtem végig a folyosón.
Elvégre mi van ha megint elkapnak? Azt màr nem!
Bepillantottam az egyik ajtó ablakán,mire hatalmasra dülledtek pupilláim.
Töménytelen mennyiségű, rendezetten becsomagolt drog kupacok,szépen egymásra pakolva.
A következő ajtó még nagyobb meglepetést okozott. Oszlopba rendezett sorokban foglaltak helyet az ezres bankjegyek, melyekről Ben Franklin arcképe tekintett vissza rám.
A szoba másik részében különböző tipusú,vadiúj fegyverek sorakoztak, illetve különböző 'gyilkoló szerszámok'.
Megborzongtam, majd hátrébb léptem.
Úgy döntöttem nem nézek be több ajtón.
Elkell tünnöm erről a bűntanyáról.
A végén még engem is átfertőz a romlottság.
A folyosó végén megláttam egy koszos csapóajtót,azonnal odasprinteltem,majd kinyitottam.
Végre. Friss levegő, szabadság.
A filmekben ilyenkor a friss levegő csapja meg az emberek orrát, nem pedig az írtózatos bűz.
Koszos kukazagykók, kóbor macskák.
A ház háta mögé kerültem,a szeméttárolóhoz.
-Nem tudom,Justin nincs itt. Ha tudná,hogy itt járt Tomas ,már rég kinyírt volna mindannyiunkat.
Nézzük meg a raktárban, hogy nem hiányzik-e valami.-hallottam meg két felém sétáló srác hangját.
Rekordsebességgel vetődtem be a szemét közé, majd amennyire csak tudtam a földhöz lapultam.
Ajaj! A raktárba,ahonnan az imént szöktem meg.
A hatalmas kerítést vettem célba, majd nagy erőfeszítés, s néhány horzsolás árán átmásztam.
Úgytűnik Bieber a külvárosban lakik.
Kb 30 percre tőlem,gyalog.

1 órával később:
Koszosan,izzattan érkeztem meg házunk kertjébe. Kicsit elszámoltam magam,ugyanis a félórás útból egyórás lett. Eközben végig attól rettegtem, hogy felbukkan valahol Justin és visszarángat.
Szerencsére ez nem történt meg, így most a kerti porcelán teknős alatt keresgélem a ház pótkulcsait.
Mivel Justin természetesen ezt is elvette.
Ki kellesz cserélni a zárakat.
Lábujjhegyen sétáltam fel a ház előtt lévő néhány lépcsőfokon.
Remegő kézzel a zárba helyeztem a kulcsot,majd lassan elfordítottam.
Összeszorítottam szemeimet,s óvatosan kinyitottam az ajtót.
Már számítottam az ordibálásra, amit ezért kapni fogok. Hiszen kimaradtam az éjjel,de ahelyett hogy bulizni mentem volna a többi normális gyerekkel, én tanuja voltam egy gyilkosságnak, majd egy pszichopata srác a suliból elrabolt, megkötöztek és halálosan megfenyegettek,anya. Persze..szép kis történet.
Megráztam fejem, hiszen elkalandoztak gondolataim. Meglepetten fújtam ki eddig bent tartott levegőmet.
A ház szinte kongott az ürességből.
Ezek szerint még alszanak.
Óvatosan lopakodtam fel a nyikorgó lépcsőn,egészen a szobámig.
Amint felértem bezártam az ajtót,nekidöntöttem hátam, majd óvatosan lecsúsztam a földre.
A fali óra felé tévedt pillantásom.
Negyed 11,általában ilyenkor anya már tuti fent van.
A bátyám persze még tuti szunyál,ugyanis a horkolása már a lépcsőn hallatszott.
Szerencse, hogy a szobámba nem szűrődik be..meg is őrülnék.
Óvatosan felálltam,majd a szobámhoz tartozó fürdőszobába indultam.
Ahogy az egészalakos tükörbe néztem, majdnem felsikítottam a látványtól.
Tiszta mocsok és sár voltam.
Kócos haj, lefolyt smink,kiszáradt ajkak.
Kibújtam piszkos kabátomból, pólómból, majd levettem vizes nadrágomat.
Megnyitottam a zuhanyzót, s beálltam alá. A melegvíz megváltásként folyt végig rajtam, citrus illatú tusfürdőmmel bekentem testem, hajam.
10 perc elteltével már-már nyugottan ültem a kád szélén egy melegítőalsóban és egy rövid, pántos toppban, miközben hajamat szárítottam.
Halkan dúdoltam a Spice Girls ősrégi slágereit,s kedvenc csipszemmel pótoltam a Biebernél töltött kalóriaszegény perceket
Bieber.
Vajon milyen képet vághatott,amikor rájött, hogy megszöktem.
Visszaidéztem a ,,Innen lehetlen megszökni" mondatát, majd hangosan felröhögtem.
Ezt neked Bieber.
Megfésülködtem, majd ágyam felé vettem az irányt. Neki kezdtem az órákig tartó tanulásnak

6 órával később, este 7:
Ledobtam a törikönyvem az ágyamról. Idegesen fújtam ki a levegőt. Miért nem lehet egy hülye békét csak simán megkötni egy csomó dátum nélkül.
Puffogva hátradőltem ágyamon, majd a plafonon lévő felfestett lepkék számát kezdtem számolni. 89.
Erőt vettem magamon, majd ismét nekikezdtem a töritanulásnak.
Ekkor váratlanul egy reccsenést hallottam az ablakom alatti ág felől.
Ijedtemben összekuporodtam, majd felvettem azt a bizonyos védelmező magzatpózt.
A tegnapi óta minden kis reccsenéstől megijedek.
Ismét hallottam valamit, mintha valaki mászkálna kint.
Pedig biztos csak a szél.. Már kezdek paranoiás lenni.
Úgy döntöttem lemegyek inni egy narancslevet.
Anyu épp muffint sütött.
-Anyuu, ugye csokis?
-Öngyilkosság lenne részemről nem csokisat késziteni, Nic.-hallottam meg anya csilingelő hangját.
Hangosan nevetve rontottam be szobámba. Vidáman huppantam le ágyamra, majd felkapcsoltam olvasólámpám.
De pár másodperc múlva majdnem felsikítottam az ijedtségtől.
Egy halvány alak rajzolódott ki a sötétben, pár perc múlva felismertem az illetőt.
Habár ez cseppet sem nyugtatott meg,sőt...
Szinte remegtem a félelemtől, majd lenyeltem a torkomban lévő gombócot,s próbáltam erősnek tünni.
Olyannak akartam mutatni magam, aki nem fél. Aki törhetetlen.
Ezt akartam elhitetni Justinnal.
Fagyos tekintettel nézett rám, nem kiabált, nem próbált megütni csak ült és nézett.
Összehúzta szemeit, elfordította fejét ,s ujjaival dobolt a fotel karfáján.
-Justin-suttogtam nevét.
-Hello West.-hallottam meg fagyos hangját.-lassan felállt a székből,s felém vette az irányt.
Amint közelebb lépett, én hátráltam egy lépést. Így ment ez a Macska egér játék, mindaddig,amíg meg nem éreztem a falat hátam mögött.
A francba!
Egyik kezével megtámaszkodott a vállam fölött, ezzel elzárva minden menekülési útvonalat. Másik kezével államnál fogva kényszerített, hogy ránézzek.
A gyűlölet sugárzott a szememből. Bizonyára ettől mosolyodott el. Imádja, ha mindenki szomorú körülötte.
-Csak nem félsz tőlem?
-Ne nevettess.
-Én nem így látom.Hogyan jöttél el?
-Engedj el-szűrtem ki magabiztosan fogaim közt.
-Válaszolj,te ribanc.
-Ha nem engedsz el sikítok.
Mindössze egy nevetéssel nyugtázta a helyzetet. Majd nadrágzsebébe nyúlt. Jól tudtam, hogy mi van ott. Túl sokszor használta már..túl sok embert ölt már meg vele.
Próbáltam visszanyerni lélegzetem,amikor egy pisztolyt nyomott csípőmhöz.
Mivel elég rövid pólóba vagyok érzem bőrömön a fegyver hideg markolatát.
Hány ember vére tapad ehhez a fegyverhez? Hány embert ölt már meg? És hány ártatlan ember fog még bűnhődni emiatt?
-Úgysem mered meghúzni.-hergeltem tovább az alvó oroszlánt.Igazából félelmeim próbáltam elfedni ezzel a harcias jellemmel. Valljuk be:nem sok sikerrel  Justinnal szemben.
-Csakugyan?-szinte kinevetett,egyáltalán nem vett komolyan. Számára játék volt ez az egész. Az egész életét játékosként töltötte a CSGO valóságos változatában.
Vállam felett támaszkodó kezét lassan csúsztatta végig oldalamon,egészen csípőmig.
Beleborzongtam érintésébe.
Hiába fogott a csípőm másik oldalához egy fegyvert, engem mégis a keze nyugtalanított.
Forróság áradt érintéseiből,ami enyhe zilálást váltott ki belőlem.
Futótűzként terjedt végig agyamban a gondolat: mégis mi a francot csinálok? Talán azért jött, hogy megőljön én meg hagyom, hogy hozzàm érjen.
Na nem! Azt már nem!
Kezéhez nyúltam, majd sikertelenül próbáltam lefejteni magamról.
Nyugtalanít, hogy mjnden apró érintésétől kiráz a hideg.
-Ha megölsz úgyis meghallja anya és Travis.Börtönben fogsz megrohadni.-húztam gúnyos mosolyra szám szélét.
-Cicám,eddig sem kaptak el. Miért pont most kapnának?-most rajta volt a sor, ő mosolyodott el.
Megdöbbenve hallgattam mondandóját, szóval ő már...ő már ölt több embert is?
-Undorító vagy, undorodom tőled.-fintorogtam.
-Oh igen? Nekem nem úgy tűnik.
-Gusztustalan vagy.
Vészjósló mosolyra húzta száját.
Valahogy eltüntette pisztolyát, majd mèg közelebb rántott magához.
Ajkaim mellett éreztem mentolos, meleg lehelletét.
Mellkasom felsőtestének nyomódott, hátam a falnak.
Megnyalta ajkait, majd szemembe nézett. Hogyan adhatnak egy ekkora rohadéknak ilyen gyönyörű szemeket?
Ajkaimra tekintett,majd ismét szemembe.
Arca rohamosan közeledett. Nem! Ezt nem hagyhattam.
Elfordítottam fejem, így ajkai szám helyett nyakamhoz érkeztek, elmosolyodott, majd egy gyengéd csókot lehelt rá.
Lábaim veszítettek tartóképességükön, s egy halk sóhaj hagyta el számat.
Justin kihasználva figyelmetlenségem karjaival combomhoz nyúlt, majd derekához emelt.
Lábaim automatikusan fontam körbe háta mögött,karjaimat nyakába akasztottam.
Apró csókokat nyomott nyakamra, miközben kezei egyre feljebb vándoroltak.
Erős kezeivel durván belemarkolt fenekembe.
Egy hangos nyögés hagyta el a számat, aminek hatására Justin elmosolyodott.
Ekkor vesztettem el testem felett az irányitást.
Kezemmel beletúrtam borzasztóan dús,puha hajába, míg màsik kezem kockahasára tévedt.
Ő sem tétovázott tovább,lassan eltávolodtunk a faltól, majd mèg mindig ölében tartva indult ágyam felé.Egy magabiztos mozdulattal ledöntött az ágyra, majd óvatosan rám nehezedett.
-Végre beismerhetnéd, hogy igenis bejövök neked.-súgta fülembe.
-Majd ha fagy.-sóhajtottam fel.
Nyakamat belepte apró,őrjítő csókokkal, míg kezei combomat simogatták.
Gyorsított a tempón,  s vadul szívni kezdte nyakam.
Mindennek egyetlen szépséghibája volt. Méghozzá az,hogy élveztem, minden egyes pillanatát.
Tarkóját maszíroztam, s nevét sóhajtoztam, aminek hatására mégjobban elvigyorodott.
-Justin, Juss...
-Ennyire 'gusztustalan' vagyok?-simított végig felső combomon.
Azonnal elillant a 'rózsaszín köd', s egy erős mozdulattal 'legördítettem' magamról.
-Tünj el.-emeltem fel hangom, s pólómat igazgattam magamon, miközben az ablakra szegeztem mutatóujjam.
Nagyom komolyan is vehetett..ebben a szituációban.
Látszott rajta, hogy remekül szórakozik rajtam.
- Nem mintha annyira ellenkeztél volna.
-Egy arrogàns,egoista, beképzelt seggfej vagy. Remélem tudod.
-Oh szivi!-kapta szive elé kezét,hogy ezzel is rásegítsen szerepe játszására- Ez baromi fájt. Teszek a véleményedre és rád is. Semmiben sem különbözöl a csajoktól,akiket jól meghúzok.
Eközben már 'tökéletes' haját igazgatta fésülködőasztalom tükrében.
-Mondok én neked valamit,drága Nicole.-kapta el csuklóm ma már századjára.-A nagy szád inkább másra használd, minthogy engem próbálj kioktatni. Már múlt éjjel ki kellett volna, hogy nyírjalak, de kibaszott nagy mázlid volt. Örülj neki, hogy egyáltalán még élsz. Ajánlom neked, hogy tartsd a szád arról amit láttál. Ha ezt nem tudod betartani akkor sajnos muszáj leszek bemutatkozni anyukádnak és persze a bátyàdnak, hogy is hívják,Travis?!Szegény még olyan fiatal..kár lenne érte, nem gondolod?Ne merészelj mégegyszer ellenszegülni nekem, megértetted?
-Hagyd békén a csalàdom.-szűrtem ki fogaim közt.
-Vigyázz magadra.-vigyorodott el. Mégegyszer végignézett rajtam,majd egy gyors mozdulattal kiugrott ablakomon.

7.rész-Mit akarsz tőlem?

7.rész-Mit akarsz tőlem?

Sziasztok! Bocsi a késésért! Ha tetszett a rész,komizz!
Puszi<3

Nicole szemszöge:
Mindenkinek volt olyan tapasztalata, hogy veszélyes helyzetben nem ismerte fel, milyen veszélyben van, az csak később tudatosult. Akkor az ember túlságosan benne van a helyzetben ahhoz, hogy belegondoljon. Hát..én mégis megtettem.

Odakint tombol a vihar,s ez a ,,cella" egy jégverem. Már rémlik miért nem akartam én sohasem Alaszkába menni. Az udvar felőli fal oldalán nagy mennyiségben folyik be a víz, miközben hallom,s érzem a süvítő szél erejét. Összébb húzom magamon vékonyka kabátom. Nem volt tanácsos haspólóba eljönni otthonról. Majd feljegyzem a barulsült öltözködési tippjeim közé.
Összedörzsölöm tenyereim, majd ajkaimhoz emelem,s rálehelek.
Ősrégi melegítési trükk,mégsem használ. Hirtelen eszembe jut egy ötlet,ami miatt eszeveszett kotorászásba kezdek kabátzsebemben. Mindhiába, ugyanis teljesen üres. Pedig biztos voltam benne, hogy ott van a telefonom. A jobb zsebben. Ott kellene lennie. Ekkor rekordsebességgel nyilal fejembe a felismerés. Justin. Hát persze. Bizonyàra még az erdőben elvette. De mégis hogy a francba csinálta?
Egyáltalán ki ő? A látottak alapján itt valami főnök lehet,mivel mindenki becsinál ha meglátja,azonkívül így nevezik.
Vajon bántani fog? Láttam ahogy nyugodt szívvel megölt egy embert, majd vigyorogva elsétált.
Ezekszerint én sem okoznék neki túl nagy lelkiismeret furdalást.
Haza szeretnék menni,s nyakig betakarózni a meleg, pihe-puha ágyikómban.Ez minden. Jelenleg nem is kéne annyira az a hőn áhított lelki nyugalmam,aminek keresésére indultam hajnali 2kor. Mindössze egy dolgot szeretnék,a biztonságomat. Rápillantottam órámra,ami hajnali hármat mutatott. Én hülye. Ha anya reggel felkel és észreveszi hogy eltüntem tuti kinyír. Sőt felkeresi Justint is,s egyenként tépi ki a hajszálait. Elmosolyodtam beteg gondolataimon. Justin egy mozdulattal képes lenne megölni anyát, nemhogy kivárni amíg megkopasztja. A hirtelen jött vidámságom amilyen hamar jött, olyan hamar el is szállt.
A korhadt, szu ette faajtó hangos kattanással jelezte, hogy valaki bizony mindjárt kinyitja,s bejön.
Idegesen szorítottam meg kabátom csipzárját, amikor belépett valaki.
Pontosabban Justin.
Bizonyára látta, hogy mennyire fázok vagy érzékelte a hihetetlen hideget. Egy másik opció szerint csak ránézett a hidegtől elfehéredett arcomra, mivel azonnal elmosolyodott,majd lassú léptekkel közeledett felém.
Egy egyszerű rövidujjú trikó volt rajta, hogy az istenbe nem fagyott még halálra ebben a 20 másodpercben?
Tekintete levándorolt összekulcsolt kezeimre, aminek segítségével próbálom melegíteni magam.
-Egy kis hideg még senkinek sem ártott.-jelenti ki vigyorogva.
Persze ő könnyen beszél,hiszen a fenti kis luxuskecójában biztosan +30 fok van, míg én fagyoskodjak az alaksorban. Tipikus Bieber.
Szótlanul tűröm beszólását,miközben tekintetem a padlóra szegezem. Igyekszem nem rá nézni.
-Justin.-szólaltam meg halkan,suttogva ,s félve  rápillantottam.-Itt meg fogok fagyni.-Hangom félénkké vált, miközben lassan felemeltem fejem,s kérlelő tekintettel rápillantottam.
-Ki lehet birni. Kibirsz egy napot nyávogás nélkül? Csak szólni  akartam, hogy állítok néhány őrt az ajtód elé.Innen már tuti nem jutsz ki élve,szivi. Lehetetlen. Egyébként fent baromi meleg van,a kurváim márcsak bugyiban bírják elviselni.-jelentette ki könnyedén, majd sietősen távozott.
Magamban puffogtam,a kurvái.
Van képe az orrom alá dörgölni, hogy milyen meleg van,azonkívül még valószínüleg remekül is szórakozik a drága kis nőcskéivel.Szánalmas.
Nem értem mi értelme volt ennek a kis vizitnek. Talán csak látni akart. Közelebbről is megakart győződni arról, hogy biztosan szenvedek-e, hiszen ő csak ettől lehet boldog. Más emberek szenvedésétől.

MÁSNAP REGGEL:
Csörömpölés zavar meg a hatalmas hawai pizzám elfogyasztásában.
Álmomban épp egy nagy tál salátát majszoltam, majd jött volna a pizza,csakhogy felvertek legkedvesebb álmomból. Biztosan anya készíti a reggelit,s ő csörömpöl közben. Nyugtáztam le magamban,majd kedvenc plüss nyuszim felé nyúlok, hogy magamhoz szoríthassam a hideg ellen. Lusta vagyok kinyitni szemem, így csak tapogatózok ágyamon. Világ életemben az ágyam jobb felső részéről kisérte álmom. Megvédett a rossz álmoktól,s a viharos éjszakákon jól esett magamhoz szorítanom valamit,így Bumi Úr kiválóan megfelelt a célra. De a legkevésbé sem érzékelem puha kis plüssömet. Helyette kemény fát, majd vasat tapintok.
Várjunk csak vasat? Mi a f*sz?
Álmosan pillantok körbe,de egy perc alatt eltűnik az álmosság szemeimből. Baromira nem az ágyamban vagyok,s baromira nem otthon. A földön fekszem egy koszos rongydarabon. Fejem mellett vágott fadarabok,s borzalmas bűz terjeng a szobában. Tipikus penész illat.
Néhány percbe tellik, míg letisztul a kép, hogy hol is vagyok,s lassacskán beugranak a tegnap este emlékei.
A séta,a park,a halott srác, Bieber amint átràngat az erdőn,betuszkol kocsijába, majd bezàr ide.
Hihetetlen, hogy végül hagyta hogy itt aludjak a földön,egy rongydarabon, minusz 10 fokban.
Azt hittem legalább ennyi emberség van benne. Hát tévedtem.
Míg ő valószínüleg fent parádézott, én a fagyhalál szélén álltam.
Lassacskán négykézlábra emelkedtem, majd a szobában lévő ütött-kopott kézmosót céloztam meg. Kezet mostam, majd oldalról a vízsugárhoz hajontam, s oltottam szomjam.
Csoda hogy ez még működik.
Miközben ezen gondolkodtam hasam őrült korgásba kezdett.
Bingó! Kihalásztam ezeréves mentolos cukorkám nadrágzsebemből,ezzel enyhítve az iszonyatos éhségemen. Milyen jó, hogy mindig tartok magamnál rágót/cukorkát.
A szoba falán található réseken kevéske fény szűrődik be, így gondolom 5-6 óra körül lehet.
Ismér zajra lettem figyelmes kintről. Az ajtóra pillantottam, amely 2 másodpercen belül nyilt is.
-Nézdcsak felkelt!-lépett be egy 40es évei elejèben járó,teletetovált pasi.
-Na végre!-jelent meg az ajtóban egy vele egykorú krapek.
-Kik maguk?-kérdeztem idegesen.
-Nézd már James, milyen tüzes. Már értem Justin miért tartotta meg.
Mellém léptek, majd karon ragadtak.
-Ne merészeljenek hozzám érni.-szürtem ki fogaim közül.
Felröhögtek, majd felrángattak a lépcsőn.
-A főnök látni akar.-jelentették ki.
Lassacskán felértünk, majd ,,James" rálökött egy székre. Jobb kezemre egy bilincset csúsztatott, míg a bilincs màsik végèt a szék karfájàhoz  láncolta.
-Szóval te vagy a főnök új ribanca?-simított arcomra az egyik barom.
-Nem vagyok senkinek sem a ribanca.-Fordítottam el a fejem, majd villámokat szórtam szememmel.
-Pedig nem hiszem, hogy Justin csak úgy megtartana. Baromi jó lehetsz az ágyban, ha egynél több körre is kellesz neki. Bár ilyen testtel nem csoda. Én is kipróbálnálak néhány alkalomra.-csúztatta combomra kezét.
-Hiányod van Dave?-hangzott el a kérdés a szoba túloldaláról.-Szeretnéd ha eltörne a kezed?-Justin lazán, az ajtófélfának dőlve ,fagyos tekintettel bámulta Dave kezét.
Persze a srác azonnal hátrébb ugrott,s zavartan földre szegezte tekintetét.
-Hogyan?-lépkedett közelebb 
hozzá Justin, miközben Dave hátrált.
-Én nagyon sajnálom Főnök. Nem tudtam. Sajnálom.-könyörgött tovább.
-Sajnálom,sajnálom. -csóválta fejét.-Később még számolunk. Most tűnj el innen.-szűrte ki fogai között majd felém fordult.
-Hogy aludtál? Milyen volt a fapadlón?-jelent meg az az idegesítő mosoly arcán,majd kezével állam alá nyúlt,ezzel elérve hogy ránézzek.
Legszívesebben lelökném kezét,csakhogy össze van bilincselve. Király.
-Ne érj hozzám.-néztem rá dühösen.
-Ugyanmár. Ne játszd meg magad. Ne mond, hogy nem élvezed.
-Engedj el.-hangom megremegett,s lehunytam szemeim. Túl sok volt nekem ez mára. Túl sok. Öszintén szólva félek tőle,azonkívül haza akarok menni.
Végig simított államon, majd végre kilépett személyes szférámból.
-Igazából már nagyon elegem van belőled. Mindig ilyen kis hisztis vagy? Ha megöllek,eggyel kevesebb púp a tàrsadalmon,nem igaz?-nézett rám vigyorogva.
-Undorító vagy,egy utolsó féreg.
-Nana! Vigyázz a szádra!-vigyorodott el.
-Mitől ez a nagy jókedv?
-Nemis tudom. Egy csomó pia, bombanők,jó meleg.-hangsúlyozta ki ezt a szót- Nagyszerű estém volt. Neked nem?-mosolyodott el,ma már vagy szàzadszorra. Szemei engem méregettek, míg válaszomra várt.
-Élvezed ezt az egészet,ugye?-kérdeztem csípősen.-Mégis mit akarsz tőlem?
-Elég sok mindent...!-nyalta meg rózsaszín ajkait.

6.rész-Rohadék

6.rész-Rohadék

Sziasztok! Itt az új rész! Bocsi a sok késésért! Puszi<3

Nicole szemszöge:

Nem véletlenül születünk erre az életre, nem egy értelmetlen színdarab szerepeit alakítjuk. Életünknek, sorsunknak célja van, és a jelek arra mutatnak, hogy egy titokzatos erő, valamiféle gondviselés abba az irányba terelget bennünket.
Hát ez az erő nálam nagyon téves irányba mutat,terel.
Újra villámlik,s ömlik az eső. Justin felkaromnál fogva átrángatott az erdőn,miközben nekem reagálni sem maradt időm, máris egy vadiúj Lamborghini bőrülésén találtam magam.
Idegesen kapkodtam fejem,rám veszélyes dolgokat kerestem,egy kést esetleg bombát. Csöppnyit nyugodtabban dőltem hátra, de máris felgyorsult szívverésem amint kivágódott a vezetőülés ajtaja,s Justin szállt be. Gyújtást adott a kocsira, idegesen hajába túrt,majd villámgyorsan elindult.
Állkapcsa erősen megfeszült, majd kifújta bent tartott levegőjét,s idegesen felém fordult.
-Mi van?-nyilván észrevette, hogy bámulom-Egyébként mi a faszt kerestél ott?
-Mit akarsz csinálni velem? Meg fogsz ölni?-tettem fel remegő hangon a legostobább kérdést,amelyet ilyen helyzetben fel lehet tenni.
-Félsz tőlem.-jelentette ki vigyorogva.-De jobban is teszed.
-Utoljára kérdezem,mit fogsz velem csinálni?-szinte már kiabáltam. Borzasztóan felhúzott a hülye vigyorgása.
-Milyen türelmetlen valaki.-pillantott rám.-Miért,mit akarsz? Mit csináljak veled? Hogy szereted? 69?-poénkodott vigyorogva.
-Undorító vagy. Egy barom.
-Mert?-röhögött.
-Gyilkos.-sziszegtem.
-Mit mondtál?-kapta el az állam,s erőszakosan maga felé fordított.-Mi a faszt mondtál? Velem így nem beszélhetsz,ribanc. Ne merd ezt a hangvételt mégegyszer megütni amikor velem beszélsz. Nem mondhatsz nekem ilyet,értetted? Te nem tudsz semmiről. Kibaszottul nem tudsz rólam semmit.-lökte arrébb arcom, majd idegesen a kormányba markolt.-Nem tudod mit miért teszek,és nem vonhatsz felelősség alá e miatt. Örülj neki, hogy nem öltelek meg,cica. Ès most szépen elmondod,hogy mit kerestél ott,éjszaka az erdőben?
Válaszra nem méltatva az ablakhoz fordultam.
-Áh értem. Csendkirályt játsszunk.
-Semmi közöd hozzá.
Minderre egy nevetést volt a válasza, majd a gázra taposott.
A mellettünk elsuhanó fák az elmúlandóságot jutatták eszembe.Olyan hamar véget ér minden..pont mint az életünk. Vajon az enyém is ma este...?
Tényleg nem kéne ilyeneken gondolkodnom,lehet alkalma sem lesz megölni ilyen vezetési technikával, mint az övé. Legalább 200-al megyünk,miközben a telefonját nyomkodja.
Néhány perc elteltével megálltunk egy hatalmas kovácsolt kapu előtt. Justin beírta a kapu kódot,majd behajtott. Egy hatalmas luxus villával találtam szembe magam, medencével, óriási kerttel.Szóval ilyen jól meglehet élni az ártatlanok megöléséből. Annyira elbámészkodtam, hogy márcsak arra eszméltem fel, amikor Bieber kirángat az autóból,majd elindul velem a házba.
Vajon ez az ő háza? Egy gyilkos háza. Szűzanyám csak most segíts meg.
Csak nem fog bántani,elvégre egy suliba járunk. Hátha jelent neki ez valamit.
Ahogy beléptem,vagy inkább belöktek a házba a kintivel hasonló környezettel szenvesültem. Modern,drága berendezés,bőr bútorok és egy csomó pia. Annyiba különbözött egy átlagos luxuskérótól, hogy ott nincs tele a dohányzóasztal, a szekrény fegyverekkel.
Azonnal összeszorult a torkom.
Bieber mellém lépett,majd a már így is vérkeringés szegény karomat megragadva maga után húzott.

Utunk az alaksorba vezetett, mintha a ház pincéjében lennénk.
Justin kinyitotta az első ajtót,s még mindig maga után húzva belépett.
Azzal a lendülettel elengedte a karom, így egy régi, kopott vaságyra estem. Amint ráestem egy hatalmas porfelhő keletkezett. Itt legalább ezer éve nem volt takarítva. A kulcs csörgését hallottam, s mire odapillantottam Bieber már magunkra zárta az ajtót.
Ugye most nem...? Ugye nem fog hozzám érni, ahogy a kocsiban is ígérte? Ugye nem...?
Észrevehette lesápadt arcom, ugyanis szokásához híven felkacagott.
- Csakhogy ne zavarhassanak.-célzott ezzel arra, hogy miért zárta be a vasajtót.-Na akkor. Mégegyszer és utoljára megkérdem mit kerestél ott?
-És te mit kerestél ott? Jaj boccs,tudom a választ. Nyilván kedved támadt megölni egy ártatlan embert.-tettem szám elé a kezem,csodálkozást imitálva. Nem érdemes kimutatnom, hogy mennyire félek most tőle, hiszen ha rájön csak még gyengébbnek néz.
Arca azonnal elborult,majd ismét karomnál fogva felrántott az ágyról,egyenesen magához.
Csipőnk, mellkasunk összért,s ha nem lenne egy bipoláris barom,ráadásul gyilkos is, még élvezném is a helyzetet. De így megrémít. Hazudnék ha azt mondanám nem irtó jó pasi,kívülről. De belülről velejéig rohadt. S a külseje eltörpül a benne lakozó gonosz mellett.
Kezemet olyan erősen szorította, hogy legszívesebben sikítanék egyet az iszonyú fàjdalomtól.
Közelebb hajolt arcomhoz, mintha egy szerelmes filmben lennénk,s a csók következne. De ez itt a valóság. A csúf, szörnyű, Justinos valóság.
-Rohadtúl elegem van belőled meg a nagy szádból. Amióta idejöttél a gimibe azt hiszed vagy valaki, hogy te mindenkitől különb vagy. A tökély West. Ilyen múlt mellett, ilyen apa mellett én inkább befognám. Sőt a helyében én már hamarabb elhagytalak volna titeket,elvégre ki bírja egy ilyen hisztis ribanc mellett sokáig? Megértem, hogy anyuci is miért italozik egy kicsit többet a kelleténél mostanában. A drága bátyád is tőlem veszi a kokót, hogy kibírja valahogy a társaságod. Az egyetlen barátnőd egy kibaszott ribanc, akit mellesleg már felcsináltam. Te is arra vársz, de remélem majd ha egyszer valaki, akinek lesz gusztusa hozzá rendesen megdug majd nem lesz ekkora szád.
Éreztem,hogy mindjárt legördül egy könnycsepp. Fájtak szavai,amiket még nem emésztettem meg.
Gondolkodás nélkül lendítettem kezem,ami nem ért célt, mivel már felvolt készülve,s elkapta.
-Nana szivem. Az én házamban vagy.
-Szemét.-sziszegtem.
-Mit mondtál? Na jó,ebből elég.-V vonalához nyúlt, majd egy oda erősített pisztolyt vett elő.
Lesápadtam és bepánikoltam. Meg fog ölni?
A fegyvert halántékomhoz nyomta, majd érzelemmentes hangon megszólalt.
-Mit kerestél ott?
Megmakacsoltam magam,s eldöntöttem,hogy nem fogok válaszolni.
Kibiztosította fegyverét, hallottam, hogy kattant. Így már lövésre kész volt.
Talán ezzel akart rámijeszteni, vagy tényleg lelőni készült.
-Utoljára kérdem,válaszolj.
-Sétálni indultam.-szólaltam meg remegő hangon.
-Tovább.-nyomta erősebben a pisztolyt fejemnek.
-A parkba mentem és megláttam azt.
-És?
-Miért ölted meg? Mit csinált?
-Túl sok mindent akarsz tudni. Mondták már hogy mennyire idegesítő vagy? Ha most megöllek,akkor csak szívességet teszek a társadalomnak. Mit mondassz?
-Úgysem fogsz megölni. Csak blöffölsz.
-Honnan veszed?-s ismét kibiztosította a pisztolyt.
-H...-épp megszólaltam volna,amikor valaki fentről Justin nevét kiabálta.
Bieber idegesen hajába túrt, majd leengedte a pisztolyt.
-Érezd magad otthon. Remélem tetszik a szoba.
-Imádom.-forgattam szemeimet.
-Király. Szokj hozzá,elvégre sokáig leszel még itt.
-Rohadék.-suttogtam, miután bezárult az ajtó, s végleg egyedül maradtam gondolataimmal.